Futottak még...

1999. 11. 03. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az előző fejezetben megemlékeztünk Pálmai Henrik „szabadalmáról”, az istállófogadásról, amely az egész világon elterjedt, s amelyre méltán lehetnénk büszkék – ha nem szüntettük volna meg. Igaz, amíg működött, az idő alatt sem nagyon emlegették Pálmai Henriket. Talán egy emlékversenyt megérdemelne, a javaslatot, íme, megtettük. A totalizatőr technikájának fejlődése természetesen nem állt le Pálmai ötletével. A totóban rengeteg kiaknázható lehetőség volt, amelyekkel vonzóbbá, izgalmasabbá tehették a játékot, magyarán: a fogadók mind több pénzt hordtak a kasszákhoz. Olaszországból indult el egy speciális fogadási mód, amelyet egyszerűen csak „olasz” névvel illettek. Lényege az volt, hogy a második helyezettet kellett eltalálni. Nálunk az I. világháború után az ügetőn kísérleteztek vele, egy ideig nagyon népszerű volt, majd a hajtók is megkedvelték, s ez komoly bajnak bizonyult. Gyakran manipuláltak esélyes lovakkal: a hajtó arra ügyelt, hogy csak második legyen, mert „olaszban” játszotta magát. A közönség elunta azokat a versenyeket, amelyekben senki nem akart nyerni, így az „olasznak” is befellegzett. Magyar vonatkozása volt az össznyerő játéknak. A versenynap összes futamának győztesét kellett előzetesen megtippelni. Az össznyerő eszméje egy cseh karmester fejéből pattant ki, aki a Karlovi Vary-i meeting forgalmát szerette volna ily módon növelni. A helyi versenytitkár, a magyar származású Karner Antal megpróbálta bevezetni az új játékot, de nem volt nagy sikere. Az össznyerő szinte eltalálhatatlan, nem véletlen, hogy sem Németországban, sem a régi pesti ügetőn nem honosodott meg. Csak Romániában vált népszerűvé az össznyerő, olyannyira, hogy 1945-ben, az inflációs időkben, amikor ismét bevezették a pesti ügetőn, már bukaresti játéknak nevezték. Az inflációval együtt ment ki a divatból. Az össznyerő szelídebb változata volt az angol eredetű „daily double”, a napi kettős fogadás. A napi futamokból kettőt kijelöltek, azok győztesét kellett eltalálni. A dublé népszerűsége akkor ért a tetőfokára, amikor 1932. május 8-án, a pesti galoppon, a Pici–Pascal kettős fogadáson 5 pengőre 13 628 pengőt nyert egy fogadó. A „szűz kéz” szerencséjéről vallott elmélet ez esetben is igaznak bizonyult. A nyertes soha nem járt lóversenyen, szomszédja beszélte rá, hogy az álmában látott számokat játssza meg lovin. Miközben a pesti pályán a dublé diadalútját járta, a megyeri pálya titkára, Saly Ervin azon törte a fejét, hogy a 3-4 lovas mezőnyök esetén miképpen növelhetné a fogadási forgalmat. „Kínjában” kitalálta a befutójátékot, amivel forradalmasította a lóversenyfogadást. 1932-ben kezdtek kísérletezni a befutóval, eleinte csak azokban a futamokban, amelyekben kevés ló indult, később nagyobb mezőnyökben is. Az első és második helyezettet kellett eltalálni, 9 vagy több induló esetén az első és harmadik is nyert. A befutó napok alatt befutott. Megyerről indult, hamarosan bevezették a pesti galoppon is, majd az ügetőn. Néhány év múltán az egész világ befutót játszott. Saly Ervin találmánya egyszerű, könnyen megtanulható és hatalmas nyereményekre ad lehetőséget. 1938. október 15-én az Ereszdel–Mindenes befutóra 2 pengőre 6712 pengő 80 fillért fizetett a totalizatőr. 1965. július 29-én a Szia–Kokain befutó 10-re 51 232 forintot ért. Ez a magyar befutó történetének legnagyobb osztaléka. A 60-as években jelent meg nálunk a német pályákon kifejlesztett hármas befutó. Ma már nálunk is ez a legnépszerűbb játék, az öszszes fogadások 60-70 százaléka hármas befutó. A skandinávoktól átvett hatos befutó a magyar versenyüzemekben nem vált be. A befutófogadásnak világszerte sok formája van, de mindegyik Saly Ervin ötletének valamely változata. Saly Ervinről sincs emlékverseny elnevezve.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.