Hibák és bűnök

Aligha érdemes vitatni, hogy a miniszterelnök nem végzetes, de mégis igen kellemetlen kommunikációs hibát ejtett, amikor a nukleáris fegyverek ügyében nyilatkozott kanadai látogatása során. Mint ismert, Orbán Viktor a The Globe and Mail című lapnak kifejtette: bár a magyar nép ennek nem örülne, a kormány válsághelyzet esetén kész lenne megfontolni a NATO nukleáris eszközei magyarországi telepítésének engedélyezését. Bár tartalmi szempontból igazából nincs mit kifogásolni az idézett kijelentésen, a kormányfő magyarázkodni kényszerült. Nem számolt ugyanis azzal, hogy a kanadai közönségnek szánt nyilatkozata Magyarországra is eljut, ahol – a közvélemény történelmi tapasztalatok ismeretében érthető érzékenysége miatt – egészen más lesz az olvasata. Ha a kormány – különösen első embere – hibát követ el, akkor az ellenzék mindig leüti a magas labdát. Most sem történt ez másként, ám a mértéktartás teljes hiánya, a koalíció minden áron való lejáratásának szándéka ismét túllendítette az oppozíció vezető pártját a jogos és méltányos bírálat határán. Az MSZP ugyanis nem elégedett meg annak kimondásával, hogy a miniszterelnök nyilatkozata teljes mértékben felesleges volt, hiszen nincs szó válsághelyzetről, így értelmetlen a nyilvánosság előtt egy ilyen esetben teendő lépésről – akár csak elvi szinten is – beszélni. Ehelyett a szocialisták csütörtökön rendkívüli sajtótájékoztatón jelentették be, hogy a kormányfő meghallgatását kezdeményezik a külügyi és a honvédelmi bizottság együttes, természetesen szintén rendkívüli ülésén. Kovács László pártelnök indoklása szerint erre azért van szükség, mert Orbán Viktor kijelentése „káros, zavart okoz a NATO-ban, felerősíti Oroszország NATO-val szembeni ellenállását, bizalmatlanságot kelt Magyarország és környezete között és megnöveli hazánk fenyegetettségét”. A diplomáciában jártas politikus ugyanakkor pontosan tudja, hogy éppen egy ilyen kényes ügy felfújása, belpolitikai célokra történő kihasználása vezethet az általa felsorolt kellemetlen következményekhez. A kérdés folyamatos napirenden tartása az igazi felelőtlenség, hiszen ez keltheti a külvilág felé is azt a látszatot, mintha itt egy létező, aktuális problémáról lenne szó. Az „atomkérdésnek” a belpolitikai viták fókuszába helyezése rendkívül káros lenne az ország számára. Csak remélni lehet, hogy a koszovói válság idején tanúsított magatartásával ellentétben az MSZP most nem fogja veszélyeztetni a meghatározó parlamenti erők által 1990 óta féltve őrzött nemzeti konszenzust a külpolitikában, s nem folytatja a támadást az Országgyűlés jövő heti ülésén. Mindenesetre nem árt, ha a szocialisták is tudatosítják magukban: pártjukat és jogelődjét nem úgy ismeri a társadalom, mint amelyik a nemzeti érdekek védelmében derekasan ellenáll a nemzetközi szervezetek „kéréseinek”.