Korszerűsítik a gyulai fürdőt

Gyula első embere optimista. Dancs László polgármester lapunknak elmondta: rengeteg pénzre van szükség ahhoz, hogy a hajdan felépített gyulai várat restaurálják, s a vendégek számára vonzóbbá tegyék a gyógyfürdőt. Ez a gondolat egyébként már 1941-ben felvetődött, ám a gyógyfürdő megnyitása 1959-ig váratott magára.– Úgy tűnik, az utóbbi években Gyulán fel-fellángolt viták nagyjából elcsitultak, a városatyák az alapvető kérdésekben egyetértenek – véli Dancs László polgármester. Így abban is egyetértés van, hogy miután a város alapvető bevételi forrása az idegenforgalom, pontosabban a gyógyturizmus, az első és legfontosabb feladat a gyógyfürdő korszerűsítése, a létesítmény ugyanis a mai napig a hatvanas évek színvonalán áll. Nem versenyképes a fejlett nyugati gyógyfürdőkultúrával, ha mai állapotában marad, félő, hogy elveszti vonzerejét, s elmaradnak a külföldi látogatók. Ezért a város saját erőből és hitelből egymilliárd forintot áldoz a fürdő korszerűsítésére. A munkálatokra – folyamatos nyitva tartás mellett – két évet szánnak. Korábban szó volt arról, hogy a fürdőt privatizálják, mára azonban ez az elképzelés lekerült a napirendről. A polgármester leszögezte: a részvénytársasággá alakuló gyógyfürdő kétharmados arányban az önkormányzat tulajdona marad. Ehhez ragaszkodik, jóllehet az évi átlagosan 700 ezer fürdővendég belépőjegyeiből nem futja a fenntartásra sem, nemhogy a bővítésekre. A vendégek többsége Magyarország távolabbi vidékeiről érkezik, 40 százalékuk azonban német, osztrák és svéd turista. Jól jönne a városnak, ha a korábbiakhoz hasonlóan látogatnák a fürdőt a jugoszlávok is, továbbá nyitni szeretnének a lengyelek felé, akik Hajdúszoboszlót például már évekkel ezelőtt „felfedezték”. A vár rekonstrukciója keményebb diónak ígérkezik, mint a fürdő felújítása, a gyógyterápiás részlegek bővítése, modernizálása. A mintegy 300 millió forintos restauráció ugyanis, ami immár egy évtizede folyik a középkori erődítményben, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH) büdzséjét terheli. A város nemrégiben perrel fenyegette meg az OMVH-t az elmaradt haszon miatt. Turistalátványosság szem-pontjából ugyanis mit sem ér egy olyan középkori vár, amelybe jószerivel bemenni sem lehet, s múzeuma évek óta nem látogatható. A hosszadalmas egyezkedések eredményeként remélhetőleg rövidesen befejeződnek a felújítási munkálatok. A polgármestertől megtudtuk, hogy azért nem jut pénz a felújításokra, mert a 30 ezer lakosú város hárommilliárd forintos költségvetésének több mint 90 százalékát felemésztik a közintézmények működési költségei. Pályázatok útján és központi segítséggel azonban sikerült egyről a kettőre jutni: a várost elkerülő út építésére – portugál beruházók közreműködésével – 750 millió forintot biztosít a szaktárca. A Gyulán működő megyei kórház felújítására kétmilliárd, az új postaépületre 200 millió forint jut. Jóllehet a befolyt helyi adók nem tesznek ki jelentős öszszeget, hiszen a városban jószerivel már nincs is ipar, mégis ebből, illetve az idegenforgalomból származik az adóbevételek legnagyobb hányada. A nagy ipari létesítmények megszűntek, ma már csak a kisvállalkozókra lehet számítani. Ha a személyi jövedelemadónak mindössze öt százaléka marad a városnál, az sem jelent különösebb változást a bevételek szempontjából, mert bár a munkanélküliség nem éri ela 10 százalékot, a bérek olyan alacsonyak, hogy valószínűleg nem rendíti meg a költségvetést a tervezett új rendelkezés.