Lebegés a levegőben

Cs. O.226B. Gy.
1999. 11. 15. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Cserháti Zsuzsa karrierjének másodvirágzása már néhány éve tart, mégis csak most érezheti igazán jól magát a soul hazai királynője. Legnagyobb álma, hogy olyan dalokat énekelhessen, amelyek valóban közel állnak hozzá, immár nem álom többé: két, saját dalait tartalmazó szólólemezén (Hamu és gyémánt, Mennyit ér egy nő?) hamisítatlan soulos szerzeményeket hallhatunk, mostantól pedig a küllemébe sem lehet belekötni. A kilók eltűntek, a hang azonban szerencsére megmaradt. Aki nem hiszi, meggyőződhet róla a művésznő legújabb, Adj még a tűzből! című lemezéről. A 60-70-es évek világslágereit magyar nyelven feldolgozó korong a fantasztikus énekesnő pályájának kezdetét idézi, amikor olyan előadóktól kapott inspirációt, mint Aretha Franklin, Gloria Gaynor, Diana Ross, és még sorolhatnánk. A poposabb vonal is képviselteti magát a lemezen, Phil Collins Two Hearts: Két szív címmel hallható itt. A zenei kíséretet a Tea együttes biztosítja, a szövegekért pedig Valla Attila és Miklós Tibor a felelős. Nem meglepő, hogy az egyébként kockázatos vállalkozás végül ennyire jól sült el, ezeket a nótákat Cserháti Zsuzsa ugyanis már évtizedek óta énekli, ha nem is magyarul. Ezek után már nem következhet más, mint a vadonatúj saját dalok – valószínűleg azokban sem kell majd csalódnunk (BMG Ariola). Mint általában minden évben, idén is új lemezzel jelentkezett az elektronikus rockzene egyik legrégebbi, legnevesebb és hazánkban is igen népszerű képviselője, Vangelis. A görög származású, mostanság Angliában élő mester – miután előbb szülőhazájában a Formynx együttessel, aztán Franciaországban az Aphrodite’s Childdal ostromolta sikerrel a slágerlistákat – a hetvenes évek első felében az éppen az idő tájt megjelenő szintetizátorok bűvöletében szólópályára lépett. Klasszikus és dzsesszes elemeket, illetve népzenei motívumokat a számítógépes zenébe ültetve a műfajt emberközelivé tette, s – bár szorgalmas kezei alól kevésbé sikerült, néha kifejezetten unalmas produkciók is kikerültek – számos olyan maradandó lemezt készített, mint a Heaven and Hell vagy a Chariots of Fire. Mostani albuma, a Reprise 1990–1999 – mint címe is mutatja – válogatás, mégpedig az utóbbi évtized zenei termésének legjavából. A korong érdekessége, hogy az Oceanic, a The City, a Voices, az El Greco, illetve Blade Runner és az 1492 – Conquest of Paradise című albumokról egybegyűjtött tizenöt dal mellett két, eddig kiadatlan szerzeményt is tartalmaz: az egyik a Camus-regény alapján készített és nálunk is sikerrel vetített Pestis című filmben, a másik pedig Roman Polanski nem kevésbé kiváló alkotásában, a Keserű mézben hangzott el eredetileg (EastWest/Warner). Szintén a szintetizátorok a főszereplők a francia Air együttes Premiers Symptomes című albumán. Nicolas Godin és Jean-Benoit Dunckel duója nem ismeretlen a hazai közönség előtt, hiszen debütáló albumuk, a Moon Safari tavaly igen kellemes meglepetést okozott. A régebbi típusú, analóg szintetizátorokat is előszeretettel alkalmazó fiatalemberek az elektronikus zene hőskorának hangzásvilágára emlékeztető, kissé pszichedelikus, hipnotikus, ám könnyen befogadható, újabb és újabb meghallgatásra csábító muzsikája varázslatos perceket szerzett a gépzene kedvelőinek. Mostani albumuk – bár később látott napvilágot – tulajdonképpen nem a másodiknak, inkább a „nulladiknak” tekinthető, hiszen hét, az előző lemez dalainál korábban, 1995 és 1997 között készült kompozícióval örvendezteti meg a vájtfülűeket. A csapat kedvelői most nemcsak ismét ellazulhatnak, de a szerzeményeket hallgatva nyomon követhetik az Air zenei fejlődését is (Source/EMI).

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.