Cserháti Zsuzsa karrierjének másodvirágzása már néhány éve tart, mégis csak most érezheti igazán jól magát a soul hazai királynője. Legnagyobb álma, hogy olyan dalokat énekelhessen, amelyek valóban közel állnak hozzá, immár nem álom többé: két, saját dalait tartalmazó szólólemezén (Hamu és gyémánt, Mennyit ér egy nő?) hamisítatlan soulos szerzeményeket hallhatunk, mostantól pedig a küllemébe sem lehet belekötni. A kilók eltűntek, a hang azonban szerencsére megmaradt. Aki nem hiszi, meggyőződhet róla a művésznő legújabb, Adj még a tűzből! című lemezéről. A 60-70-es évek világslágereit magyar nyelven feldolgozó korong a fantasztikus énekesnő pályájának kezdetét idézi, amikor olyan előadóktól kapott inspirációt, mint Aretha Franklin, Gloria Gaynor, Diana Ross, és még sorolhatnánk. A poposabb vonal is képviselteti magát a lemezen, Phil Collins Two Hearts: Két szív címmel hallható itt. A zenei kíséretet a Tea együttes biztosítja, a szövegekért pedig Valla Attila és Miklós Tibor a felelős. Nem meglepő, hogy az egyébként kockázatos vállalkozás végül ennyire jól sült el, ezeket a nótákat Cserháti Zsuzsa ugyanis már évtizedek óta énekli, ha nem is magyarul. Ezek után már nem következhet más, mint a vadonatúj saját dalok – valószínűleg azokban sem kell majd csalódnunk (BMG Ariola). Mint általában minden évben, idén is új lemezzel jelentkezett az elektronikus rockzene egyik legrégebbi, legnevesebb és hazánkban is igen népszerű képviselője, Vangelis. A görög származású, mostanság Angliában élő mester – miután előbb szülőhazájában a Formynx együttessel, aztán Franciaországban az Aphrodite’s Childdal ostromolta sikerrel a slágerlistákat – a hetvenes évek első felében az éppen az idő tájt megjelenő szintetizátorok bűvöletében szólópályára lépett. Klasszikus és dzsesszes elemeket, illetve népzenei motívumokat a számítógépes zenébe ültetve a műfajt emberközelivé tette, s – bár szorgalmas kezei alól kevésbé sikerült, néha kifejezetten unalmas produkciók is kikerültek – számos olyan maradandó lemezt készített, mint a Heaven and Hell vagy a Chariots of Fire. Mostani albuma, a Reprise 1990–1999 – mint címe is mutatja – válogatás, mégpedig az utóbbi évtized zenei termésének legjavából. A korong érdekessége, hogy az Oceanic, a The City, a Voices, az El Greco, illetve Blade Runner és az 1492 – Conquest of Paradise című albumokról egybegyűjtött tizenöt dal mellett két, eddig kiadatlan szerzeményt is tartalmaz: az egyik a Camus-regény alapján készített és nálunk is sikerrel vetített Pestis című filmben, a másik pedig Roman Polanski nem kevésbé kiváló alkotásában, a Keserű mézben hangzott el eredetileg (EastWest/Warner). Szintén a szintetizátorok a főszereplők a francia Air együttes Premiers Symptomes című albumán. Nicolas Godin és Jean-Benoit Dunckel duója nem ismeretlen a hazai közönség előtt, hiszen debütáló albumuk, a Moon Safari tavaly igen kellemes meglepetést okozott. A régebbi típusú, analóg szintetizátorokat is előszeretettel alkalmazó fiatalemberek az elektronikus zene hőskorának hangzásvilágára emlékeztető, kissé pszichedelikus, hipnotikus, ám könnyen befogadható, újabb és újabb meghallgatásra csábító muzsikája varázslatos perceket szerzett a gépzene kedvelőinek. Mostani albumuk – bár később látott napvilágot – tulajdonképpen nem a másodiknak, inkább a „nulladiknak” tekinthető, hiszen hét, az előző lemez dalainál korábban, 1995 és 1997 között készült kompozícióval örvendezteti meg a vájtfülűeket. A csapat kedvelői most nemcsak ismét ellazulhatnak, de a szerzeményeket hallgatva nyomon követhetik az Air zenei fejlődését is (Source/EMI).

Késes támadás Budapesten – a Batthyány téren támadt a párra, itt a videó