Nem tudni, miért, de mind a mai napig sokan vannak, akik megijednek, ha Stephen Poliakoff nevét hallják. Pedig művei talán csupán keletkezésük korában számítottak botránykőnek, különösen az akkoriban szókimondónak számító nyelvezete miatt. A Csirkefej nemzedéke azonban már csak kuncogni fog a sokat próbált ...És te, szépségem, igen-igen, te... című darab ma esti premierjén elhangzó mondatok hallatán, a Soproni Petőfi Színház Kamaraszínházában. Földes Hobó László és Gálvölgyi János után most Szakács Tibort láthatjuk a főszerepben. Rendezőként a magyar származású Szalma Doriothy debütál hazánkban.– 1976-ban íródott a színdarab, s nemcsak a nyelvezete, de maga a történet is megkopott – véli Dobák Lívia, az előadás dramaturgja. – A szerző szándékának akartunk megfelelni, amikor a szöveget a mai színházi elvárásokhoz igazítottuk. „Na, adtunk a szarnak egy pofont” – fejezi be élő rádióműsorát Leonard Brazil (Szakács Tibor), a City Rádió sztárja. Magabiztos, nagyképű, pökhendi figura, akárcsak hús-vér „kollégái”, akiknek be nem áll a szájuk hajnaltól késő estig a megszámlálhatatlan kereskedelmi csatornán. Rex (Varga Szabolcs), az ambiciózus technikus, aki maga is műsorvezetői álmokat dédelget, szenvedő alanya a sztár ízetlen tréfáinak mind négyszemközt, mind az éterben. De nem jár jobban a korosodó hírolvasó (Konrád Antal) sem. Itt a hírek nem többek kötelező rossznál, s ha már így alakult, hát legyen szórakoztató műsorszám, függetlenül a valóságtartalmától, egy perc tíz másodpecig. – A mű keletkezésekor nálunk még egyáltalán nem működtek kereskedelmi rádiók, és a médiának való kiszolgáltatottság sem volt jellemző – folytatja a dramaturg. – A mai nyelvi környezetet a szöveg töredezettebbé tételével próbáltuk megvalósítani. Akárcsak a kiürült lelkek a készülék két oldalán, úgy a környezet is szegényes, hideg (díszlet: Wolfgang Rausching). Tojástartókból épített súlyos falak tarkállanak rikító neonszínekben. Nincs ez másként a stúdión kívül sem. Két unatkozó bolti eladó-lány hallgatja apatikusan a hangszórókból üvöltő Cityn „az évezred vetélkedőjét”. Leonard zsenijét dicséri e bugyuta játékocska, amelyhez hasonlóhoz egyre több szerencsénk van nap mint nap. A két monoton rágógumizó, ütemesen léggömböt fújó, magas talpú patacipőikkel megállás nélkül harangozó lányok szinte rátapadnak a hangszóróra (jelmez: Kardos Anikó). Különösképpen Nicola Devis (Rácz Brigitta), akinek élete legnagyobb lehetősége, ha nyertesként beléphet a rádióstúdióba. „Kiszúrtam magamnak egy lányt, és bármit mondok, csak hozzá beszélek” – vallja meg titkát Leonard. S e lány nem más, mint Nicola Devis. – Brazil figurája a mi előadásunkban sokkal jobban rálát saját, nem kifejezetten értékes munkájára, mint az darab keletkezésének idején elvárható lett volna egy DJ-től – magyarázza Dobák Lívia. A versenyzők a legnagyobb őrültségre is rávehetők, csak bejuthassanak a döntőbe. Hiába csitítja barátnője (Keresztes Ildikó) Nicolát közös albérletük élettelen tojástartódíszletei között, a lány hajthatatlan. Kitartása meghozza gyümölcsét, végre szemtől szemben áll Leonard Brazillal. A csalódás teljes, mindkét részről. A döntő másik résztvevője (Törtei Tünde) magabiztosságot sugárzó arcáról képtelen letörölni a fennhéjázó mosolyt. A vetélkedő sem több, mint egy műsorszám a sok között. Nyerni csak Leonard nyerhet, akinek kezében már ott a fővárosban működő Capitol Rádió szerződése. Bár a két lány is gazdagabb lesz egy közhelynek is beillő tapasztalattal, amint zavartan szembesülnek vele, hogy a stúdióban közel sem az történik, amit a DJ az éter hullámain közvetít. Hazafelé menet már biztosra vehetik: a média ragyogó világa hazug máz, semmi több.
origo.hu
Megrázó kérdés merült fel Till Tamás gyilkossági ügyében
