Műértők kerestetnek

Saphier Dezső neves műgyűjtő egyedülálló pályázattal akarja felkavarni a honi műtárgybírálat állóvizét. Kilencvenhét, többségében nem szignózott, feltehetően 1890–1950 között festett képet állít ki a BÁV Lónyay utcai kiállítótermében. Célja, hogy a festmények származását hitelt érdemlően (de nem a megszokott műbírálati úton) dokumentálják olyanok is, akik esetleg csak műkedvelők, és szánnak egy kis időt a kutakodásra.A hazai műtárgybírálat mai helyzete rendkívül összetett, és két érdek, a pénz és a tudományos szféra ütközőpontja. A visszás helyzetet jellemzi az is, hogy a legnagyobb, műtárgybírálattal foglalkozó intézmény, a Magyar Nemzeti Galéria csak adatszolgáltatásnak nevezi műtárgybírálatát, ami – Saphier Dezső szerint – egy közintézménytől enyhén szólva „furcsa”. Az egyéb szakmúzeumok is csak adatszolgáltatást végeznek, amiért nem vállalnak felelősséget. Másrészt törvény mondja ki, hogy a múzeum alkalmazottja kereskedelmi tevékenység során nem bírálhat el műtárgyat, az általános gyakorlat azonban ennek épp a fordítottja. A bíráló szakvéleményt ugyanis elméletileg csak múzeumi bírálat során végezhet(ne), és csak ezért fogadhat(na) el anyagi ellenszolgáltatást. (Ami így a múzeum kasszáját gyarapítja.) Ezen a gyakorlaton szeretne változtatni a műtárgyvadász. Az eredetigazolásra mintegy ötmillió forintot szán, ami – természetesen az eredet és a vélt alkotó függvényében – differenciált díjazást követel meg. Például egy vélhetően Egry-kép hiteles dokumentálása 180 ezer forintot ér, míg akadnak olyanok, amelyekre csak 20 ezret fizetnek. Eddig tíz megfejtés érkezett, ezeket a Lengyel László művészettörténész által vezetett bírálóbizottság titkosan kezeli. Saphier Dezső elmondta, hogy az aláírás hiánya több oknak tudható be. A neves mestereknek mindig voltak követőik, akik inkább nem írták alá a művet, ezzel is sugallva azt, hogy a kép valójában a mester munkája. A másik ok: nem akarták, hogy egy jó nevű festő esetleg rosszul sikerült képe bekerüljön a műkereskedelem vérkeringésébe, ezzel is rontva az alkotó ázsióját. Természetesen az is előfordul, hogy a szignót később hamisítják rá a festményre, de ez – mint tudjuk – már évszázados gyakorlat. Erre jó példa az egyik kép, amin eredetileg Derkovits-aláírás szerepelt, de ezt maga Saphier Dezső vette le a képről, hiszen – elmondása szerint – kizárt, hogy Derkovitstól származna a kép. Egyéb érdekesség is felbukkant a kiállításon: mint kiderült, az egyik kép a Tahi Tóth család öt gyermekét ábrázolja, egy másik, feltehetően a 30-as évekből származó szlovák vagy cseh művész képe pedig szinte futurisztikusnak mondható.