Műértők kerestetnek

Stépán Gábor
1999. 11. 03. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Saphier Dezső neves műgyűjtő egyedülálló pályázattal akarja felkavarni a honi műtárgybírálat állóvizét. Kilencvenhét, többségében nem szignózott, feltehetően 1890–1950 között festett képet állít ki a BÁV Lónyay utcai kiállítótermében. Célja, hogy a festmények származását hitelt érdemlően (de nem a megszokott műbírálati úton) dokumentálják olyanok is, akik esetleg csak műkedvelők, és szánnak egy kis időt a kutakodásra.A hazai műtárgybírálat mai helyzete rendkívül összetett, és két érdek, a pénz és a tudományos szféra ütközőpontja. A visszás helyzetet jellemzi az is, hogy a legnagyobb, műtárgybírálattal foglalkozó intézmény, a Magyar Nemzeti Galéria csak adatszolgáltatásnak nevezi műtárgybírálatát, ami – Saphier Dezső szerint – egy közintézménytől enyhén szólva „furcsa”. Az egyéb szakmúzeumok is csak adatszolgáltatást végeznek, amiért nem vállalnak felelősséget. Másrészt törvény mondja ki, hogy a múzeum alkalmazottja kereskedelmi tevékenység során nem bírálhat el műtárgyat, az általános gyakorlat azonban ennek épp a fordítottja. A bíráló szakvéleményt ugyanis elméletileg csak múzeumi bírálat során végezhet(ne), és csak ezért fogadhat(na) el anyagi ellenszolgáltatást. (Ami így a múzeum kasszáját gyarapítja.) Ezen a gyakorlaton szeretne változtatni a műtárgyvadász. Az eredetigazolásra mintegy ötmillió forintot szán, ami – természetesen az eredet és a vélt alkotó függvényében – differenciált díjazást követel meg. Például egy vélhetően Egry-kép hiteles dokumentálása 180 ezer forintot ér, míg akadnak olyanok, amelyekre csak 20 ezret fizetnek. Eddig tíz megfejtés érkezett, ezeket a Lengyel László művészettörténész által vezetett bírálóbizottság titkosan kezeli. Saphier Dezső elmondta, hogy az aláírás hiánya több oknak tudható be. A neves mestereknek mindig voltak követőik, akik inkább nem írták alá a művet, ezzel is sugallva azt, hogy a kép valójában a mester munkája. A másik ok: nem akarták, hogy egy jó nevű festő esetleg rosszul sikerült képe bekerüljön a műkereskedelem vérkeringésébe, ezzel is rontva az alkotó ázsióját. Természetesen az is előfordul, hogy a szignót később hamisítják rá a festményre, de ez – mint tudjuk – már évszázados gyakorlat. Erre jó példa az egyik kép, amin eredetileg Derkovits-aláírás szerepelt, de ezt maga Saphier Dezső vette le a képről, hiszen – elmondása szerint – kizárt, hogy Derkovitstól származna a kép. Egyéb érdekesség is felbukkant a kiállításon: mint kiderült, az egyik kép a Tahi Tóth család öt gyermekét ábrázolja, egy másik, feltehetően a 30-as évekből származó szlovák vagy cseh művész képe pedig szinte futurisztikusnak mondható.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.