A meditáció boldogabbá tesz és csökkenti a fájdalmat – igazolja a Harvard idegtudósa

Matthew Sacchet professzor szerint a meditálás nemcsak transzcendentális boldogságállapotokat tesz elérhetővé, hanem átalakítja a fájdalmak és az érzelmek megélésének módját is.

Forrás: Shutterstock

Az érzéseinkben és a megtapasztalásainkban meditációval elérhető, tartós javulásokat, mentális átalakulásokat az utóbbi időben a világ vezető intézményeinek idegtudósai vizsgálják.

Az új tudományos hullám élvonalában halad Matthew Sacchet, a Harvard Orvosi Egyetem Meditációs Kutatóprogramjának igazgatója. Kutatócsapata haladó meditálókkal, többek között buddhista szerzetesekkel dolgozik, és azt vizsgálja, hogyan változik agyunk a sokak szerint pusztán csak spirituálisnak tekintett, szubjektív élmények hatására.

Matthew Sacchet pszichiáter és idegtudós a Harvard Medical Schoolhoz és a Massachusetts General Hospital (MGH)-hoz, szakterületén a világ legelismertebb kutatóközpontjaihoz kötődik. Munkái a meditációt és az éberséget (mindfulness) tudományos szempontból vizsgálják, modern agyi képalkotó (pl. fMRI) és más idegtudományi módszerekkel. Elismert, lektorált folyóiratokban publikál, többek között a Nature Medicine, Biological Psychiatry, JAMA Internal Medicine felületein.

Sacchet agyszkennerek segítségével azonosítja a különféle mély meditációs gyakorlatok során bekövetkező idegi változásokat – és megvizsgálja, hogy milyen tartós hatásokkal járnak. Célja, hogy a meditáció kutatásával szerzett idegtudományi ismereteket (például mely agyterületek felelnek a jóllétért) közvetlenül alkalmazza célzott beavatkozások formájában a szenvedés enyhítésére.

Matthew Sacchet (balra) agyi aktivitást monitorozó EEG-t csatlakoztat:

A New Scientistnek adott interjújában arról beszél, hogy a meditáció átírja az érzelmi és fizikai fájdalom élményeit, s hogy

mit is taníthatnak nekünk a módosult tudatállapotok a tudat természetéről.

Sok kutatás foglalkozott már a mindfulness-szel (ítélkezésmentes figyelem a jelen pillanat élményeire), és azzal, hogy miként alkalmazható a stressz és egyes pszichológiai tünetek, például a szorongás csökkentésére. Ritkábban vizsgálták viszont az úgynevezett haladó meditációt, amely a gyakorlás mélyebb, folyamatos elsajátítását foglalja magában, beleértve a megváltozott mentális állapotokat – sőt, a tudatos tapasztalatok és létmódok átalakítását is. Kutatási programjuk azt vizsgálja, hogy hol vannak a meditáció határai, mi van a mindfulness-en túl, fogalmaz Matthew Sacchet.

A haladó meditációval elérhető lehetőségek meglehetősen mélyrehatóak. A tudatos jelenléttel összefüggő stresszcsökkentésen túl a gyakorlók eksztatikus boldogságról, saját elméjükbe való mély betekintésről, radikális együttérző állapotokról és proszociális létezési módokról (mások javát szolgáló, támogató, segítő magatartásról), sőt, énképük alapvető megváltozásáról is beszámolnak. Néha olyan tudatállapotokat élnek meg, amelyekben nincs különbség az én és mások között.

Ezek nem csupán szubjektív beszámolók, állítja az interjúban: olyan agyi változásokat figyeltek meg, amelyek igazolják a meditálók élményeit. Leszögezi, hogy a fejlett és hosszú távú meditáció alkalmas a tartós jólét elősegítésére; nemcsak átmeneti eszköz a kissé jobb közérzet eléréséhez, hanem az emberi kibontakozás hatékony útja.

Hogyan befolyásolja a meditáció az érzelmeinket és a fizikai fájdalmainkat?

A Harvard Orvosi Egyetem és a Massachusetts General Hospital, valamint az Arizonai Egyetem, a Sorbonne Egyetem és a Massachusetts Institute of Technology kutatói együtt értékelték a kognícióval (az emberi gondolkodás, érzékelés, emlékezés és tanulás folyamataival) kapcsolatos tudományos szakirodalmat olyan hosszú távú meditálókon, akik legalább 1500 óra meditációs tapasztalattal rendelkeznek. Ami több éves, következetes napi gyakorlást jelent.

Számos mintázatot azonosítottak: a hosszú távú meditáció igazoltan átalakítja az érzések és érzelmek feldolgozását, hatással van a mindennapi élményekre. Hatásai közül sok olyan agyi rendszerekkel van összefüggésben, amelyek azt irányítják, hogy mire figyelünk. Megváltoztathatja fájdalomélményünket, s hogy miként szabályozzuk érzelmeinket.

Az egyik különösen fontos felismerésük az volt, hogy a hosszú távú meditálók nem a „felülről lefelé irányuló” kognitív kontrollra támaszkodnak – ahogy azt az önszabályozás hagyományos nézetei alapján várnánk, tehát, hogy a magasabb szintű agyterületek irányítanak minket a hosszú távú céljaink felé. Ehelyett úgy találták, hogy automatikusabb, „alulról felfelé irányuló” agyi feldolgozási formákat mutatnak, melyek inkább érzékszervi információkban gyökereznek.

A spirituális vonatkozások egyesek számára bizarrnak tűnhetnek. Elfogadta ezeket a tudományos közösség?

Egyre nagyobb az elfogadottsága az elme működésének ilyen módon való, mélyebb feltárására. A modern társadalom sok válsággal néz szembe – a mentális egészség, a klíma, a gazdaság, a vallás és a politika területén –, amelyek Sacchet véleménye szerint hozzájárultak a lehetséges megoldások iránti nagyobb nyitottsághoz.

A laboratóriumában agyszkennerre csatlakoztatott meditálókon radikálisan megváltozott tudatállapotokat lehet tanulmányozni, mondja. A mély koncentráció állapotainak sorozatát egyes buddhista iskolákban dzshánáknak nevezik, s gyakorlói azt mondják, élményeik a boldogságtól a békén át a mély csendig és végül az egyenlőségig – a nyugalom és a kiegyensúlyozottság kiegyensúlyozott állapotáig terjednek. Más kultúrák és hagyományok hasonló meditációs élményekről számolnak be, amelyeket szintén sajátos figyelmi tulajdonságok, intenzív koncentráció, valamint csökkent vizuális, hallási és testi érzetek jellemeznek.

A kutatók úgy tapasztalták, hogy az elmélyülés összetett és tartós változásokat idéz elő az agyban. Haladó meditálók vizsgálata mutatja, hogy amit rögzített, vagy állandó énként (fixed self) tapasztalunk, sokkal rugalmasabb, mint ahogy korábban gondoltuk. Idegrendszeri képalkotó vizsgálatok igazolják, hogy az agyi aktivitás jelentős változásai – például a figyelemhez, a testi tudatossághoz és az énhez kapcsolódó kapcsolódó területeken – összefüggésben állnak a meditálók élményeivel.

Az úgynevezett megszűnési élmények, amelyek egyfajta meditációs végpontok, segíthetnek megérteni, mi is a tudatosság. Ennek megszűnését drámai hatású eseményként írják le, amely a haladó meditáció során történhet meg és

a tudatos élmény pillanatnyi teljes hiányát jelenti.

Egyesek ezt a tapasztalat elvesztéseként vagy feloldódásaként írják le. Utána, a tudat visszatérésével mély mentális tisztaságról és kiegyensúlyozottságról számolnak be. Előfordulnak hosszabb, akár több napig is tartó megszűnések is. Az élmény hasonlónak tűnhet a mély alvásból való felébredéshez, de a haladó meditálók beszámolói annál magasabb szintet érnek el, mivel kivételes mértékű békét és tisztaságot hoznak, magyarázza.

A haladó meditáció végső soron lehetővé teszi a „szenvedés meghaladását”?

Igen. Ez egyfajta Szent Grál a kutatás számára.

A meditatív végpontok, beleértve az úgynevezett „szenvedés meghaladását”, különböző hagyományokban, mint például a buddhizmus, a hinduizmus és a kereszténység, más-más néven jelennek meg, beleértve a „megvilágosodást”, az „ébredést” és az „üdvösséget”. Ha igazán megérthetnénk ezeket a jelenségeket, az hihetetlenül nagy lépés lenne a tudomány, és úgy hiszem, az emberiség számára is, válaszolja Matthew Sacchet.

A különböző hagyományok eltérő tulajdonságokat, tapasztalatokat és hiedelmeket hangsúlyoznak. Ezek magukban foglalják

azokat a létmódokat, amelyekben már nem tapasztalunk negatív érzelmeket vagy stresszt.

Más hagyományok olyan meditatív végpontokat hangsúlyoznak, amelyek a non-dualitás megtapasztalását, vagy olyan létmódokat foglalnak magukban, amelyekben nincs tapasztalati különbség az „én” és a „másik” között. Azok az emberek, akik egyre nagyobb mértékű non-dualitást tapasztalnak, arról számolnak be, hogy békésebben és szabadabban élnek.

Mennyi idő alatt lehet elérni az embernek ilyen lelkiállapotot?

A meditációs végpontok jelentős időt és elkötelezettséget igényelnek. Vannak azonban egyéni különbségek a meditációs képességekben, és akadnak spontán eseményekről szóló anekdotikus beszámolók is. Akadnak olyan mély meditálók, akiknek mindössze több száz óra gyakorlásra volt szükségük.

Honnan tudjuk, hogy az ilyen változások valósak?

Szubjektív, önbevalláson alapuló jelenségek kutatása során mindig fennállhat némi aggodalom a kitalációkkal kapcsolatban. De az idegtudományi kutatások azt mutatják, a haladó meditáció valóságos abban az értelemben, hogy az élmények teljes szinkronban vannak az agyi mérésekkel, és különböznek attól, amit altatásban lévő, alvó vagy pszichedelikus szerek hatása alatt álló emberek agyában látnánk. Ami meggyőző bizonyíték arra, hogy itt valami mélyebb dolog történik.

Feladatuknak tartja, hogy a haladó meditáció alapjául szolgáló információkat ismertessék, tájékoztassák az embereket, hogy

valóban létezik valami a tudatosságon túl, hogy annak radikális potenciálja van, profitálhatnak belőle a saját életükben.

Ez történhet a hagyományos, szóbeli utasításokkal zajló tanítással, de például a neurotechnológia (idegrendszerrel kommunikáló technológia) alkalmazásával is. A neuromodulációs technológiák (agyműködést közvetlenül befolyásoló beavatkozások) elektromos vagy mágneses stimulációt használhatnak az agyi aktivitás lokális gerjesztésére vagy gátlására.

Sacchet idegtudományi laboratóriumának weboldalán ez a mottó olvasható:

Hisszük, hogy a tudományos kutatások eddig csak a felszínt kapargatták a meditációban rejlő lehetőségek feltárásában.