Nem félünk a semmitől

P. Szabó Ernő
1999. 11. 16. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az emberek döntő többsége nem filozofál a képek mibenlétén, hanem egyszerűen fogyasztja őket. Parabola- és kábeltelevíziós állomások tucatjai ontják a képeket másodpercenként százezerszám-ra, képben tehát nincs hiány, mondhatnánk. Vannak-e azonban valóban jelenvaló, jelentéssel teli, maradandó képek ebben a látványözönben? Mi marad a napi többórás televíziózás után recehártyánkon, mi épül be a személyiségbe? Látszólag képbőségben szenvedő századunk sok más szempontból is a „képhiány” időszaka: a politika változásai a diktatúrákban főszereplőket retusáltak ki a képekről, miközben gyakran fizikailag is megsemmisítették őket, s nem volt más a helyzet a műalkotásokkal sem: a sok évszázados közös kincs pótolhatatlan értékei pusztulnak el a világháborúkban, s rabolt műtárgyak száz-ezrei rejtőznek ma is orosz raktárakban. Távollévő képek. A kelet-európai országok művészei maguk is aktívan hozzájárultak a képhiányhoz: a valódi képek inkább csak a második nyilvánosság által voltak elismertek. És mégis: nem félünk a semmitől, mondja Tót Endre festőművész, aki a szó szoros értelmében a nulláról indulva alkotta meg életművét, s teremti újra a maga ironikus-filozofikus módján a művészet, a társadalmi-politikai élet, a magánélet, az erotika kiváló alkotásait. Az 1937-ben Sümegen született művész az élet és a művészet sosem volt vagy épp jól ismert képeit teremti újjá. A kiállítás első része még a hetvenes évek elején született, hogy tizenöt év után a nyolcvanas évek második felében folytatódjon a sorozat. Üres vagy különböző színmezőkkel kitöltött felületek, műalkotások részletei jelennek meg a falakon, mellettük képaláírások, magyarázó szövegek. A műegyüttes indító, 1974-es darabja a National Galleryben tett képzeletbeli éjszakai látogatást rekonstruál, festőnevekkel, képcímekkel, méretekkel, technikákkal, majd elképzelt saját művek következnek, világhírű festők alkotásai reprodukcióban, amelyek párdarabját üres képfelületként mellékeli a művész. Megjelennek a jaltai konferencia résztvevői – természetesen csak a képaláírásban, mert a vászon maga fekete felület, s megjelennek olyan erotikus jelenetek, amelyekből éppen a legforróbb részleteket vágta-tépte ki a művész. Az egyik képen Kennedyt (nem) látjuk, amint a berlini falnál megjelenik. Távollévő kép ez is: ma már a fal jó része csak emlékként létezik, de volt idő, amikor a másik oldalon kínálkozó látvány az egyik oldalon lévők számára igazi senki földjeként létezett csupán. Ezért is írta föl 1978-ban a nyugati oldalon: „Örülnék, ha valamit a fal másik oldalára is írhatnék.”

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.