Német vita a tévépénzek elosztásáról

A profi futball milliós bevételeinek alapját a televíziós társaságokkal, azaz a tv-közvetítések garantálta reklámhatásra építő szponzorokkal kötött szerződések alkotják. A labdarúgás piacán ennek megfelelően ádáz küzdelem folyik a pénzért, minden érdekelt a saját előnyét helyezi előtérbe. A kemény konkurenciaharc ismeretében követendő példa lehet a hivatásos német futballklubok elhatározása: továbbra is a szolidaritás jegyében kell szétosztani a tv-szerződésekből befolyt pénzt.A kompromisszumos megoldás a Bundesliga első és másodosztálya harminchat egyesületének tanácskozásán született meg Frankfurtban, ahol sikerült áthidalni az előzetes nézeteltéréseket. A veszekedéssé fajult vita alaptémáját az a kérdés szolgáltatta, vajon a szövetség jogosult-e arra, hogy a tv-jogokat központilag értékesítse? A vezető klubok – Bayern München, Borussia Dortmund, Bayer Leverkusen – elutasították az eddigi gyakorlatot, a DFB élvezte előjogot, és maguknak követelték a busásan jövedelmező üzlet lebonyolítását. Pozíciójukat csak megerősítette a brüszszeli EU-bizottság véleménye, amely szerint a központi árusítás ellentmond a szabad piacgazdaság törvényeinek. A szövetség mindenekelőtt szociális érvekkel védekezett, azt hangsúlyozva, hogy az eddigi módszer számtalan közép- és kisegyesület létét biztosította, és ezzel az egész német futball érdekét szolgálta, hiszen a bajnokságok csak akkor tarthatók fenn, ha azokon mind az első, mind a második Bundesligában elegendő csapat vesz részt. Az egzisztenciális jelentőséggel bíró kötélhúzás gordiuszi csomóját egészséges és az egymással szemben álló felek számára elfogadható kompromisszummal sikerült megoldani: az első osztálynak a bevételek hetvennégy százaléka jut, a második liga egyesületeinek huszonhat százalék. „Nagyon büszke vagyok, hogy sikerült megegyezésre jutni!” – hangoztatta Gerhard Mayer-Vorfelder, a ligabizottság elnöke, és azonnal utalt arra, hogy mindenki hajlandó volt lemondani a maximális követelésekről. Az elitosztály elosztási kulcsa azonban a „nagyok” előnyére változott, és a teljesítményt tartja szem előtt: a Bundesliga vezető klubjai majdnem kétszer annyi bevételre számíthatnak, mint a táblázat alsó felében álló konkurencia. A Bajnokok Ligájában meg az UEFA-kupában részt vevő egyesületeket felmentik az alól, hogy tv-hasznukat az egész ligával osszák meg, az Európai Labdarúgó-szövetség folyósította összegből – jelenleg hét és fél millió márka – csak azok az egyesületek kapnak támogatást, amelyek nem jutottak ki a nemzetközi színpadra. A szövetségnek 1999–2000-es idényben 330 millió márka bevétele volt a tv-díjakból. Jövő tavasszal viszont már újabb tárgyalásokat kezd az érdekelt állomásokkal a Bundesliga-jogokról. A ligabizottság abban bízik, hogy jelentősen növeli majd bevételeit, azok a tervek viszont, amelyek az eddigi haszon megduplázását célozzák, vágyálomnak tűnnek csupán. „A most létrejött kompromisszum mindenki számára elfogadható megoldást jelent” – hangoztatta Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern München alelnöke. Manfred Müller, a Werder Bremen marketingszakértője már nem volt ennyire elégedett: „Mindenki azt kapta, amit nem akart.” Gerhard Mayer-Vorfelder a megegyezést a német hivatásos labdarúgásban továbbra is megnyilvánuló egységnek és szolidaritásnak minősítette.