Következő mérkőzések
Németország
21:002024. június 14.
Skócia
Magyarország
15:002024. június 15.
Svájc

Pelikánok földjén

Majoros Sándor
1999. 11. 19. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Duna deltája számos természetfilmest ihletett meg a múltban, hisz ez a tájék a nyolcvanas évek rendezési kísérletei ellenére is mindmáig megőrizte eredeti szépségét, állapotát. A kontinens belsejében élők számára a delta még mindig titokzatos, földerítetlen vidék, majdnem olyan, mint egy őserdő, tehát az innen visszaérkezőktől joggal várhatnak új és izgalmas információkat. A Duna Televízióban kedden éjjel láthattuk az Életem vadvízország című egyórás dokumentumfilmet, amely a Magyardécséről elszármazott s immár több évtizede a deltában élő Kiss János Botond életútjával foglalkozott. A film, melyben egymást váltogatták a nyolcvanas években rögzített és az 1997-ben fölvett jelenetek, nemcsak a kutató-biológus portréját vázolta föl, hanem tőle függetlenedve, eltávolodva a delta ökoszisztémájának összetettségét, sérülékenységét is. Láthattuk a kommunista éra román „emlékhelyeit”, azokat a félbehagyott beruházásokat, amelyek a folyam torkolatvidékének természeti kincseit voltak hivatva kiaknázni. A rozsdásodó, homoklepte gépek, betonmonstrumok a bősi építkezést juttatták eszünkbe, s természetesen azt, hogy a folyam – ha az ember nem próbálja rabigába kényszeríteni – minden tudóstársaságnál bölcsebben irányítja a saját életét. A film készítői rövid kirándulást tettek egy kicsiny hordalékszigetre, ahol régebben még tömegesen fészkeltek a csérek, ám a környezeti károk vagy a sziget földrajzi helyzetének változása következtében már mutatóban sem maradt belőlük. Kiss Botond „sztalkerként” vezette át a forgatócsoportot a dzsungelsűrű nádason, olyan rejtekhelyekre, ahol a kárókatonák karnyújtásnyi közelségbe engedik az embert, sőt nyakukat nyújtogatva pózolnak a felvevőgépnek. Két ilyen növényfal mögé bújtatott, a szó valódi értelmében megközelíthetetlen tó védelmében a kutatók pelikánok ezreit tanulmányozhatták, mi pedig megtudhattuk, hogy az itt élő populáció a legnagyobb az egész kontinensen. Érdekes volt látni a folyó és a tenger bejáratánál megfeneklett s már tizenöt éve rozsdásodó hajóroncsot, amelyet ezüstsirályok hada vett birtokába, s amely éppen úgy a delta tartozéka lett, mint Kr. e. 600-ban Isztria város romjai. A valamikor virágzó kikötőnek számító hellén települést cserbenhagyta a tenger, s most, elfeledve a régi dicsőséget, csak romjaiban hirdetve bizonyítja azt, hogy a Duna-deltában az állandósulást a folyóvíz keltette változások hozzák és hozhatják létre.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.