Salva, a santanderi szupersztár

A spanyol bajnokság vitathatatlanul a kontinens legerősebb pontvadászatai közé tartozik, a húszcsapatos Primera Divisiónban olyan sztárklubok szerepelnek, mint a Real Madrid, az FC Barcelona vagy a Valencia. A spanyol ligát azonban nem elsősorban a fenti egyesületek miatt tartják a legjobbnak, hanem a kiegyensúlyozottságáért. Míg az első és az utolsó helyezett között Angliában huszonnégy, Németországban tizennyolc, Olaszországban tizenhat pont a különbség, addig Spanyolországban csupán tizenhárom. Hispániában nincs lefutott meccs, bizonyítja ezt a hét végi Barcelona–Málaga bajnoki is, ahol az újonc csapat stílusosan futballozva már az első negyedórában kétgólos előnyhöz jutott, s végül 2-1-es sikerrel hagyta el a Nou Campot. Ebben a bajnokságban, ahol bármi elképzelhető, s az ellenkezője is, a meglepetés ismeretlen fogalom. Ahol középcsapatok nyernek KEK-et (Real Zaragoza) és játszanak döntőt (RCD Mallorca), ahol tizenegy forduló után újonc csapat áll a tabella élén (Rayo Vallecano), ahol a Real Madridnál csak egy gárda kapott eddig több gólt, ott valóban elveszíti jelentéstartalmát ez a szó. Márpedig a meglepetés és szinonimái használata nélkül roppant nehéz feladat minősíteni a Racing Santanderben futballozó Salva eddigi produktumát. Joggal kérdezik, hogy kiét, hiszen a 24 éves csatárt három hónappal ezelőtt még Spanyolországban sem ismerték. Most viszont ő az ügyeletes sztár, hiszen a hatodik helyen álló Racingot tizenegy forduló alatt tizennégy góllal segítette a győzelmekhez. A Salva művésznév, főszereplőnket Salvador Ballesta Vialcóként anyakönyvezték Sevillában. A sportág alapjainak elsajátításához a két városi rivális közül a piros-fehér FC Sevillát választotta, s állhatatosságát az 1994–95-ös szezonban kísérte siker, amikor egy mérkőzés erejéig az élvonalban is számításba vették. Pallérozódását elősegítendő egy szezonra kölcsönadták a másodosztályú Écijának, majd a legjobbkor tért vissza Andalúziába. A klubvezetés akkorra unta meg a brazil Bebeto alibi futballját, a sztárok helyett jöttek a fiatalok. Akik nem is jöttek, hanem valósággal berobbantak a köztudatba, Salva tizenkét, a jelenleg az Atlético Madridban szereplő José Mari hét gólt szerzett. A fiatalok lendülete azonban kevés volt ahhoz, hogy az élvonalban tartsa a Sevillát. Salva nem lett hűtlen nevelő egyesületéhez, azonban egy súlyos sérülés miatt csak tizennégy alkalommal s három góllal tudott hozzájárulni a feljutásért vívott harchoz. Az elmúlt idényt már Santanderben töltötte, két gólja azonban nem igazolta, hogy a klubcsere bölcs döntés lett volna. Idén azonban minden összejött Salvának, a pályafutása legjobb periódusát élő Ama-viscával és Munitisszel egyetemben vezéregyéniségei a cantabriai egyesületnek. Salva góllövő cipője a hetedik és a nyolcadik játéknapon volt a legaktívabb, a csatár a Real Sociedadnak négy, majd három nap múlva a Celta Vigónak három gólt rúgott. A hét végén az Espanyol ellen egy pontot jelentett az újabb Salva-találat, amely már a tizennegyedik volta sorban. Ez pedig nem kevés, hiszen nyolc klubnak sem sikerült eddig még ennyit összeszorgoskodnia. A Racing Santander, köszönhetően Salvának, jelenleg a Barca és a Real Madrid mögött a harmadik legeredményesebb klub, amelynek talán már ebben a szezonban sikerülhet a régóta dédelgetett álom: a nemzetközi kupaszereplés kivívása.