Szól a rádió

Wiesner Gábor
1999. 11. 15. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hajnal van. Köln alatt most kanyarodom rá a 3-as autópályára, és a derengő sötétségben álmossággal birkózva azon igyekszem, hogy az egyre nagyobb sebességgel száguldó autóm megmaradjon a középső sávban. A külső sávban a nedves aszfaltra tapadó őszi levelek tennék veszélyessé a haladást, a belső sávban a már ilyen kora reggel is váratlanul fölbukkanó, majd 200 kilométer/órás sebességgel tovatűnő hatalmas német autók száguldása. Maradok tehát középen, bámulom a felkéklő fényben kavargó őszi levelek parádéját, s amint ez lenni szokott: hallgatom a rádiót. Először csak saját zeneszámaimat, a kedvencek közül Brahms Német rekviemjét... azután átkapcsolok a helyi adókra. Hol könnyebb, hol komolyabb zene, beszélgetés, és persze: óránként hírek. A hírbeolvasó hangja kimért, kellemes, komoly, tárgyilagos. A hírek sorrendje a főbb adókon soha nem változik: először mindig a legfontosabb, a mai napon az augsburgi egyezség aláírása a katolikusok és a lutheránusok részéről. Azután még két-három belpolitikai hír, majd a legfontosabb külpolitikai események. A belpolitikában első helyen a kormány hírei. Az ellenzékről szóló hírek, ha vannak is, tisztes sorrendben ott foglalnak helyet, ahova tartoznak: a belpolitikai hírek végén. Egy ponton fölkapom a fejem: a délelőtti hírek egyik ellenzéki tartalmú szövege már tartalmazza a kormányszóvivő válaszát is. Mindez német akkurátussággal, csendben és rendben kerül fölolvasásra. Hisztérikus hangulatkeltésnek, sanda szándékú álhíreknek nyoma sincs. A német tartományi adók hírszerkesztői pontosan tudják, mi hova tartozik. Kiegyensúlyozott tájékoztatás folyik, melynek során a világosan és szabatosan megfogalmazott híreket jól fölkészült és kiejtésében, hanghordozásában képzett bemondó olvassa föl. A bemondó nem politizál; ha azt tenné, ha hanghordozásával saját véleményt sugallna, másnap már aligha dolgozhatna az állásában. Ugyanez érvényes a hírszerkesztőkre is: ha a hírsorrendben vagy hírszövegben politikai szándékok fogalmazódnának meg, ha a mókás kedvű hírszerkesztő manipulációs céllal egyszer ezt, másszor azt a hírt minősítené fontosabbnak, hamarosan vehetné a kalapját... Az idill egészen addig folytatódik, míg Passau után már foghatóvá válik a budapesti Kossuth rádió. Talán rosszul tettem, hogy oda kapcsoltam; az illúzió szétpukkant, s noha még csak az osztrák 1-es autópálya mostanság ugyancsak zötyögős aszfaltját rovom, máris úgy érzem: otthon vagyok. Mindez a rádió műve; hiszen megszólal a déli Krónika, benne egy zavaros hangsúlyozású, képzetlen hangú és még képzetlenebb modorú bemondó hírolvasása következik. Halottak napja van, méltó dolog tehát, ha ezzel kezdődik a híradó. De tévednénk, ha azt hinnénk, hogy tárgyilagos, az ünnep történetéről és tartalmáról szóló bevezetőt hallunk. Nem: a zavaros hangú bemondó halottaikra emlékező személyeket szólaltat meg, akik ennek kapcsán arról panaszkodnak: oly drága a virág, hogy nyomorúságos nyugdíjukból nem futjaa szebbre. Mindez kétszer is elhangzik a rövid műsoridőben, mintha ez lenne a híranyag legfontosabb vetülete. Persze: érint bennünket, hogy a rendezetlen jogi körülmények miatt a virágárusok akár megduplázhatják a virágárat ezen a napon. De vajon e ténynek van ebben a helyzetben a legfőbb hírértéke? Nem inkább annak, hogy a halottak napja: ősi egyházi ünnep, mely a feltámadás reményében emlékezik a halottakról? A feltámadásról szó sem esik; a hírszerkesztőnek, a bemondónak talán halvány gőze sincs ilyen összefüggésekről. A hazai közszolgálati rádió hírműsorait ez a kis epizód világosan jellemzi. A folytonos önreklám (ájuldozó angyalok kórusa hirdeti, hogy a rádió Krónikája a legjobb hírműsor a világon), az arrogáns közreklám szétszabdalja a közszolgálati tájékoztatást, semmissé teszi a rádiószerkesztők kötelességét, melynek célja valójában semmi más nem lenne, mint a hallgatók kiegyensúlyozott és tárgyszerű tájékoztatása. De itt valami más történik: a Krónika már évek óta önálló életet él. Azt mondják: ez a „médiahatalom”. Mindegy, minek nevezzük: a hírszerkesztésben, a bemondók és a tudósítók képzettségében a nyugati mércékkel összevetve elképesztő színvonalatlanság uralkodik. A minőséghiány legfontosabb jellemzője, hogy a Kossuth rádió hírműsorai csak másod- vagy harmadsorban kívánnak tájékoztatni. Elsősorban befolyásolni akarnak: a közreklámok és az önreklám révén, s persze a hírszerkesztés segítségével. E lap hasábjain olvashattunk korábban a „Mokó-elvről”, mely szerint „nincs az a hír, melyet ne lehetne átírni”. Ez szabja meg ma is a Kossuth rádió hírműsorait. A taktika a mai körülmények között kifinomultabb: az a hír, hogy Egon Krenz, az utolsó és reformkommunista NDK-vezető hat és fél év börtönbüntetést kapott, a hírszerkesztők szerint lényegtelen dolog, miért is lenne fontos. Az a hír, hogy a parlament plenáris ülésen a Fidesz-frakció vezetője összeveti egymással a korábbi negatív gazdasági előrejelzéseket és a rájuk cáfoló reális folyamatokat, ugyancsak nem hír. De sanda politikai céllal létrehozott állítólagos tömörülések bejelentései, az ellenzéki pártok minden rezdülése főhelyre kívánkozik. S az ellenzéki pártok közül csak kettő szerepel: a harmadik, a MIÉP véleményéről alig hallani... „Szól a rádió... Még broad-castingnak hívták, és igen sok pénzbe került...” Így szól a régi sláger, melynek szövegírója abban az időben talán már tudta, hogy a „broadcasting” és a „speaker” nem egyszerűen üzenetet, hírt, szórakoztató műsort terjeszt, hanem politikai véleményt is formál. Mármint ott, ahol teheti. Kiegyensúlyozott demokráciákban a közszolgálati rádiónak szigorú határok között kell maradnia a politikai befolyásolás terén. A legutóbbi osztrák választások után nyilvánvaló volt, hogy az ottani közszolgálati rádió és televízió nem szimpatizál az előretörő Osztrák Szabadságpárttal. A hírekben igyekeztek háttérbe szorítani, s ha nem volt muszáj, nem tudósítottak rendezvényeiről, eseményeiről. Mindezt azonban csak jól meghatározott keretek között tehették. Noha Jörg Haider gyakorta panaszkodott a hírszerkesztők és a bemondók vele szemben táplált előítéleteire, nem állítható, hogy az ORF hírszerkezete teljesen kiszorította volna a szabadságpártot anyagaiból. Miután pedig világossá váltak a politikai erőviszonyok, Jörg Haider pártja megbecsültebb alanya lett a hírműsornak... Emlékezzünk: idehaza ugyanaz a Kossuth rádió, mely ma alig burkoltan politizál, és ki tudja, minő megrendeléseket követve folytatja sugalmazó tevékenységét, alig két-három évvel ezelőtt minden további nélkül képes volt tényeket teljes egészében elhallgatni, hamis színben beállítani, vagy egyenest ellenkező tartalommal feltölteni. Csak egyetlen példa: amikor annak idején az ellenzéki Torgyán József összehívta a Nemzeti Agrárkerekasztalt, a rádió hírműsorai sokszor egyetlen szóval nem tájékoztattak e tényről. Jelenleg, amikor a mai két ellenzéki párt akárcsak politikai heccelésként valamilyen képtelenséget vet föl, a hírszerkesztők egymást túllicitálva igyekeznek ennek helyet adni. Nincsenek illúzióim. Ugyan biztosan lehetne megfelelőbb szerkesztőket és bemondókat találni széles e hazában, ám az ORTT tevékenységét nézve nem hiszek abban, hogy ez valóban meg is történik. Amúgy Pató Pál-osan folynak itt a dolgok... „Ej, ráérünk arra még”, mondogatják azok, akiknek kezükben van a változtatás kulcsa, és közben talán észre sem veszik, hogy az egykori agitációs-propaganda technikákat alaposan kitanult szerkesztők (akik a Financial Times szerint „egy letűnt kor kövületei”) a Mokó-elv egykori rendtartása és a mai kívánalmak szerint akadálytalanul írják tovább a maguk fél- és álhíreit. Ezzel politikai befolyásolást végeznek, vagyis pártérdeket elégítenek ki közpénzen. Nem hiszem, hogy a mai viszonyok közepette még mindig megengedhető lenne a Mokó-elv alkalmazása. Kövessük inkább a kiegyensúlyozott és tárgyszerű tájékoztatás elvét. De hol vannak azok, akik ennek a kívánalomnak érvényt tudnának szerezni?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.