Tájak, portrék, remekművek

Alig zárult le az őszi műtárgyaukciók nagy sorozata, az aukciósházak már az év végi, karácsony előtti festmény- és műtárgyárverésekre készülnek. A műkereskedelem immár hagyományossá vált seregszemléjére, az Antik Enteriőrre november utolsó hetében kerül sor a Műcsarnokban, azt követően szinte minden napra jut egy-egy jelentős esemény. November 29-én a Blitz tartja árverését a Kempinskiben, majd a Nagyházi Galéria háromnapos aukciója következik. A sort a Kongresszusi Központban a Mű-Terem Galéria festményárverése, majd a BÁV ékszer-, illetve festményaukciója folytatja. A Kieselbach Galéria árverésére december 10–11-én kerül sor. Az egyes helyett helyesebb azonban többes számot használni, hiszen az aukciósház, amelynek árverési időpontját hiába kerestük az őszi aukciók sorában, most két egymást követő napon két külön aukciót rendez. Mindkettőhöz külön katalógust készít, s – mint a napokban tartott sajtótájékoztatón elhangzott – a két nap alatt kalapács alá kerülő 361 kép között számos kiemelkedő kvalitású alkotás található. A képek mintegy egyötöde egymillió, 13 festmény hárommillió fölötti kikiáltási árról indul. A legmagasabb indulóára az eddig lappangó Tihanyi Lajos-festménynek, az 1911-ben festett Erdős tájképnek lesz, nyolcmillió forint. Az életmű kiemelkedő darabjai közé tartozó alkotás előzményei a Nagybányán festett tájak között találhatók, a mű minden bizonnyal annak a kilenc tájképnek az egyike, amelyet a művész 1911-ben a Szepességben festett, s feltehe-tően Pogány Kálmán művészettörténész örököseinek köszönhetően vészelte át hibátlanul és érintetlenül a születése óta eltelt majd kilencven évet. Kiemelkedő darabnak ígérkezik Paál László 1876-os barbizoni erdőbelsője (7 millió), amelyet az a táj inspirált, amelyről a művész így vallott: „Megtaláltam azt, ami után a szívem vágyott... Nem hiszem, hogy van szebb vidék a világon.” Három mű képviseli báró Mednyánszky Lászlót, a Rózsaszín ruhás nő fekete nyakpánttal című pasztell Rippl-Rónai Józsefet, négy mű a rendkívül egyéni világot létrehozott gróf Batthyány Gyulát. Kiemelkedik közülük a Törökösen (Rokokó dámák) című 1914-es vászon, amely már a művész első, 1914-ben az Ernst Múzeumban sorra került egyéni kiállításán is szerepelt, s amely a Magyar Nemzeti Galériában 1986-ban megrendezett Lélek és Forma című kiállításon is helyet kapott (3,3 millió). A két aukció igazi meglepetését azonban talán annak a László Fülöpnek a munkái adják majd, akit máig a századelő kiváló portréfestőjeként tart számon a világ. Joggal egyébként, hiszen az 1907-ben Londonban letelepedett művész szinte kora összes uralkodóját, kiemelkedő személyiségét lefestette. Épp a hírnév csúcsán fordult érdeklődése a tájképfestés felé, olyannyira, hogy élete vége felé csak egy dolog foglalkoztatta: vajon az utókor értékeli-e majd, amit ebben a műfajban alkotott. A Kieselbach-árveréseken a hagyatékból előkerült 22 festmény ad – legalább részleges – választ e kérdésre. Nem kérdés viszont, hogy a XX. századi magyar művészet egyik legnagyszerűbb fejezetét azok a művészek írták, akik munkásságát az utókor „Nyolcak és aktivisták” címszó alatt tartja számon. A Kieselbach Galéria november 21-ig nyitva tartó kiállítása az ő műveikből mutat be gazdag válogatást, mintegy jelezve, hogy a műkereskedelem és a művészettörténet szempontjai nem kizárják, hanem éppenséggel feltételezik, erősítik egymást.