Torzó a Kárpátokban

Kétszer harminc perces filmet készít a közszolgálati televízió a vereckei emlékmű újjáépítésének eddigi kálváriájáról. Az első rész forgatását a napokban kezdték meg Kárpátalján. Ennek bemutatását december közepére tervezi az MTV, a következő rész elkészítésével pedig az 1996-ban félbemaradt emlékmű befejezését szeretnék követni az alkotók, egészen az átadásig, 2000. augusztus 17-ig. A filmmel szeretnék felrázni a közvéleményt. Ha ez eredménnyel jár, akár 6 hét alatt be lehet fejezni az építkezést. A Vezérszállástól 10, Alsó-Vereckétől 13 kilométerre lévő torzó évek óta zarándokhelye az odalátogató magyaroknak.A most készülő első rész a Vereckei Torzó címet kapta, mivel 1996-ban az ukránok egyik napról a másikra leállították az építkezést. Fodó Sándor, az emlékmű felállításának szellemi atyja, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) örökös tiszteletbeli elnöke 1995-ben a millecentenárium évére készülve szerette volna a Vereckei-hágón új tervek szerint megvalósítani a magyarok bejövetelét idéző, egykor lerombolt emlékmű mostani változatát. Az alapkő letétele még abban az évben meg is történt, ahol – elmondása szerint – a Magyarok Világszövetsége mellett ott voltak szinte az egész világ magyarságának képviselői. Ekkor született az ötlet – miután a közeli Galíciában vannak a legnagyobb, a felépítést ellenző ukrán nacionalista mozgalmak –, hogy ne az eredeti emlékművet építsék újjá, hanem egy jórészt vasbetonból és andezitből készült, 120 tonnás, széttörhetetlen alkotást hozzanak létre – tette hozzá. Elmondta még, hogy a nyolc induló közül Matl Péter, egy fiatal munkácsi művész terve nyerte el a Magyarok Világszövetsége által meghirdetett tervpályázat első díját. A kárpátaljai prefektus első helyettesét, Volodimir Prihotykot bízta meg a szervezéssel, helyettesei Fodó Sándor és Tóth Mihály ukrán parlamenti képviselők lettek. Az akkoriban rendezett Magyarok III. Világtalálkozójának és a Református Magyarok II. Világtalálkozójának odalátogató tagjait már nem engedték fel a hágóra, annak ellenére, hogy a területet a KMKSZ megvette az ottani kolhoztól. Az ukrán és magyar művészekből álló közös zsűri és a helyi hivatalos szervek képviselői Fodó Sándor kezdeményezésére elmehettek a helyszínre, ők támogatták az ötletet. A megkezdett építkezést azonban az ukránok 1996-ban minden indoklás nélkül leállították, még az illetékeseknek szétküldött prefektusi rendeletet is összeszedték. Eddig az emlékműnek kevesebb mint egyharmadát sikerült elkészíteni. Az ellenzőkkel kapcsolatban Fodó Sándor megemlítette, hogy a kárpátaljai ruszinok és ukránok is támogatták az ügyet, csak egy szűk kör, az úgynevezett RUH (Ukrán Népi Mozgalom) ágált ellene. Ők annak ellenére sikerrel jártak, hogy az akkori külügyminiszter, Udovenko úr levélben szólította fel Kárpátalja vezetőit az ügy támogatására. Az akkori nemzetiségi miniszter pedig másfél millió ukrán hrivnyát ajánlott fel az építkezésre. Az ellenzők egyik érve az volt, hogy az 1938-ban bevonuló magyar reguláris hadsereg a hágón több száz ukrán gárdistát kivégzett, azonban a történészek bebizonyították, hogy az említett gimnazistákból álló népfelkelő csapat elfogott tagjait a magyarok akkor élve adták át a lengyeleknek. A Magyarok Világszövetsége nem nyugodott bele a kudarcba, és 2000. augusztus 17-re beütemezte az emlékmű avatását. Azonban a próbálkozások ellenére nem történt előrelépés az ügyben. A forgatócsoport azért utazott ki a szomszédos országba, hogy megszólaltassák az építés egykori támogatóit és ellenzőit. A filmmel szeretnék felrázni a közvéleményt. Ha ez sikerül, hat hét alatt be lehet fejezni az építkezést. Az alkotók – elmondásuk szerint – bírják a Külügyminisztérium és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma illetékeseinek támogatását. Emellett az Illyés Alapítványhoz és az Országos Rádió és Televízió Testülethez (ORTT) pályázatot nyújtottak be. Miután még körülbelül egymillió forint hiányzik a költségekből, felhívást intéztek a kárpátaljai történelmi egyházakhoz, önkormányzati vezetőkhöz, ha tehetik, akár szerény összegekkel is, de járuljanak hozzá a történelmi emlékműről szóló film forgatásához. Ez ügyben megkeresik a Kárpátaljáról elszármazott sikeres vállalkozókat is. A Vezérszállástól 10, Alsó-Vereckétől 13 kilométerre található torzó azóta zarándokhelylyé vált. A forgatócsoport tagjai felkeresték a RUH-ot, de illetékeseik nem vállalták az interjút. Sikerült viszont egy ottani professzorral beszélni, aki szerint azért tiltották be az építkezést, mert ott ukrán hősi halottak vannak. Erre vonatkozó bizonyítékokat is be akarnak mutatni a novemberben visszatérő tévéseknek, ami elvileg új helyzetet teremthetne, de a rendező szerint ennek minimális a valószínűsége. Matl Péter szobrászművész a vele készült interjúban úgy fogalmaz, hogy az épület bár valóban torzó, de a magyarok szívében a vereckei emlékmű 1100 éve lebonthatatlanul áll. Megemlíti azt is: furcsa véletlene a sorsnak, hogy 1996 óta alig kap megrendelést, illetve a média sem foglalkozik vele olyan intenzíven, mint korábban. Megtudtuk még, hogy a kint élő magyarok nagy szeretettel fogadták a magyar forgatócsoportot, de az ukránokkal sem volt konfliktusuk. Ottlétük öt napja alatt mindent el tudtak végezni, amit terveztek, de számukra egyértelmű, hogy a múlt vasárnapi elnökválasztás eredménye befolyásolhatja majd az emlékművel kapcsolatos további intézkedéseket. Ennek fő okát abban látják, hogy az ottaniak politikai oldalról közelítik meg az ügyet a történelmi tények figyelembevétele helyett.