Trabantfalva rettenetesbe kapcsolt

Macko úr szereti a magyarokat. Nem táncolnak a biliárdasztalon, és főképpen: nem a hazulról hozott kisüstit kortyolgatják, hanem a Vahostav panzió bárjának kínálatát. A magyarok a legkulturáltabb vendégek Szlovákiában – mondja.Az a tény, hogy a Dzurinda-kormány első éves tevékenységének fő programjaként Szlovákia külpolitikai helyzetének javítását tűzte ki célul, igen kedvezően befolyásolja majd az ország idegenforgalmi helyzetét. Dusan Gutan, a szlovák kormány gazdasági tanácsosa mindenesetre erre az álláspontra helyezkedett. Indoklásképpen azt a tényt hangoztatja, hogy már idén, az első háromnegyed évben 64,7 millió dolláros aktívumot jegyez a turisztika, szemben a tavalyi, egész évi 14,3 millió dollárral. És hol van még a tél? Szlovákiában ugyanis a síturizmus jelentős mértékben javít a turisztikai ágazat évközi pozícióján.FogadósokJozef Macko úr, a Vahostav panzió igazgatója édeskeveset törődik Mikulás Dzurinda kormányának ambícióival. Szerinte mindaz, hogy a Vahostav idén ledolgozza a tavalyi 500 ezer koronás (1 korona kb. 6 forint) veszteségét, az csupán őneki és a panzió szolgáltatási színvonalának tulajdonítható. Miképpen a Szlovákia egészében gyarapodó külföldi turisták is a folyamatosan javuló vendéglátásnak köszönhetőek. Macko úr a magyarokat tartja a legkulturáltabb vendégeknek. Mint mondja: széles jókedvükben nem verik szét a szobákat, a berendezést, s nem mellékesen: széles jókedvük nem a hazulról hozott pálinkától, hanem a panzió bárjának kínálatától kerekedik. – A legkedvesebb vendégeim a magyarok – hangoztatja Jozef Macko. Szlovákiában még mindig a belföldi turizmus vezeti a vendéglátói toplistát, külföldről főképpen lengyelek, csehek, magyarok és németek érkeznek. A szlovákiai vendéglátók minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a lehető legmagasabb fokú komfortot biztosítsák vendégeik számára. Az európai szolgáltatásért viszont „európai” vendégeket várnak. Ami nem csoda: ma már magánkézben van a szállodák, panziók zöme, s a tulajdonosok igen nagy figyelmet fordítanak tulajdonukra. Francisek Janosik hat évig gyűjtögette az építőanyagot, végül – két évvel ezelőtt – ötmillió koronás bankhitelhez jutott, amiből föl is húzta a Bélai-Tátra csúcsai alatt, a Szepesi-Magura gerince és a lengyel határ között, Zdiaron a ma már legalább 15 millió koronát érő panzióját. Hogy megérte-e a vállalkozás? Legalább három évnek kell eltelnie ahhoz, hogy válaszolni tudjon. Mondja: 50 százalékos árréssel dolgozik, ebből 45 százalékot elnyel a bank tőketartozás és kamat címén. A havi 300 ezer koronás bevétel feléből kell tehát üzemeltetni az évente 68-70 százalékos telítettségű Janosik panziót. Ő viszont kedvezően ítéli meg az új kormány országpropagandáját, nem emel kifogást ellene. Persze igen frekventált helyen, a korábban rengeteg kelet-európai turista miatt Trabantfalvának becézett Zdiaron, a gorálok (lengyel parasztok) által telepített mesés faluban vállalkozik, ahová a mai napig özönlenek a külföldi látogatók. Máig él a szólás Szlovákiában, hogy „Zdiar a legnagyobb szálló a Magas-Tátrában”. Az ezerháromszáz lakosú falvacska egy időben legalább háromezer vendéget képes fogadni a gorál népi építészeti jegyeket hordozó faházacskáiban. Francisek Janosik egyike azon vállalkozóknak, akik az elsők között ismerték fel, hogy kihalt az a klasszikus kelet-európai utazó, aki szívesebben lakik faházban, mint összkomfortos szállodában. A keletnémetek lecserélték kétütemű népautóikat, alighanem hamarosan Mercedes-, Opel- vagy Fordfalvának keresztelhetik a Luzsinszky Ferenc várnagy által a 17. század elején alapított, a fényről elnevezett falut. Éppen ezért luxuskörülményeket teremtett panziójában. A rácsos babaágy, a világadók mindegyikét vevő televízió- és rádiókészülékek, a felszerelt konyhák panziója alapszolgáltatásaihoz tartoznak.Magyarok a TátrábanA magyarok újra fölfedezték a Tátrát. A budapesti Alpesi Travel a hegyi utaztatásra szakosodott, három éve rohamosan nő a Szlovákiába kiutaztatott vendégei száma. Regős Pál igazgató szerint mindez annak tulajdonítható, hogy a nyugat-európai üdülőhelyek átlagáraihoz képest feleannyiba kerülnek a szlovákiai utak, noha a vendéglátóhelyek, szállodák szolgáltatási színvonala majdnem azonos a nagy európai turistaparadicsomok színvonalával. További szempont ugyanakkor a szomszédos ország közelsége is, ami éppúgy pénzt, mint energiát takarít meg az utazni vágyóknak. – Igaz, a „sísport őrültjei” mégiscsak a nyaktörő francia pályákat választják inkább – mondja a testnevelő tanárból síedzővé, majd utazásiiroda-tulajdonossá vált Regős Pál –, de ez nem jelenti azt, hogy a szlovákiai sípályák gondozatlanok lennének. Többségüket osztrák befektetők üzemeltetik, akárcsak a pályákhoz tartozó felvonókat és sílifteket. A sípályákat hóágyúzzák és „ratrakolják”, azaz speciális lánctalpas gépekkel teszik használhatókká hószegény időszakokban is. – A magyarok többségét a nosztalgia is vissza-visszacsalogatja Szlovákiába: a középkorú generáció a Tátra gerincén ismerkedett meg a sísport művészetével, a költői tájak, az emlékek annak ellenére visszacsalogatják e korosztály képviselőit, hogy ma már nyitottá vált számukra a világ... – vallja Regős Pál. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint tavaly majdnem 10 ezer magyar több mint 46 ezer vendégéjszakát töltött Szlovákiában. Idén, az első fél évben hétezer magyar kiránduló fordult meg a Tátrában, a hat hónap alatt csaknem 30 ezer éjszakát töltve ott. A KSH adatai szerint tavaly mindössze 441 személy foglalt magának előre szállást hazai utazási irodáknál. Regős Pál szerint viszont sokkal célravezetőbb, ha utazási irodák szolgáltatásait veszik igénybe a kirándulók, mert egyre gyakrabban előfordul, hogy elutasítják a „magánutazók” szállodaiszoba-kérelmét Szlovákiában. Ugyanis – s ez már teljesen a nyugati vendéglátás gyakorlatát jelenti – a szállodák mindegyike előre értékesíti szálláshelyeit, nemcsak a magyar, hanem Európa összes érdeklődő utazási irodájának. Így biztosítják maguknak a lehető legnagyobb telítettséget.Panda-fitneszA Magas-Tátra turisztikai jelentőségét még a századfordulón fölfedezte az állam: a Lomnici-csúcs tövében 110 aranyért Spóner Andrástól vásárolta meg az erdős területet, hogy kincstári fürdőhelyet létesítsen, s a gyorsabb megvalósítás végett felparcellázta s értékesítette. Tátralomnic határtalan szerencséje, hogy telekspekulánsok csaptak le a kincstári prédára, s ahelyett, hogy beépítették volna, sürgősen túladtak szerzeményükön: az állami ingatlanfejlesztési tervezet megbukott ugyan, de a rengeteg beépítetlenül maradt telken később parkerdőt létesítettek, így az egyik leghangulatosabb fürdőváros alakulhatott ki a Magas-Tátrában. Lomnic és Tátrafüred között félúton, Horny Smokovecben építette fel a Panda panziót Herczeg József, a Nyugatról a rendszerváltás után hazatérő „szlovák” vállalkozó. Ő olyasmire is vállalkozik – nyilván az európai szállodákban szerzett tapasztalatai alapján –, amire kevés szállodatulajdonos. A Tátra egyik leglátványosabb pontján próbálja panziójában időztetni a vendégeket életmódprogrammal, a Panda-fitnesszel. (Világszerte gyakorlattá vált, hogy úgynevezett animációkkal, azaz a szállodákon belül megvalósítható programokkal foglalják le a vendégeket, hogy a lehető legtöbb idejüket és pénzüket a szálló falain belül töltsék és költsék el.) A szállásdíjon felül számított tízezer koronáért fogyókúra-tanfolyamot kínál. Az általunk meglehetősen borsosnak tartott árról Pirozsek Zsuzsanna, a panzió igazgatója azt mondta: csak azok sokallják, akik még nem vettek részt a programban. Orvosi felügyelet, masszázs, bőséges, de gondosan válogatott táplálék, mindez része a fogyókúra-tanfolyamnak. – Ha a vendég éjnek évadján öt liter frissen facsart narancslevet kíván, azt is megkaphatja perceken belül – bizonygatja az igazgató. Persze a tarifa mérlegelése kifejezetten magyar szokás, a németek például gondolkodás nélkül kinyitják a pénztárcájukat. Talán a Panda és a hozzá hasonló panziók a magyarázat arra, hogy évről évre gyarapszik a Szlovákiai turisták létszáma. Szlovákiának (akárcsak Magyarországnak) igen gazdag forrása lehet a turisztika, amely szemlátomást rohamosan fejlődik, ellentétben a többi gazdasági ágazattal, amelyeket majdhogynem porig tarolt a Meciar-kormány korrupcióterhes privatizációs politikája. A külkereskedelmi mérleg hiánya 1997-ről 1998-ra 56 százalékot zuhant, meghaladta a 2,2 milliárd dollárt, a folyó fizetésimérleg-hiány pedig a 2,3 milliárdot. A Dzurinda-kormány most különféle adókedvezményekkel kívánja visszacsábítani Szlovákiába a Meciar-időszakban hanyatt-homlok menekülő tőkét. Tavalyi számítások szerint ugyanis legalább hétmilliárd dollárnyi friss tőkére lenne szüksége a szlovák gazdaságnak ahhoz, hogy struktúrát válthasson és fölzárkózzék az unió normatíváihoz. Jozef Macko úr azonban a Vahostav panzióban, 765 méterrel a tengerszint fölött, mélységesen lenézi Szlovákia eddigi kormányait. Újat, jobbat nem tudna elképzelni, nem is akar. Csak hagyják őt nyugodtan, igazgassa a panziót, s a szlovák turizmust úgy, ahogy van, bízzák csak oda neki és a hozzá hasonló panziótulajdonosoknak. Ha őket nyugton hagyják, maguk gondoskodnak arról, hogy a Tátra ne fogyjon ki a turistákból.