Trabantfalva rettenetesbe kapcsolt

Hommer Tibor
1999. 11. 28. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Macko úr szereti a magyarokat. Nem táncolnak a biliárdasztalon, és főképpen: nem a hazulról hozott kisüstit kortyolgatják, hanem a Vahostav panzió bárjának kínálatát. A magyarok a legkulturáltabb vendégek Szlovákiában – mondja.Az a tény, hogy a Dzurinda-kormány első éves tevékenységének fő programjaként Szlovákia külpolitikai helyzetének javítását tűzte ki célul, igen kedvezően befolyásolja majd az ország idegenforgalmi helyzetét. Dusan Gutan, a szlovák kormány gazdasági tanácsosa mindenesetre erre az álláspontra helyezkedett. Indoklásképpen azt a tényt hangoztatja, hogy már idén, az első háromnegyed évben 64,7 millió dolláros aktívumot jegyez a turisztika, szemben a tavalyi, egész évi 14,3 millió dollárral. És hol van még a tél? Szlovákiában ugyanis a síturizmus jelentős mértékben javít a turisztikai ágazat évközi pozícióján.FogadósokJozef Macko úr, a Vahostav panzió igazgatója édeskeveset törődik Mikulás Dzurinda kormányának ambícióival. Szerinte mindaz, hogy a Vahostav idén ledolgozza a tavalyi 500 ezer koronás (1 korona kb. 6 forint) veszteségét, az csupán őneki és a panzió szolgáltatási színvonalának tulajdonítható. Miképpen a Szlovákia egészében gyarapodó külföldi turisták is a folyamatosan javuló vendéglátásnak köszönhetőek. Macko úr a magyarokat tartja a legkulturáltabb vendégeknek. Mint mondja: széles jókedvükben nem verik szét a szobákat, a berendezést, s nem mellékesen: széles jókedvük nem a hazulról hozott pálinkától, hanem a panzió bárjának kínálatától kerekedik. – A legkedvesebb vendégeim a magyarok – hangoztatja Jozef Macko. Szlovákiában még mindig a belföldi turizmus vezeti a vendéglátói toplistát, külföldről főképpen lengyelek, csehek, magyarok és németek érkeznek. A szlovákiai vendéglátók minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a lehető legmagasabb fokú komfortot biztosítsák vendégeik számára. Az európai szolgáltatásért viszont „európai” vendégeket várnak. Ami nem csoda: ma már magánkézben van a szállodák, panziók zöme, s a tulajdonosok igen nagy figyelmet fordítanak tulajdonukra. Francisek Janosik hat évig gyűjtögette az építőanyagot, végül – két évvel ezelőtt – ötmillió koronás bankhitelhez jutott, amiből föl is húzta a Bélai-Tátra csúcsai alatt, a Szepesi-Magura gerince és a lengyel határ között, Zdiaron a ma már legalább 15 millió koronát érő panzióját. Hogy megérte-e a vállalkozás? Legalább három évnek kell eltelnie ahhoz, hogy válaszolni tudjon. Mondja: 50 százalékos árréssel dolgozik, ebből 45 százalékot elnyel a bank tőketartozás és kamat címén. A havi 300 ezer koronás bevétel feléből kell tehát üzemeltetni az évente 68-70 százalékos telítettségű Janosik panziót. Ő viszont kedvezően ítéli meg az új kormány országpropagandáját, nem emel kifogást ellene. Persze igen frekventált helyen, a korábban rengeteg kelet-európai turista miatt Trabantfalvának becézett Zdiaron, a gorálok (lengyel parasztok) által telepített mesés faluban vállalkozik, ahová a mai napig özönlenek a külföldi látogatók. Máig él a szólás Szlovákiában, hogy „Zdiar a legnagyobb szálló a Magas-Tátrában”. Az ezerháromszáz lakosú falvacska egy időben legalább háromezer vendéget képes fogadni a gorál népi építészeti jegyeket hordozó faházacskáiban. Francisek Janosik egyike azon vállalkozóknak, akik az elsők között ismerték fel, hogy kihalt az a klasszikus kelet-európai utazó, aki szívesebben lakik faházban, mint összkomfortos szállodában. A keletnémetek lecserélték kétütemű népautóikat, alighanem hamarosan Mercedes-, Opel- vagy Fordfalvának keresztelhetik a Luzsinszky Ferenc várnagy által a 17. század elején alapított, a fényről elnevezett falut. Éppen ezért luxuskörülményeket teremtett panziójában. A rácsos babaágy, a világadók mindegyikét vevő televízió- és rádiókészülékek, a felszerelt konyhák panziója alapszolgáltatásaihoz tartoznak.Magyarok a TátrábanA magyarok újra fölfedezték a Tátrát. A budapesti Alpesi Travel a hegyi utaztatásra szakosodott, három éve rohamosan nő a Szlovákiába kiutaztatott vendégei száma. Regős Pál igazgató szerint mindez annak tulajdonítható, hogy a nyugat-európai üdülőhelyek átlagáraihoz képest feleannyiba kerülnek a szlovákiai utak, noha a vendéglátóhelyek, szállodák szolgáltatási színvonala majdnem azonos a nagy európai turistaparadicsomok színvonalával. További szempont ugyanakkor a szomszédos ország közelsége is, ami éppúgy pénzt, mint energiát takarít meg az utazni vágyóknak. – Igaz, a „sísport őrültjei” mégiscsak a nyaktörő francia pályákat választják inkább – mondja a testnevelő tanárból síedzővé, majd utazásiiroda-tulajdonossá vált Regős Pál –, de ez nem jelenti azt, hogy a szlovákiai sípályák gondozatlanok lennének. Többségüket osztrák befektetők üzemeltetik, akárcsak a pályákhoz tartozó felvonókat és sílifteket. A sípályákat hóágyúzzák és „ratrakolják”, azaz speciális lánctalpas gépekkel teszik használhatókká hószegény időszakokban is. – A magyarok többségét a nosztalgia is vissza-visszacsalogatja Szlovákiába: a középkorú generáció a Tátra gerincén ismerkedett meg a sísport művészetével, a költői tájak, az emlékek annak ellenére visszacsalogatják e korosztály képviselőit, hogy ma már nyitottá vált számukra a világ... – vallja Regős Pál. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint tavaly majdnem 10 ezer magyar több mint 46 ezer vendégéjszakát töltött Szlovákiában. Idén, az első fél évben hétezer magyar kiránduló fordult meg a Tátrában, a hat hónap alatt csaknem 30 ezer éjszakát töltve ott. A KSH adatai szerint tavaly mindössze 441 személy foglalt magának előre szállást hazai utazási irodáknál. Regős Pál szerint viszont sokkal célravezetőbb, ha utazási irodák szolgáltatásait veszik igénybe a kirándulók, mert egyre gyakrabban előfordul, hogy elutasítják a „magánutazók” szállodaiszoba-kérelmét Szlovákiában. Ugyanis – s ez már teljesen a nyugati vendéglátás gyakorlatát jelenti – a szállodák mindegyike előre értékesíti szálláshelyeit, nemcsak a magyar, hanem Európa összes érdeklődő utazási irodájának. Így biztosítják maguknak a lehető legnagyobb telítettséget.Panda-fitneszA Magas-Tátra turisztikai jelentőségét még a századfordulón fölfedezte az állam: a Lomnici-csúcs tövében 110 aranyért Spóner Andrástól vásárolta meg az erdős területet, hogy kincstári fürdőhelyet létesítsen, s a gyorsabb megvalósítás végett felparcellázta s értékesítette. Tátralomnic határtalan szerencséje, hogy telekspekulánsok csaptak le a kincstári prédára, s ahelyett, hogy beépítették volna, sürgősen túladtak szerzeményükön: az állami ingatlanfejlesztési tervezet megbukott ugyan, de a rengeteg beépítetlenül maradt telken később parkerdőt létesítettek, így az egyik leghangulatosabb fürdőváros alakulhatott ki a Magas-Tátrában. Lomnic és Tátrafüred között félúton, Horny Smokovecben építette fel a Panda panziót Herczeg József, a Nyugatról a rendszerváltás után hazatérő „szlovák” vállalkozó. Ő olyasmire is vállalkozik – nyilván az európai szállodákban szerzett tapasztalatai alapján –, amire kevés szállodatulajdonos. A Tátra egyik leglátványosabb pontján próbálja panziójában időztetni a vendégeket életmódprogrammal, a Panda-fitnesszel. (Világszerte gyakorlattá vált, hogy úgynevezett animációkkal, azaz a szállodákon belül megvalósítható programokkal foglalják le a vendégeket, hogy a lehető legtöbb idejüket és pénzüket a szálló falain belül töltsék és költsék el.) A szállásdíjon felül számított tízezer koronáért fogyókúra-tanfolyamot kínál. Az általunk meglehetősen borsosnak tartott árról Pirozsek Zsuzsanna, a panzió igazgatója azt mondta: csak azok sokallják, akik még nem vettek részt a programban. Orvosi felügyelet, masszázs, bőséges, de gondosan válogatott táplálék, mindez része a fogyókúra-tanfolyamnak. – Ha a vendég éjnek évadján öt liter frissen facsart narancslevet kíván, azt is megkaphatja perceken belül – bizonygatja az igazgató. Persze a tarifa mérlegelése kifejezetten magyar szokás, a németek például gondolkodás nélkül kinyitják a pénztárcájukat. Talán a Panda és a hozzá hasonló panziók a magyarázat arra, hogy évről évre gyarapszik a Szlovákiai turisták létszáma. Szlovákiának (akárcsak Magyarországnak) igen gazdag forrása lehet a turisztika, amely szemlátomást rohamosan fejlődik, ellentétben a többi gazdasági ágazattal, amelyeket majdhogynem porig tarolt a Meciar-kormány korrupcióterhes privatizációs politikája. A külkereskedelmi mérleg hiánya 1997-ről 1998-ra 56 százalékot zuhant, meghaladta a 2,2 milliárd dollárt, a folyó fizetésimérleg-hiány pedig a 2,3 milliárdot. A Dzurinda-kormány most különféle adókedvezményekkel kívánja visszacsábítani Szlovákiába a Meciar-időszakban hanyatt-homlok menekülő tőkét. Tavalyi számítások szerint ugyanis legalább hétmilliárd dollárnyi friss tőkére lenne szüksége a szlovák gazdaságnak ahhoz, hogy struktúrát válthasson és fölzárkózzék az unió normatíváihoz. Jozef Macko úr azonban a Vahostav panzióban, 765 méterrel a tengerszint fölött, mélységesen lenézi Szlovákia eddigi kormányait. Újat, jobbat nem tudna elképzelni, nem is akar. Csak hagyják őt nyugodtan, igazgassa a panziót, s a szlovák turizmust úgy, ahogy van, bízzák csak oda neki és a hozzá hasonló panziótulajdonosoknak. Ha őket nyugton hagyják, maguk gondoskodnak arról, hogy a Tátra ne fogyjon ki a turistákból.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.