Tudor, a rágalmazó

Felemás döntést hozott a bukaresti bíróság Corneliu Vadim Tudor szélsőségesen nacionalista pártvezér ügyében. A Nagy Románia Párt elnökét rágalmazásért húszmillió lej pénzbüntetésre ítélték az Emil Constantinescu államfő fia által indított perben. A Romania Mare és a Politica című hetilapok korrupcióval, törvénysértéssel vádolták meg Dragos Constantinescut, a Románia gyermekei elnevezésű segélyalapítvány vezetőjét. Az évek óta gyűlöletkeltésre, magyarellenességre, útszéli hangon megfogalmazott vádaskodásra specializálódott folyóiratoknak jelenleg is Tudor a főszerkesztője. A bírósági döntés önmagában rendhagyónak nevezhető, hiszen első alkalommal hoztak elmarasztaló ítéletet az ez idáig érinthetetlennek tartott nacionalista pártelnök ellen. Természetesen ehhez az is kellett, hogy a román törvényhozás felfüggessze a szenátor mentelmi jogát. Néhány hónappal ezelőtt került sor a Tudort meglehetősen érzékenyen érintő parlamenti döntésre, ezt követően pedig elkezdődhetett a Nagy Románia Párt elnökét érintő rágalmazási perek sora. Romániában sokan ma is erősen megkérdőjelezik az igazságszolgáltatás pártatlanságát, a bíróságok függetlenségét. Elemzők szerint bizonyos érdekkörök vagy a politikai hatalom befolyása még mindig olyan tényezőknek számítanak keleti szomszédunknál, amelyekkel alakítgatni lehet a bírósági döntéseket. A Tudor ügyében született döntés a politikai háttér ismeretében felemásra sikeredett. Egyrészt végre nyilvánosan is bizonyítást nyert: a Nagy Románia Párt vezetője rágalmazó. Másrészt az ítélet mértéke – valamivel több mint százezer forintnak megfelelő pénzbüntetés – nincs összhangban a más, hasonló ügyekben hozott ítéletekkel. Romániában több ízben is börtönbüntetést róttak ki újságírókra, csak azért, mert az írásaikban megfogalmazott vádaikat nem tudták elégségesen bizonyítani. Corneliu Vadim Tudor 1990 óta különleges szerepet tölt be a román belpolitikában. A Nagy Románia Párt vezetőjét szinte lehetetlen pontosan elhelyezni a politikai palettán. Ceausescu egykori udvari költője, a diktátor körül kialakított ázsiai típusú személyi kultusz egyik vezető korifeusa, az 1989-es forradalmi eseményeket követően a radikális nemzetvédő szerepkörét osztotta magára. Megnyilvánulásai, cikkei olykor nyilvánvaló fasiszta gondolkodásra utaltak, ugyanakkor Tudor nem tartózkodott a kommunizmus romániai „vívmányainak” méltatásától sem. A politikai irányzatok skáláját tekintve a Tudor által alapított Nagy Románia Pártot a szélsőjobb és a szélsőbal jelzőkkel egyaránt meg lehet határozni. Friss közvélemény-kutatási mutatók szerint az NRP jelenleg tíz százalék körüli támogatottsággal rendelkezik, ami cseppet sem elhanyagolandó eredmény egy évvel a parlamenti választások előtt. A rendkívül magas népszerűségi mutatókkal rendelkező, Ion Iliescu exállamfő nevével fémjelzett Szociális Demokrácia Pártja mellett a Tudor-formáció akár kormányzati tényező is lehet egy koalíciós együttműködés keretében, ahogyan erre volt már példa 1996-ot megelőzően. A jelenleg hatalmon lévő koalíció éppen ezért egyelőre óvatosan bánik Corneliu Vadim Tudorral. Nehéz ugyanis előre megállapítani, milyen hatást váltana ki az NRP-elnök esetleges kizárása a politikai életből a választások előtt. A Nagy Románia Párt második számú vezetője Gheorghe Funar, aki Tudor esetleges „meghurcoltatásából” akár politikai tőkét is kovácsolhat a szélsőséges párt számára. Az már megint más kérdés, hogy eddigi demokrácia-, olykor államellenes tevékenysége miatt a Nagy Románia Párt egészének betiltása is indokolt lehetne.