Vének tanácsa

Meglepő, megdöbbentő élmény volt, amikor 1995-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság budapesti ülésén szembesültem azzal, hogy a világ ifjúságának legjelentősebb sportszervezetét milyen idős urak irányítják. A Vígszínházban tartott ünnepségen volt olyan aggastyán, aki tolószékben érkezett; az összejövetel egy nyugdíjas-találkozóra hasonlított. Hogy mindez nem csupán egy elfogult, rosszindulatú, szubjektív megállapítás, azt bizonyítja: a NOB-nak jelenleg 104 tagja van, az átlagéletkor 62,29 év, s huszonheten idősebbek hetvennél. A tavalyi korrupciósbotrány-sorozat után a vének tanácsa kénytelen volt megszabadulni a bizonyítottan bűnbe esett kollégáktól, és tisztulást hozó reformokat ígért. Az elmúlt héten a reformbizottság úgy határozott, hogy a felső korhatárt nyolcvanról hetven évre csökkenti, és a vezetők maximum nyolc évig lehetnek tagjai a testületnek. A NOB–2000 bizottság javaslatairól a decemberi rendkívüli ülésen lesz döntés. Nagyot téved azonban az, aki úgy gondolja, hogy az öregurak önként és dalolva szavaznak a tagságukat megszüntető szabályról. A reformbizottság javaslata után Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke sietett megnyugtatni a „túlkorosokat”: ne aggódjanak, továbbra is élvezhetik a NOB-tagság előnyeit, mert az új szabály csak a tizenegy új belépőre vonatkozik majd. A reform tehát – némi túlzással – csak szemfényvesztés, azok az öregurak, akik a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot válságba sodorták, lejáratták, 5-8 évig még a maguk javára dönthetnek. Mert semmi garancia nincs arra, hogy ha az elnök érdeke majd úgy kívánja, újra nyolcvan vagy kilencven évre emeljék a korhatárt. A NOB vezetői hangzatosan azt hirdetik, teljesen megújulva akarnak nekivágni a huszonegyedik századnak. A valóságban viszont a régi csapattal csoszognak az új évezredbe, az ötkarikás zászlót a 78 éves Juan Antonio Samaranch viszi, és a 83 éves örökös tag, Joao Havelange segít neki. A világ ifjúsága tehetetlen, kénytelen a vezetők iramához igazodni.