Víz, föld, tűz, levegő

Farkas Tímea
1999. 11. 15. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Balázs Zoltán Ez az ősi szorongás című, Fernando Pessoa portugál tudathasadásos költő nyomán írt darabját mutatták be a Merlin Színház kamaratermében tegnap este. Mi lett volna, ha...? – tesszük fel a hiábavaló kérdést számtalanszor magunknak, mert érezzük, ha visszapörgethetnénk az időt a kérdéses pillanatig, másképp is dönthettünk volna. Balázs Zoltán pirandellói logikával és következetességgel szólaltatja meg énünk és a bennünk lévő, különböző tőről fakadó gondolatok, döntések sokféleségét, esetlegességét Fernando Pessoa kvázi személyiségén keresztül. A költő személyiségének – talán mindannyiunknak is – legdominánsabb eleme, a Tűz (Kelemen István) az utolsó kívánság jogán kér menedéket a családi ház csöndjében. Halála előtt újra szeretné élni azt az életet, melyet mindig megkérdőjelezett magában, melyet másik három énjének, az Égnek (Császár Angela), a Víznek (Presits Tamás), és a Földnek (Vörös Eszter) köszönhetően hordozott magában, ám nem élt meg. A Tűz gyökereihez, az Ősanyához (Hegedűs Gönczy Katalin) visszatérve találkozik tudatának másik három énjével, hogy egységet alkotva legyőzze a lehetetlent, az elmúlást. A színpadon lepereg Pessoa-Tűz előtt múltjának minden megálmodott és csak félig megálmodott pillanata igazolásául annak, hogy a benne külön életet élő személyiségek tökéletes egységet alkotnak, mint például a négy évszak. A különböző akaratú és erejű tudat alatti ösztönök így válnak benne tudatos gondolattá, hogy uralják az ősi, az ember eredendő szorongását. Szenvedélyek, elfojtott vágyak, indulatok, önmegtartóztatások jelennek meg a színpadon; a józan ész, az érzelmek tusakodnak egymással, miközben a produkció telibe talál bennünket: dönthetünk bárhogyan, uralkodjék bennünk a szenvedély, avagy a józan ész, a halál elől nincs menekvés. Az egész csak jelkép. Tükör, „melynek megalkotója megmérgezte az emberi lelket” – fut ki a darab. Balázs Zoltán lendületes, friss produkciója és egyben rendezése szórakoztatóan ötvözi a képzőművészet, a zene és a tánc nyelvét. Gombár Judit díszlete és jelmeze, Szőllősi András koreográfiája, Chopin, Piazzola, Kabalevszky és Amadinda zenéje Hegedűs Gönczy Katalin tolmácsolásában úgy alkotnak szerves egységet, akár a négy elem, úgy szolgálják az előadást, mint ahogyan az előadás Pessoa-Tűz képtelen, de megvalósult vágyát.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.