Az EU-tagság leginkább új lehetőségeket ad

Ha a magyar gazdaság növekedése tartósan gyorsabb lesz, mint az Európai Unióé, akkor 15-20 év múlva elérhetjük az EU-átlagot, ami természetesen a jövedelmek emelkedésében is megmutatkozik majd – nyilatkozta a Napi Magyarországnak adott interjújában Gottfried Péter, a Külügyminisztérium integrációs államtitkára, akivel az idei év tanulságairól beszélgettünk, értékelve a decemberi helsinki csúcstalálkozó döntéseit is.- Államtitkár úr! Összességében hogyan értékeli az idei esztendőt, mennyire volt sikeres az európai integráció szempontjából, melyek a helsinki csúcstalálkozó legfőbb üzenetei?- Amikor az integrációs kérdésekről beszélünk, érdemes három szempontot megkülönböztetni. Egyrészt milyen Magyarország megítélése, mennyire vagyunk felkészültek a tagságra, másrészt az Európai Unió milyen álláspontot vall a bővítésről, harmadrészt hogyan módosult ez a bővítési stratégia. Ami a magyar felkészültséget illeti, elmondhatjuk, hogy fontos lépések történtek, a magyar gazdasági adatok mindenképpen biztatók. Mindezt alátámasztja az Európai Bizottság októberi országjelentése is. Idén nyáron elkészült az a felkészülési program, amely összefoglalja a csatlakozásig hátralévő időszak teendőit, és tartalmazza a feladatok végrehajtásához szükséges forrásokat is. Amenynyiben tartjuk a jelenlegi felkészülési ütemet, akkor benne leszünk a bővítés első körében. Az Európai Unió idén sok megoldhatatlannak tűnő kérdésre talált választ, az egyik dilemma az volt, hogyan építhetők be az unió 2000-2006 közötti költségvetésébe a bővítés költségei, amikor nagy ellenállás volt a nagy befizetők részéről a költségek további növekedése miatt.A másik kérdés pedig az volt, hogy milyen feltételeket fogalmaz meg az Európai Unió a bővítésnél? A helsinki csúcs egy tízéves folyamat végére tett pontot, amikor kimondták, hogy a belső feltételeknél egyedül az intézményi reformok megvalósítása szükséges, és meghatározták, hogy 2000-ig ezeket a tárgyalásokat befejezik. 2002-től csak a csatlakozásra váró országok felkészültségétől függ, hogy mikor léphetnek be az unióba. Módosult továbbá az Európai Unió bővítési stratégiája is, először ugyanis csak a legfelkészültebb országokkal kezdték meg a csatlakozási tárgyalásokat, Helsinkiben viszont úgy döntöttek, hogy valamennyi országgal megkezdik a tárgyalásokat.- Milyen hatással lehet mindez a bővítés menetrendjére?- Szerintem pozitív hatást gyakorol a térség politikai stabilitására, másfelől elkerülhetetlenné teszi a differenciálást a tagjelöltek között. Jónak tartom, hogy a csatlakozási tárgyalások az eredeti elképzeléseknek megfelelően alakulnak, tudtuk tartani azt a menetrendet, melyet elnökségről elnökségre egyeztettünk az Európai Unióval. Az átvilágítás megtörtént, és idén novemberig valamennyi tárgyalási fejezetben kialakult a magyar hivatalos álláspont. Reményeink szerint a jövő év második felében új szakaszba lépnek a tárgyalások, amelyek végül 2001-ben lezárulhatnak.- Az EU politikusai az utóbbi időben nem szívesen mondanak időpontot a bővítésre, inkább a kérdés egyfajta halogatását figyelhetjük meg. Ön szerint mennyire valószínű, hogy 2003- 2004-ben valóban az unió tagjai leszünk? Egyáltalán, mekkora a jelentősége annak, hogy mikor leszünk kapun belül?- Mi kezdettől fogva azt mondtuk, hogy Magyarországnak minél korábban, a lehető legkedvezőbb feltételek mellett kell az unió tagjává válni. Azt szeretnénk, hogy kerüljünk el minden olyan késedelmet, amely érdeksérelem nélkül elkerülhető. Miután az Európai Unió nem volt hajlandó egy céldátumot kijelölni, mi a magunk számára kijelöltük 2002. január 1-jét céldátumnak. Erre azért is volt szükség, mert készült egy felkészülési program, amely jelentős költségvetési támogatást igényel, amelyet valamilyen időponthoz kellett kötni. Helsinkiben abban a tekintetben előreléptünk, hogy az EU megfogalmazta, hogy 2002-től kész az új tagok felvételére. Ebből az következik, hogy a csatlakozás legkorábbi időpontja 2003. január 1.- Mint tudjuk, az EU-csatlakozásról népszavazást rendeznek Magyarországon. Jelenleg a közvélemény nagy része támogatja hazánk csatlakozását. Mégis mit jelent majd a magyar állampolgárok számára, ha az unió tagjai leszünk, milyen előnyökkel jár ez a mindennapokban?- Ezek a kérdések teljesen jogosan merülnek fel, ugyanakkor nagyon nehéz megválaszolni ezeket. A csatlakozás napján nyilvánvalóan nem fognak drámaian megváltozni az életfeltételek Magyarországon. Az EU-tagság a magyar társadalom számára elsősorban azt jelenti majd, hogy a társadalomban benne lévő potenciált a lehető legjobban használja ki. És ez egy semmi mással nem pótolható történelmi esély, ugyanakkor nem kerülnek egy teljesen más élethelyzetbe az emberek. Öt-tíz éves időszak alatt látjuk majd, hogy mennyire felgyorsul az életszínvonal emelkedése a gazdasági növekedés eredményeként. Sokan azt gondolják persze, hogy a negatív irányú változások az EU-hoz való közeledés miatt történnek. Tudomásul kell venni, hogy bizonyos változások elől nem lehet kitérni. A világ változik körülöttünk, Európa is változik, ezeket a változásokat lehet szeretni vagy nem szeretni, de ettől ez még így van. Szerintem éppen az EU adja meg azokat a kereteket, hogy a lehető legjobban szembenézzünk a globalizáció kihívásaival.- Még mindig nagyon nagy a különbség az EU-országokban levő átlagbérek és a magyarországiak között. Mikorra érhetjük el bérszínvonalban az EU-átlagot?- A fő kérdés az, hogy sikerüljön fenntartani a mostani helyzetet, amikor a magyar gazdasági növekedés jelentősen meghaladja az EU-átlagot. Ha 15-20 évig megmarad ez a tendencia, akkor elérjük gazdasági fejlettségben az unió átlagát, és akkor természetesen a jövedelmek közötti jelentős különbség is csökkenni fog. Amennyiben gyorsan emelkednének a bérek Magyarországon, akkor ez a gazdasági növekedés rovására történne, tehát hosszú távon nem volna fenntartható.- Beszéljünk kicsit a nehezebb kérdésekről, így a mezőgazdaságról, a munkaerő szabad áramlásáról, valamint a környezetvédelemről. Egyáltalán mennyire súlyos kérdések ezek?- A környezetvédelem elsősorban pénzkérdés, hiszen sok beruházásra van szükség, hogy megfeleljünk az Európai Unió normáinak. Most az ország gazdaságilag nincs abban a helyzetben, hogy 2-3 éven belül megvalósítsa ezeket a költséges beruházásokat, ezért minderre csak lassabban kerül sor. A mezőgazdasággal kapcsolatban az az álláspontunk, hogy a magyar termelők a csatlakozás pillanatában ugyanazokat a feltételeket kapják meg, mint a többi ország termelői. A munkaerő szabad áramlása pedig az európai integráció egyik alappillére, ezért nagyon súlyos érvek kellenének ahhoz, hogy ezen a területen korlátozásokat vezessenek be. Mi ilyen érveket nem látunk, tehát a csatlakozás napjától a munkaerő szabad áramlását biztosítani lehet.