Esélyek és remények

A „Realbank károsultjai önszervező csoport” tagjai az elmúlt egy évben mindent megpróbáltak, amit csak lehetett. Tüntettek (kétszer is), petíciókat, beadványokat készítettek az illetékes szervekhez, vezetőkhöz. A polgári perek – próbaper -, gazdasági és legfelsőbb bírósági perek, fővárosi és legfőbb ügyészségi beadványok után most úgy döntöttek: a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához fordulnak.A „Realbank károsultjai önszervező csoport” példájára nagyon sok kötvénytulajdonos fordult keresettel országszerte a különböző bíróságohoz. Jelenleg több mint négyszáz per van folyamatban, a károsultak száma – hozzátartozókkal együtt – eléri a magyar lakosság egy százalékát, azaz a probléma mintegy 100-120 ezer embert érint. Legtöbbjük kiskeresetű, nyugdíjas vagy olyan szülő, aki gyermeke taníttatására rakta félre pénzét.Az egy ügyfélre eső megtakarítások összege százezer forinttól egy-két millió forintig terjed. Tehát nem a multik fialtatták itt pénzeiket. A híresztelésekkel ellentétben nem a kiemelkedően magas kamatokért mentek a Realbankhoz az ügyfelek, hanem mert a Real-lízing 96-os és 2000-es jelű kötvények nyílt végű – bármikor beváltható -, rugalmas, valójában egy speciális betétként működő értékpapírok voltak.Az önszervező csoport irat- és adatgyűjtésbe kezdett. Ennek során nagyon sok érdekes dolog derült ki arról, valójában mi is történt a Realbankkal, indokolt volt-e a pénzintézet bezárása. Az aktahalmazból egy-két igen jelentős állítást már a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma (LBGK) is kimondott.Többek között azt, hogy a kötvények hirdetményei félrevezetők voltak, a Realbank és cégei holdingként, azaz bankcsoportként működtek, ezért a kötvényesek követelései épp oly jogosak, mint a betéteseké. Így az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) azon rendelkezése, amellyel megtiltotta az R-96-os és R-2000-es jelű kötvények további forgalmazását a bank betéteseinek érdekeire hivatkozva, nem áll meg. Hiszen az ÁPTF feladata – a hitelintézeti törvény szerint – a felügyelete alá tartozó bankok ügyfelei – és nem csak betétesei! – érdekeinek védelme.Ennek értelmében az LBGK kötelezte a Realbank Rt. felszámolóját, hogy a kötvényesek követeléseit vegye nyilvántartásba, és egyúttal sorolja a hitelezők között az „F” kategóriába. Ez persze siker, azonban csak félsiker. Hiszen – a hazai felszámolások tapasztalataiból kiindulva – a „D” kategóriáig általában minden hitelező kielégítést nyer.Nem ilyen kecsegtető azonban a következő, az „F” kategória helyzete. A köznyelvben ezt a helyet a „futottak még” kategóriájaként aposztrofálják, ami azt jelenti, ha jut pénz, fizetnek, ha nem jut, nem fizetnek. Az „F” kategóriába sorolt hitelezők ekkor szembesülnek az ókori bölcsesség kellemetlen igazságával, miszerint: járni jár, de nem jut.Ez késztette Nóga Ferenc kötvénytulajdonost arra, hogy a Realbank-károsultak nevében a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához forduljon alkotmányjogi panasszal. Beadványában azt kéri, hogy az 1999. szeptember 22-én a Legfelsőbb Bíróság által másodfokon hozott végzésének azt a részét, amely az „F” kategóriába sorolja a károsult kötvényesek követelését, semmisítse meg. Ezzel egyidejűleg, a 60 napos jogorvoslati határidőn belül, a Legfelsőbb Bíróság idézett döntésének felülvizsgálatát is kérelmezi.Az alkotmányjogi panaszt a beadványon aláírásával több károsult is támogatta.