Hárommilliárdot kap a falusi oktatás

Pokorni Zoltán oktatási miniszter szerint az oktatás helye és szerepe megváltozik, hiszen Európában, így hazánkban is tudás alapú tanulótársadalom körvonalazódik. Az iskola alapfeladatát a tárca vezetője a tanulás képességének kialakításában látja. „A felemelkedést sokaknak igazán eredményesen a versenyképes tudáshoz való hozzáférésen, az oktatáson keresztül lehet biztosítani. A kultúra és a gazdaság szempontjai nem egymással szemben állnak, hanem egy szűken vett gazdasági szemlélet is egyre inkább magasra helyezi a kulturális alapképességeket” – mondja a miniszter, aki fontosnak tartja a tudás tekintélyének, tiszteletének visszaállítását. Úgy véli: olyan tudást kell kapniuk a gyerekeknek, amely nekik fontos, s figyelembe veszi, milyen igényeik vannak intellektuális, erkölcsi, fizikai szempontból.- Az ezredváltáshoz ily közel miniszterként érzi-e, hogy az oktatásban valami lezárul, és valami új kezdődik?- Három ok miatt is érdemes elgondolkodni ezen a kérdésen. Az ezredforduló mindenképpen összegzésre, visszatekintésre és az előttünk álló feladatok sorravételére késztet mindenkit. Ugyanakkor Magyarországon jövőre egy tízéves évfordulót is ünnepelhetünk, ami azt jelenti, hogy a rendszerváltozás első évtizede lezárult. A harmadik ok pedig az, hogy a következő évek munkáját már aszerint kell végiggondolnunk, hogyan lehet sikeres hazánk az egymással versengő országokból álló Európai Unióban.- Milyen feladatok hárulnak majd a magyar pedagógiára?- Ha az oktatás előtt álló feladatokat vesszük sorra, azt látjuk, hogy mind a szerepe, mind a helye megváltozik, hiszen Európában, így hazánkban is egy tudás alapú tanulótársadalom körvonalazódik. Ez azt jelenti, hogy a tudásintenzív technológiák és iparágak erősödnek meg, és aligha találunk olyan szakmát, amelyet anélkül is sikeresen lehetne művelni a következő években, hogy ne lennénk birtokában a tanulás képességének, hogy tudásunkat folyamatosan megújítsuk, kiegészítsük. Ebben a korszakban a tanulás nem egy lezárható életszakaszhoz kötődik, nem afféle gyermekbetegség, amit kinövünk, elfelejthetünk 18 vagy 23 éves korunkban, hanem olyan képesség, amelyre egész életünkben szükségünk van.- Jó ideje az élethoszszig tartó tanulásról ír az európai szaksajtó is. Mi az, ami miatt ez ma korszerűnek számít?- A fogalom nem új. Comenius még permanens tanulásnak nevezte néhány száz évvel ezelőtt. Az a lényege, hogy az iskola feladata nem egy lezárt tudáshalmaz átadása, hanem a képesség kialakítása. Az a cél, hogy az információkat el tudjuk rendezni, hogy egészben lássuk a világot, rendszerezni tudjuk tudásunkat, és képesek legyünk kiegészíteni új ismeretekkel. Az iskola alapfeladata a tanulás képességének kialakítása. Ez természetesen nem megy ismeretek, konkrét információk, hagyományos stúdiumok nélkül, de az okot és az okozatot kell tisztán látni. A cél nem az érettségi vizsga anyagának bemagolása, hanem ennek a képességnek a stabil kialakítása.- Hogyan hasznosítható ez a képesség az Európai Unióhoz csatlakozás során?- Magyarország akkor lehet sikeres a gazdasági versengésben, ha nem olcsó munkaerővel kíván vonzóvá válni Európában, hanem olyannal, amely képzett, magasan kvalifikált, folyamatosan jó színvonalú munkát képes végezni. Ehhez nagyon sok olyan alapkészségre is szükség van, amelyet hagyományosan a munkaerőpiac tervezésekor nem kalkuláltak, de fontossága egyre inkább felértékelődik. Ilyen például az együttműködési, kapcsolatteremtési képesség a többi emberrel. Ehhez természetesen önmagával harmóniában élő, öntudatos személyiségekre van szükség, akik tisztában vannak értékükkel, hagyományaikkal és a világban elfoglalt helyükkel. Ezek az alap-, ha úgy tetszik, kulturális képességek egyre fontosabbak a konkrét szakismeretek mellett, de magasabban értékeltek a gazdaság világában is. Ott tartunk tehát, hogy a kultúra és a gazdaság szempontjai nem szemben állnak egymással, hanem egy szűken vett gazdasági szemlélet is egyre inkább magasra helyezi a kulturális alapképességeket.- Kopátsy Sándor közgazdász kutatásai szerint a ma területenként egy főre eső nemzeti jövedelmet szinte meg lehet mondani abból, hogy százötven évvel ezelőtt az iskolarendszert az ország mely tájegységein fejlesztették jobban...- A gazdasági fejlettség és az iskolarendszer fejlesztésének egybevetése nagyon elgondolkodtató, és mindenképpen az oktatás gazdaságban betöltött kulcsfontosságú szerepét sugallja. Én úgy is, mint történész, egy kis óvatossággal kezelem ezeket a következtetéseket, hiszen gyakran találkozunk azzal, hogy két fokozatot vetünk egybe. Ez esetben nem kizárható, hogy százötven éve az iskolarendszer fejlettségének éppúgy előfeltétele volt a földrajzi, a regionális elhelyezkedés, mint most a gazdasági fejlettségnek. Tehát nem ok-okozatról, hanem két okozatról van szó, amit nem szabad azért összetéveszteni. Természetesen egyetértek azzal, hogy az oktatás gazdasági erővé válik, és azzal is, hogy nincs recept, amit át lehet venni, le lehet másolni. Csak magunkra számíthatunk, és nekünk azt az oktatást kell megteremtenünk, amelyik itt és ma Magyarországon jó. Az az oktatási rendszer lehet eredményes, amelyik figyelembe veszi, hogy milyen úton és hagyományokon alapul, és nem akar ettől mondjuk divatból elszakadni.- Hogyan lehet ma eredményes az oktatás?- A magyar oktatás hatékonyságát az mutatja meg, hogy mennyiben teszi sikeresebbé a diákokat, később fiatal embereket, és ezen keresztül mennyire teszi versenyképessé, sikeressé hazánkat. Van egy másik fontos mutató is, az, hogy az oktatás a társadalom egészében menynyire képes biztosítani a felemelkedés lehetőségét, hiszen ez juttathatja lehetőségekhez a leszakadó társadalmi csoportokat.- Csak az oktatás mozgatja meg a társadalmat?- Elvileg különféle technikák léteznek, amelyekkel a társadalmi mobilitást segíteni lehet. Láttunk erre példákat Magyarországon is 1945-ben, az ötvenes években, majd azután a rendszerváltozásnak is volt egy sajátos, a társadalmi mozgást elősegítő folyamata – gondoljunk a kárpótlási jegyekre, a földárverezésekre. Azt kell azonban mondanunk, hogy ezek hatása csak ideig-óráig tart. A felemelkedés lehetőségét sokaknak igazán eredményesen a versenyképes tudáshoz való hozzáférésen, az oktatáson keresztül lehet biztosítani. Az utóbbi tíz év jelentős változásokat hozott a magyar társadalom szerkezetében, hiszen nagyon rövid időn belül jöttek létre olyan társadalmi – anyagi, egzisztenciális – különbségek, amelyek Európában száz-kétszáz év alatt alakultak ki.- Milyen lehetőségei vannak a rendszerváltozás veszteseinek?- Valóban vannak, akik a rendszerváltozás során veszítettek jövedelmükből, társadalmi pozíciójukból. Ezt természetesen senki nem éli meg jól, de azt már végképp nem fogadja el egyetlenegy ember sem, még ha ő maga vesztesnek érzi is magát, hogy a gyermeke is az legyen. Emellett az, hogy a perifériára szorulók vagy a kistelepülésen születettek sorsát az oktatásban való részvétel ne javítsa, hanem rontsa, semmiképpen nem fogadható el. E tekintetben az oktatás az utóbbi tíz évben bizony nem jeleskedett.- Említette a kistelepüléseket. Mit tesz az oktatási kormányzat az ott tanuló diákokért?- Az önkormányzati iskolafenntartás kiváló dolog, hiszen a helyi felelősséget nemigen pótolhatja más, de megvannak a jól látható korlátai. Ha az oktatás minősége, az iskolára fordított források nagyon jelentős mértékben függnek attól, hogy az adott településnek milyen a jövedelemtermelő képessége, akkor azzal a veszéllyel szembesülünk, hogy az oktatás nem kiegyenlíti a különbségeket, hanem mélyíti, konzerválja azokat. Ezért kellett növelni az oktatásügyben az újraelosztás súlyát, vagyis a központi költségvetés szerepvállalását, hogy kisebb terhet jelentsen az iskola, az óvoda fenntartása a közösségnek, és ne legyen oly nagy a különbség a versenyképes tudáshoz való hozzáférés lehetőségére egy falusi, egy városi vagy egy fővárosi polgár között.- Mekkora összegekkel támogatják ezt a területet?- Közel ötvenmilliárd forintot csoportosítanak át az önkormányzatokon belül a módosabb kerületektől, városoktól a kisebb településekhez, amelyek az iskola, az óvoda fenntartását vállalják. Van néhány terület, ahol teljes egészében a központi költségvetésből kívánjuk működtetni az intézményeket. Ilyen a falusi iskolák esete, erre hárommilliárdot szánunk jövőre, megháromszorozva az idei összeget, hiszen nagyon fontos, hogy a kistelepülések ne néptelenedjenek el, ne szűnjenek meg. Ebben nagy szerepe van a jól működő iskolának, hiszen a kistelepüléseken nagyon kevés gyermek van, ezért az iskola fenntartása drágább. Ezt a pluszösszeget kell a központi költségvetésnek előteremtenie. A másik ilyen terület a kollégium, amelynek a fenntartásában sok település érdekelt, furcsa módon csak az nem, amelyiknek működtetnie kellene, hiszen csak az adott városban lakó családok gyermekei nem használják a kollégiumot, mindenki más igen.- Ezen hogyan tudnak segíteni?- A kollégiumokat ma gyakorlatilag teljes egészében a központi költségvetésből finanszírozzuk. Ha van a szó szoros értelmében esélyteremtő intézménye az oktatásügynek, akkor a kollégium bizonyosan ilyen.- Szükség van-e a tudás tiszteletének visszaállítására?- Nagyon sokféle képet látunk, ha a mostani Magyarországon körülnézünk. Egyfelől még ott él bennünk a régi reflex, amit talán legjobban a lángossütő esete példáz. Ma már a lángossütők nem a milliomosok szinonimái, de a hatvanas-hetvenes években ők voltak azok a maszekok, akikre úgy mutogattak, hogy érdemtelenül, megfelelő végzettség, tudás nélkül milyen nagy jövedelemre tesznek szert. Ebben ott volt a papírral, diplomával rendelkező, tudására hiú, büszke értelmiségi kisebbségi érzése is.- Ez a gondolkodásmód már a múlté....- Ez az érzés még ma is ott él a magyar értelmiségben, és amikor a tudás hatalmának, tekintélyének helyreállításáról szólnak, akkor gyakran úgy képzelik ezt a dolgot, hogy mintegy parancsra, felülről a társadalomra „rámordulva” majd elfogadják az emberek, hogy a diploma, a latinos műveltség érjen annyit, mint a havi több százezer forintos jövedelem. Az bizonyos, hogy nem így lehet helyreállítani a tudás tekintélyét, tiszteletét. Egy sokkal lassúbb átalakulásról van szó. Ezt legjobban úgy lehet formálni, amit nap mint nap látunk a szülőkön, akik a gyerekeiknek iskolát választanak. Mérlegelik, hogy hol, milyen tanár tanítsa őket. Én azt látom, hogy gyakorlatilag ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a gyermeke életének legfontosabb sorsalakító kérdése, hogy milyen iskolában milyen tudáshoz jut hozzá. Ezért persze egyre többet vitatkoznak az oktatásügyről, bele kívánnak szólni a tartalmakba, a módszerekbe, és ez így is van rendjén. Azt gondolom, hogy akkor értékelődik fel mind az oktatás, mind a tudás, ha mi, szülők, akik a gyerekeket az iskolába visszük, úgy indulunk oda, hogy tudjuk, ott valami nagyon fontos, a jövőjüket meghatározó, modern dolog történik, és nem pusztán azért, mert a tankötelezettség mindenkire vonatkozik, és ez így szokás.- Mit jelent ez konkrétabban?- Olyan tudást kell kapniuk a gyermekeknek, ami nekik fontos, ami figyelembe veszi, milyen a diák, milyen igényei vannak intellektuális, erkölcsi, fizikai szempontból, mire van szüksége ahhoz, hogy teljes emberré váljon. Ezt az iskola legalább olyan fontosnak tartja, mint a tudomány hagyományos szerkezetét, történetileg kialakult rendszerét. Nem azt kell feladatunknak tekintenünk, hogy az irodalomtörténet, a fizika egészét megtanítsuk, hanem azt, amire abban az életkorban az egészséges fejlődéshez a gyereknek szüksége van.- Ebben látom a magyar pedagógia átalakulásának vagy szakaszhatárainak az egyik jellegzetességét is. Furcsa módon visszatérünk egy régi magyar pedagógiai hagyományhoz – Comeniust említettem az előbb, az ő nevéhez az fűződik, hogy a gyerekek szempontjából, igényéből kell kiindulni, nem egy elvont, teoretikus, tudományos struktúrából, amikor a tanulást megszervezzük. De ugyanezzel foglalkozott Török Sándor gyermektanulmányaiban a század első felében.- Már azt is említette, hogy nem új dologról van szó. Hogyan válhatnak mégis korszerűvé a régi pedagógiai elvek?- Nem új dologról van szó, de egy új dolog teszi kétségbevonhatatlanná azt, hogy erre van ma szükség a magyar pedagógiában. Ez pedig a sokat emlegetett információs társadalom, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy tudásipar van a világon. Az UNESCO tavaly napvilágra hozott felmérése szerint naponta több ezer tudományos publikáció jelenik meg, többen dolgoznak ma a tudomány területén, mint akik nevét Krisztus óta feljegyezte a tudománytörténet. Tehát ma több tudós van, mint az előző kétezer évben összesen. Nincs olyan elme, amely képes lenne felfogni, befogadni és átlátni a ma tudható tudás egészét. A feladat nem is ez, hanem azon képesség kialakítása, hogy ebben a tudásuniverzumban ki-ki megtalálja a maga útját, felépítse a számára fontos ismeretvilágot. Az információs társadalom arra hívja fel a figyelmet nagyon élesen, hogy ma már nem az a kérdés, tudunk-e valamit, hogy hozzáférünk-e valamilyen ismerethez, hiszen oldalmilliárdokból tallózhatunk. A számítógép elhalmoz bennünket információval. A kérdés egyre inkább az, hogy mi az érvényes és fontos információ, mi az, ami szükséges, mi az, ami szükségtelen. És milyen az a szellemi rend, gondolati struktúra, amelyben el tudjuk helyezni ezt a tagolatlan információhalmazt.- Hogyan jelentkezik ez a modern oktatáspolitikában?- E rendteremtő képesség szerepére hívja fel a figyelmet az információs társadalom, és ezt a képességet nem lehet úgy kialakítani, hogy nem vesszük figyelembe a gyermeket, a tanulót magát. A tanulás szervezésekor a tudás hatalmának, tekintélyének visszaállításáról álmodozva nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogy ki az, aki ezt a tudást használja, milyen az a világ, az az ország, ahol ezzel a tudással élni akarunk. Azaz a tudománynak, a kultúrának megvannak a maga belső törvényei, szabályai. Öntörvényű, de nem önmagáért való. Végső soron mégiscsak a társadalmat, a benne lévő embereket kell szolgálnia. Nem arra való a tudás, hogy kiállítási tárgyként vitrinbe téve dicsekedjünk vele, hanem a jobb, boldogabb, egészségesebb életért.Pokorni: Van egy régi mítosz, Midász kis-ázsiai király története, aki azt kérte az istenektől, hogy amihez csak hozzáér, arannyá változzon. Itt valószínűleg nemcsak a bírvágyról, a gazdagságról, a kapzsiságról van szó, hanem arról, hogy kinccsé, értékké formálja maga körül az esendő, mulandó életet. Midász király arannyá változtatott mindent, poharat, asztalt, de a kenyeret, sőt saját gyerekeit is. Ekkor döbbent rá arra, hogy a hideg kincs helyett az eleven életre van szüksége. Így vagyunk a tudással is: az életünket kell szolgálnia, és nem mégoly értékes kiállítási tárggyá merevednie.