időjárás 25°C Apollónia 2022. július 7.
logo

Lemond Boris Johnson

Nem mindegy az emberiségnek, hogy poézis vagy pénz csinálta muzsika

Kerékgyártó György
1999.12.10. 23:00

Szárnyakon fekszem címmel jelent meg Mohai Gábor tematikus szerkesztésű, Nagy László, Szécsi Margit és Kondor Béla verseiből összeállított CD-je. Az albumnak nem csupán az az érdekessége, hogy a három, egymással egykor szoros kapcsolatban álló alkotó első közös kiadványa különlegességnek számít, hogy a válogatott művek egy része Binder Károly zenéjével, Sebestyén Márta tolmácsolásában hangzik el. Az albumról Mohai Gáborral beszélgettünk.- A közönség önt elsősorban rádiós, televíziós személyiségként ismeri. Meglepő, hogy irodalmi összeállítással jelentkezik.- Nem olyan meglepő, az előadói pályám korábban kezdődött, mint a rádiós, televíziós szereplésem. A hetvenes évek elején, amikor a vers, a költészet valamivel nagyobb érdeklődést vonzott, mint ma, már rendszeresen szerepeltem irodalmi esteken. Jancsó Adrienne munkássága inspirált leginkább: azt a szemléletmódot, amellyel ő az irodalomhoz közelített, példaértékűnek tartottam a magam számára. A rádiónál és a televíziónál azért kezdtem dolgozni, mert hamar nyilvánvalóvá vált, hogy az előadói pálya nem biztosítja megélhetésemet; még akkor sem, ha közben – Magyarországon elsőként – megkaptam a rendkívül fontos elismerésnek számító Radnóti-díjat. De a versmondással nem hagytam föl: önálló est-jeimmel a mai napig járom az országot és a határon túli magyarok lakta területeket. Egyébként így tapasztalom, hogy ismét fölélénkült az érdeklődés az elmondott, előadott versek iránt. A Radnóti-estemmel például, amelyet eredetileg májusra, a költő születésnapjára állítottam össze, azóta már majd tucatnyi alkalommal szerepeltem az ország legkülönbözőbb területein.- Az elmúlt csaknem két évtizedben volt alkalma megismerni a kortárs magyar költészet legtöbb alkotóját. Miért vált különösen fontossá az ön számára az albumon szereplő három alkotó?- Sok minden a véletlennek köszönhető. A középiskola elején még nem érdeklődtem komolyan a versek iránt. Az irodalomtanárunk, Debreceni Tibor – az amatőr színházi mozgalom egyik szervezője – irányította a figyelmemet a költészetre. Ő az első órán nem azt kérdezte, kik vagyunk, hanem: ki a kedvenc költőnk. Emlékszem, amíg a többiek versekről beszéltek, én abban bíztam: ezen az órán nem kerül rám a sor. Szerencsém volt. Otthon egy Petőfi-kötetet lekaptam a polcról, bemagoltam néhány címet, hogy a következő órán ne süljek föl. De rákaptam a versolvasásra, később felolvasóestekre kezdtem el járni. Bevallom, sokáig úgy gondoltam, a költészet férfiak dolga: nem vettem kézbe olyan műveket, amelyeket nők jegyeztek. Aztán Debrecenben egy irodalmi estre késve érkeztem, a terembe lépve nem tudtam, kinek a művét hallom. A vers megragadott. A műsor végén megtudtam: egy Szécsi Margit-verset hallottam. Ezután heteket, hónapokat töltöttem az Egyetemi Könyvtárban, mindent elolvastam, amit Szécsi Margit írt, és amit róla írtak. Hamarosan összeállítottam a műveiből egy műsort, és felhívtam Nagy Lászlót az ÉS-nél, hogy a beleegyezését kérjem a versek előadásához.- Személyesen is ismerte őket?- Szécsi Margitot igen, Nagy Lászlót nem. Nagy László rengeteget dolgozott; különös, hogy hónapokig jártam hozzájuk Debrecenből Budapestre, és csak egyszer váltottunk szót egy egri felolvasóesten. Ezek a beszélgetések máig fontosak nekem, sokat tanultam belőlük. Szécsi Margit ismertette meg velem Kondor Béla verseit. Mindketten pestszentlőrinciek voltak, ismerték egymást, gyakran találkoztak.- Az albumon mi az, ami összefűzi a három költő verseit?- Valamennyiben fölmerül a halál gondolata, de az élni akarás vágyával, erejével. Nem szándékosan választottam ezt a témát, amikor a CD anyagát összeállítottam: az estekre készülve rendszeresen készítek jegyzeteket, megjelölök műveket, amelyek egy-egy újabb tematikába beilleszthetők, amelyek egymáshoz kapcsolhatók. Az album így, lassacskán, szinte önmagától alakult ilyenné.- Mi adta az ötletet, hogy az elmondott és az énekelt vers egy összeállításban jelenjen meg?- Az estjeimen gyakran működnek közre megzenésített verseket előadó művészek. Nagy András grafikusművész, Nagy László fia, aki hallott engem Nagy László-verseket mondani, és aki a CD öszszeállításának fő ösztönzője volt, javasolta: Sebestyén Mártát kérjük föl a versek eléneklésére. Ennek örültem; Mártával – aki azonnal elvállalta a közreműködést – már korábban szerepeltünk együtt Debrecenben. Binder pedig csodálatos zenét komponált a versekhez.- Lehetséges, hogy ez egy hosszabb távú együttműködés lesz?- Azt még nem tudom. De jó lenne.- Lesz élő CD-bemutató?- A magyar kultúra napján, január 22-én hangzik el élőben ez az anyag – ez tán szimbolikus eseménynek is fölfogható. Említettem, hogy tapasztalom a vers, költészet iránti érdeklődés élénkülését. Én hiszek abban, hogy a költészetre szükségünk van. Hadd fejtsem ki ezt a gondolatot egy Szécsi Margit-idézettel! Így szól: „Hiszem, hogy az emberiségnek nem mindegy: poézissel él, vagy pénzcsinálta muzsikával. S ha nem is hinném, s ha nem is kötelezne rá senki, akkor se tudok mást tenni: álmodni teljes erővel, és munkálni álmaimat.”

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.