Utánuk az özönvíz?

A Legfelsőbb Bíróság 2000 első negyedévében hozza meg felülvizsgálati végzését a több mint két éve húzódó Írisz Tv kontra Országos Rádió és Televízió Testület ügyben. Aligha várható azonban, hogy az ORTT ismételt pervesztése esetén az RTL Klub azonnal beszünteti adását.Egyre inkább rémtörténethez hasonlít a médiahatóság számára az ügy, amely ügy 1997. június 30-án kezdődött, amikor az ORTT (Tímár János SZDSZ-delegált tartózkodásával) az MTM-SBS Televízió Rt.-t (tv2), illetve a CLT-UFA által tulajdonolt Magyar RTL Rt.-t hozta ki a két országos kereskedelmi televíziós pályázat győztesének. Tette ezt annak ellenére, hogy az első forduló favoritjának még egyértelműen a Ronald M. Lauder vezette Central European Media Enterprises (CME) tulajdonában lévő, Írisz néven pályázó Első Magyar Kereskedelmi Televízió Rt. (EKTV) bizonyult, amely a második fordulóban 4,5 milliárd forinttal ajánlott többet vetélytársainál.A jobboldal pártjai szinte euforikusan üdvözölték, hogy nem a Baló György nevével fémjelzett Írisz lett a befutó, a Horn-kormány jóindulatú gesztusának tulajdonítva a médiaháborúban kétes dicsőséget szerzett baloldali sztárriporter kikosarazását, és a kelet-európai médiavállalkozásaival máshol már leszerepelt Lauder távol tartását a hazai televíziós piactól. Csintalan Sándor 1999 márciusában el is kottyantotta, hogy az MSZP emberei álltak a testület döntései mögött, ami nem elképzelhetetlen, hiszen Révész T. Mihály Horn Gyula közvetlen környezetéből landolt a „médiaminisztérium” élére.Az Írisz jogászai felfedezték, hogy az RTL késve és hiányosan adta be pályázatát, amelyet a bontóbizottság jegyzőkönyve is igazol. Az EKTV nem kevesebb mint 16 milliárd 887 millió forintra perelte az évi 4-500 millió forintból gazdálkodó ORTT-t, s keresetükben annak megállapítását is kérték, hogy az ORTT megsértette a kereskedelmi televíziós pályázat tisztaságát, ezzel vétett a versenytörvény idevonatkozó részei ellen is. A perben a nyertesekkel, az MTM-SBS-szel és az MRTL-lel megkötött műsor-szolgáltatási szerződés miatt e két televízió másod- és harmadrendű alperessé vált, s az EKTV a kártérítés mellett kérte a szerződések érvénytelenítését is. Közben az Írisz tulajdonosa, a CME megvásárolta a magyar háztartások 41%-ába eljutó TV3 televíziót, így Baló és csapata, ha korlátozottabb mértékben is, de megjelenhetett a képernyőkön. A Fővárosi Bíróság Gazdasági Kollégiuma 1998. március 25-én első fokon elutasította az Írisz keresetét, indoklásában rámutatva, hogy az ORTT nem ruházhatta át az úgynevezett bontóbizottságra az alaki törvénytelenség megállapítását, s bár az MRTL határidőre valóban nem nyújtott be valamennyi kért dokumentumot a testülethez, hiánypótlásként ezt később törvényesen megtette.Az Írisz természetesen fellebbezett, már csak azért is, mert meglátásuk szerint a bíró több vonatkozásban elismerte, hogy szabálysértés történt.Tavaly novemberben az EKTV kiegészítette keresetét, újabb állítólagos bizonyítékokat szolgáltatva az RTL Klub pályázatának érvénytelenségéről. Balóék szerint az RTL Klub és a tv2 külföldi tulajdonosainak olyan közös érdekeltségei vannak – például Super RTL, RTL 2 -, amelyeknek végső fokon mindkét pályázó kizárását kellett eredményezniük. Emiatt a két nyertes öszszehangolhatta pályázati magatartását, kartellszerű összefonódás jöhetett létre köztük – érvelt az Írisz. Mindezt alátámasztani látszott, hogy az MTM-SBS és az MRTL a két csatornából valóban csak egyet-egyet pályázott meg, ráadásul a tőkeerősebb RTL az ország területének kisebb hányadát lefedő frekvenciahálózat iránt érdeklődött, lehetőséget teremtve vetélytársának, amely már jó előre levédette magának a tv2 nevet. Az Írisz érvelése szerint arra is fény derült, hogy a Népszabadságot birtokló Bertelsmann AG-nek 24,5%-os részesedése van az RTL Klubban, s bár ez nem haladja meg a médiatörvény által kizáró oknak tekintett 25%-os hányadot, bejelentési kötelezettségét elmulasztva az RTL Klub nem számolt be erről. A MAG úgy tudja, az RTL a Deutsche Telekomot (amely a Matáv egyik fő tulajdonosa) és az Ameritechet is „elfelejtette” tulajdonosai között említeni, míg a tv2-nek (azaz tulajdonosainak, az MTM-nek és az SBS-nek) a kanadai Seagram és az amerikai Time Warner esetében „hagyott ki” az emlékezete, jóllehet egy 1998-ban az UNESCO kiadásában és az ORTT támogatásával(!) megjelent kiadványban ez a két világcég szerepel „felmenői” között.A fekete napot 1999. február 22. jelentette az amúgy is mérsékelt tekintélyű médiahatóság számára, amikor a Legfelsőbb Bíróság jogerős végzésében kimondta: az ORTT-nek azonnali hatállyal fel kell bontania az MRTL-lel kötött műsor-szolgáltatási szerződést, mivel azt jogellenesen kötötte meg, amikor egyáltalán befogadta annak alakilag érvénytelen pályázatát, továbbá eltért az értékelés kiírásban feltüntetett módjától, igaz, ugyanakkor alaptalannak ítélte az Írisz keresetét a tv2 és az RTL Klub ellen. Mindez hatalmas fordulat volt ahhoz képest, amikor Révész T. 1997-ben azt fejtegette, hogy döntésüket nem is lehet bírósági úton megtámadni. Murányi Katalin tanácsvezető bíró indoklásában arra is rámutatott, hogy hiánypótlásra csak alakilag érvényes pályázatok esetében van mód, márpedig az MRTL bizonyos kötelező dokumentumokat csak késve csatolt. Ugyanakkor közölte, hogy az elsőfokú bíróság ebben a kérdésben „iratellenesen” járt el. A bírónő azt is hozzátette, hogy az LB-nek nincs lehetősége utasítani az ORTT-t az ítélet végrehajtására. Hamar kiderült, hogy ez a megjegyzés nem lényegtelen, a médiatestületnek ugyanis esze ágában sincs szerződést bontani, bár azt is bejelentette, hogy az MRTL a pályáztatás során félrevezette, tehát ha a testület bukik, a „balhét” az RTL Klub vigye el. A pályázatok értékelését egyébként Martonyi János külügyminiszter volt cége, a Baker & Mckenzie végezte 140 millió forintos tiszteletdíjért.A 17 milliárdos blamázs okán a testület lemondása is a jogkövetés egy módozata lehetett volna, „megfigyelők” szerint azonban ez fel sem merült. Helyette az időhúzás taktikáját választotta a Reviczky utcában székelő grémium, az azonnali felbontást lehetővé tévő államigazgatási eljárást felfüggesztette, az LB-végzést megfellebezte (felülvizsgálati kérelem), majd az Alkotmánybírósághoz fordult, kérve a médiatörvény 136. paragrafusa egyes bekezdéseinek alkotmányellenessé nyilvánítását, mivel álláspontjuk szerint aggályos, hogy egyfelől a testület polgárjogi szerződéseket köt, máskor pedig közigazgatási szervként lép fel. A beadvány érdekessége, hogy későbbi álláspontjával szöges ellentétben 1999. március 1-jén az ORTT az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának még azt javasolta, hogy ugyanezen törvényi szakasz alkalmazását több irányban terjesszék ki, másfelől azóta is rendszeresen alkalmazza azt(!).Semmi sem változik akkor sem, ha a Legfelsőbb Bíróság ötfős felülvizsgálati tanácsa helybenhagyja a korábbi LB-ítéletet (a felülvizsgálati kérelmek 5-10 százaléka bizonyul megalapozottnak.) Számos más technika kínálkozik ugyanis még a végrehajtás elkerülésére, ez pedig létszükséglet Révész T. Mihályék számára, hiszen az MRTL is 10 milliárdos nagyságrendű kártérítési pert akaszthat a „médiazsenik” nyakába. Bánlaki József, aki 1998 novembere óta tagja a testületnek, tehát annak korábbi döntéseiben nem vett részt, egyedüliként képviseli azt az álláspontot, hogy az RTL-ügyben valóban megsértették a pályázati eljárás tisztaságát. A MAG kérdésére Bánlaki elmondta, hogy az ORTT a médiatörvény előírásainak megfelelően bármikor felbonthatná a két legnagyobb kereskedelmi televízió szerződését, ugyanis azok a mai napig nem tárták fel teljes mértékben tulajdonosi szerkezetüket, ily módon pedig kártérítésre sem tarthatnának igényt, nem beszélve arról, hogy az a Deloitte & Touche, amely a kereskedelmi tévéfrekvenciákra szóló pályázati kiírást készítette, egyazon időben az MTM-SBS könyvvizsgálója volt. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy az ORTT elnöke a testület tagjait is félrevezetve a nyertes pályázattól eltérő tartalmú szerződést írt alá tv2-vel, magasabb hirdetési arányt és évi 4 milliárd forintos többletbevételt biztosítva ezzel – amely nem maradhat örökké jogi következmények nélkül -, akkor érthetőek a testület kétségbeesett, időhúzó lépései. Az idő pedig az ORTT egyes tagjainak dolgozik, ugyanis 2000 márciusában lejár a testület mandátuma, márpedig nem mindenki, így valószínűleg Révész T. Mihály sem lesz tagja a következő csapatnak. Utána az özönvíz?