Zsámbék helyi értéke

Képzeljünk el egy számegyenest, amelyen a politikailag fontos események szerepelnek. A nullához közel a lényegtelenebbek, távolodva a fajsúlyosabbak. Vajon hol találnánk ezen a mércén a vasárnapi zsámbéki polgármester-választást? A kérdés azért jutott eszembe, mert a település első emberének megválasztása most nem esett egybe egy tudományos módszerrel alátámasztott közvélemény-kutatással, amely az ellenzék jelentős előretörését mutatta volna ki. Ráadásul a kormánypártok támogatását élvező Fodor Miklós nyert, az érvényes 1627 szavazatból 1085-öt megszerezve. Következésképpen sokkal kisebb volt a porverés az ellenzék körében, amely egy-egy időközi eredményből olyan messzemenő következtetéseket tud levonni akkor, ha véletlenül a neki kedves eredmény születik, amely a kormány visszahívásával és a parlament azonnali feloszlatásával is képes kacérkodni, annyira mereven látja magának állni azt a bizonyos zászlót. De ilyenkor, amikor konyulni látszik egy kissé a vászon botja, rögtön a jelentéktelenebb kategóriába sorolódik a polgármester megválasztása egy aprócska településen mind az ellenzék, mind az ellenzéket egy kicsit mégiscsak jobban kedvelő „objektív” politológusok körében. Általában úgy tartják vidéken az emberek, hogy az önkormányzatokban nem szabadna leképeződnie az úgynevezett „nagy politikának”, pártállástól függetlenül, egy emberként kellene a képviselő-testületnek a közért munkálkodnia.A többpártrendszer tíz éve alatt azonban szép lassan annyit megtanult a többség, hogy nincs egyetlen masszaként összeálló város- vagy faluérdek, ahogyan az ország érdekét is többféleképpen lehet megfogalmazni. A fontos elintézendők között is lehet és kell sorrendet állítani, és egyáltalán nem mindegy, hogy a szűkös források felosztásáról ki és miként dönt. Ezen általános kérdések gyakorlati megfogalmazása pedig nem más, mint kőkemény politika. Ezért nem mindegy, ki a polgármester Zsámbékon; legalább olyan fontos, mint az országgyűlési képviselő személye, és ezt az ellenzék is nagyon jól tudja. Más kérdés, hogy ők a bevezetőben említett politikai számegyenest megtoldották egy furcsa, kiegészítő függvénnyel. Ez nemcsak azt veszi figyelembe, mi a fontos, hanem azt is, mi van balra. Így aztán leértékelődik kissé számukra a zsámbéki vasárnap, el lehet tenni a kormánypártok elveszített támogatottságáról szóló tanulmányokat egy kis időre [vö.: „A falvakban is vezet már az MSZP”, Szonda Ipsos, Népszabadság, 1999. nov. 26.(!)], most szerintük sem kell előrehozott választásokat tartani, legjobb elfelejteni az egészet. Tegyük hozzá, így van ez jól. Még sok Zsámbékot kívánok képzeletbeli számegyenesünkre, hátha megnyugszik végre egy kicsit a közélet.