A skizofrén elnök

Kovács László nem érti. A szolgálatos sajtó vezércikkíróival együtt sem képes megfejteni a Fidesz minapi közleményét, amelyben a legnagyobb kormánypárt aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a legnagyobb ellenzéki párt – újévi ígéretei ellenére – 2000 első hetében is a fölösleges indulatokat szító, botránykeltő, veszekedő stílus jegyében politizált. Még az is megfordult a szocialista pártelnök fejében: ez „talán egy másik MSZP-re vonatkozik”. Pedig nem lenne szerencsés, ha a politikai főhatalom váratlan elveszítésébe úgyszólván belerokkant pártot egy tudathasadásos elnök irányítaná, aki ráadásul kettőt lát saját elvtársaiból. Ezért kísérelek meg segíteni Kovács Lászlónak az értelmezésben. Mivel ő leginkább a konkrétumokat hiányolta a közleményből, ezért a teljesség igénye nélkül a figyelmébe ajánlok néhányat. S egyúttal méltatlankodó baloldali kollégáim figyelmébe is, akik – ez már csak természetes – konzekvensen másról írnak és beszélnek a lényeg helyett.Kezdjük mindjárt az elnök úr január 5-i évindító tájékoztatójával, arra talán még emlékszik. Ott kifejtette, hogy a jelenlegi kormány nem kormányoz, már csak úgy tesz, mintha, az MSZP tehát kénytelen lesz a közeljövőben rászorítani a koalíciót az igazi kormányzásra. S ha már szorítanak, hát majd a többség érdekében. Konkrétumok persze nem hangzottak el arra vonatkozóan, hogyan lehet úgy tenni, mintha kormányozna egy kormány, de én értettem. Mert Kovács szerint, aki nem úgy kormányoz, mint ahogy a szocialisták tennék, az csak gyenge imitátor lehet. Az utánzó pedig, ugye, önmaga gyönyörét lesi, nem a többségét. Hogy ki a többség? Nos, azt majd megmondja nekünk a Szonda Ipsos. (Az, amelyik annak idején öt perc tíz másodpercenként szólított fel minket az MSZP újraválasztására...)Már ebből is világosan látszik: dehogyis akar az MSZP veszekedni, indulatokat gerjeszteni. Világos, ők a többség, a kormányzatban most már 2002-ig tessenek befogni a szájakat, sajtóközlemények kiadása meg egyenesen tilos.Rögtön ezután keletkezett az elnöki gondolatmenetben egy eléggé mély szakadék, ami fölé sebtében kellett karcsú hidat eszkábálni. Az történt ugyanis, hogy az ostorozott „látszatkormányzás” mégiscsak eredményeket hozott. Jó, kimondottan kedvező gazdasági mutatókat. Amiket ugyancsak nehéz volna meghamisítani. Kovács László ekkor a Lukács cukrászda különtermében kölcsönkérte Horn Gyula cölöp-jeit, és gyorsan leverte őket a tátongó semmitmondás völgyében. Mint mondta, a kedvező folyamatok alapjait az előző ciklusban bevezetett stabilizációs csomag teremtette meg. (Amelynek az árfolyampolitikán és az időközben leépített vámpótlékon túl semmi értelme nem volt.) Vagyis a szocialisták szerint a jelenlegi eredményekhez annyi köze van az Orbán-kormánynak, mint a munkásosztálynak volt a hatalomhoz. Itt mindent a szocialisták teremtettek.Lenin él!Ugye, milyen konstruktív? Szinte hallom a Kovács-féle közmegegyezés alaptézisét: „Ha azt csináljátok, amit mi mondunk, akkor elnézzük nektek, hogy azt hiszitek, ti magatok csináljátok.” Ezen tényleg nem érdemes veszekedni sem. Nincs azonban vége.A szocialista gőzgép akkor ért a csúcsára, amikor az elnök – nyilván enyhén megfertőződve – kijelentette, hogy ez a kormány „nem tud mit kezdeni egy járvánnyal sem, mivel nem illik bele a sikerpropagandájába, és inkább megpróbálja letagadni”. Ezen a ponton világosan látszik, hogy a mértékadó Kovács László soha nem vagdalkozik, nem sérteget, nem szít indulatokat. Értjük őt: a kormány a gyed mellé idén bevezette a gennyes agyhártyagyulladást is. De tiltakozó fideszes közleményt kiadni szigorúan tilos.Idézhetnénk Lamperth Mónikát, az Országgyűlés önkormányzati bizottságának szocialista alelnökét is, aki szerint a Fidesz és az FKGP politikai „zsákmányszerző akciója” ered-ményezte, hogy hat közigazgatási hivatalvezetőt leváltottak. Nem alkalmatlanok voltak, nem nyugdíjba mentek, zsákmánnyá váltak, rögtön, így újév után.Ám, ha még most sem dereng a megértés fénye a ráncos elnöki homlok mögött, és nem is sejti Kovács László, miért tette közzé nyilatkozatát a Fidesz, akkor hadd emlékeztessem még arra, hogy az úgynevezett botránypolitizálás – mint fogalom – a szocialista nyelvi laboratóriumban született meg. Ki kellett ugyanis találni valami frappáns viszontválaszt arra a VIP-es szocialisták számára eléggé kellemetlen jelenségre, hogy kormányzásuk kevéssé dicsőséges fejezetei a kormányváltást követően egyáltalán nyilvánosságra kerülhettek.Annyiszor felsoroltuk már, hogy csak emlékeztetőül említem meg az olajgate, a Nyírfa-, a Paszternák- és Szekeres- (stb.) ügyeket. De a Horn-éra idején az ország második legnagyobb bankjának szabályszerű kifosztását, az állami (köz)pénzekből minduntalan konszolidált Postabank Rt.-ből egész egysze-rűen kilopott 153 milliárd forint jelentőségét is el kellett kenni valahogyan. Így mindenáron be kellett bizonyítani a „ti sem vagytok különbek” gondolatát, egyébként oda lett volna a Kádár alatt szerzett összes gazdasági és politikai befolyás. Megszületett hát a székház-, a bánya- és a megfigyelési ügy.Ezért fogadkozott Horn Gyula a Lukács cukrászda ajtajában – ahol is Németh Miklóssal az élen felosztották hármójuk között a honi belpolitikát -, hogy az MSZP nem botránypolitizálással készül a választásokra, és bár soha nem hitt e kijelentés őszinteségében senki, úgy vélem, ezt kéri most számon a Fidesz. Ezt nem érteni – pártelnökhöz méltatlan felelőtlenség.