Álságterület

Jánosi György szocialista frakcióvezető-helyettes szerint az idén válságterületté válik az oktatás. Nem tudom, hol tanulta az MSZP-ben betöltött szerepei alapján túlzás nélkül oktatáspolitikusnak tekinthető Jánosi a jóslás tudományát, de kétlem, hogy megélne belőle. Mert ha kijelölhető egy olyan időszak, amikor összefüggésbe hozható az oktatás ügye a válság fogalmával, az semmiképpen nem az idén jön el, hanem már réges-régen itt van.Az előző kormány oktatásért felelős államtitkárának emlékeznie kellene arra, hogy mennyit sikerült teljesíteni az akkor megnyert választás ígéreteiből a hatalom négy évében, különös tekintettel a „nemzet napszámosaira”. Én legalábbis emlékezem. Mert van szerencsém kiterjedt rokoni kapcsolatokat ápolni jó néhány pedagógussal. Családi összejöveteleken egészen érdekes összefüggéseket találtunk a Bokros-csomag és az utoljára látott színházi előadás, a csak a polcokon megcsodált szakkönyvek árai, no meg a reálbércsökkenés között.Nem felejtik a tanárkollégák azt sem, hogy milyen elképzelései voltak a szociálisan rendkívül érzékeny szocialistáknak az ingyenes oktatásról, hogyan képzelték el az esélyegyenlőséget a tandíjrendszer kidolgozásakor, és Bokros Lajos örökbecsű kijelentését sem, miszerint Burundiban sincsen egyetem, mégis milyen jól megvannak ott az emberek. Én akkoriban már elhagytam a pályát, mert két gyakorló pedagógus gyereket csak felelőtlenségből vállalt, így újságíróként sorozatban készíthettem anyagaimat elbocsátott egyetemi oktatókkal, szétvert tudományos közösségekkel, iskolaigazgatókkal, akiknek krétára sem volt pénzük, átéltünk szénszünetet, ami azt jelentette, hogy a gázszámlát sem tudta egyik-másik intézmény kifizetni, miközben az ország megismerhette Tocsik Mártát és a többieket.Ehhez képest Jánosi György most a jelenlegi kormányról állítja azt, hogy becsapta a pedagógusokat korábbi ígéreteivel, amelyek nem vonatkoztak másra, mint hogy a koalíció megpróbál valamit helyrehozni abból, amit a szocialisták ezen a területen jelentős szabad demokrata támogatással tönkretettek. Annyira konstruktív lenne, ha a mára ellenzékbe került politikusok nem sürgetnék cinikusan a kormányt azért, mert másfél év nem volt elég arra, hogy helyre tegyék azt, amit a vádaskodók elrontottak.Akkor nem válnának álságossá azok az elképzelései Jánosinak, hogy „az esélyegyenlőtlenségek mérséklése érdekében” visszaállítanák modernebb formában a népi kollégiumok rendszerét, és emellett „kedvező hitelkonstrukcióval, illetve a támogatások bővítésével enyhítenék a hallgatói költségeket, és javítanának a kutatásban dolgozók bérhelyzetén”.Új szakemberek szájából, segítő szándékkal előadva teljesen elfogadhatók lennének ezek a tervek. Az ellenzékiséget megszokni sehogyan sem bíró, levitézlett szocialista szakértők támadásai viszont nem mutatnak túl a botránykeltésen és a sárdobáláson, amit egyébként maximálisan elítélnek ők is.