Az olajmaffia fogságában

Lényegében szobafogságban tartott másfél évig két embert az olajmaffia, majd megfenyegették, hogy megölik őket, ha tanúskodni mernek. Az idős hölgy és felnőtt fia ennek ellenére nem hátrált meg: elmennek a néhány nap múlva kezdődő tárgyalásra. Bár a tanácsvezető bírónő elrendelte a fokozott védelmüket, mint koronatanúknak, ennek ellenére úgy érzik, senki nem törődik velük. Azt állítják, hogy a másfél évig tartó borzalomról a rendőrök is tudtak, mint ahogy a 45 vagon csempészett olaj széthordásáról is, mégsem intézkedtek. Néhány napja pedig újból megüzenték nekik, olajos vagonban végzik életüket.Amikor Pallag László kisgazda honatya a Békés megyei olajügyekről tájékoztatta a közvéleményt, parlamenti irodájában két riadt ember, egy idős hölgy és a fia kereste fel. Mint elmondták, nem csupán a Viharsarokban, hanem az ország más területein is javában folyt az olajmaffia üzelme. Arról is beszámoltak, hogy amikor 1998 januárjában észrevették, hogy éppen a kertjük végében húzódó, használaton kívüli vasúti sínekre tolatták be a 45 vagonnyi olajat, a bűnbanda gyakorlatilag másfél évig tartó felügyelet alá helyezte őket. Amíg egyikük elhagyta a lakást, a másikat őrizték. P. úr és hetvenegy éves édesanyja két napja azért fordult szerkesztőségünkhöz, hogy segítsünk nekik, mert koronatanúként szeretnének a néhány nap múlva kezdődő bírósági tárgyaláson megjelenni, s a tudomásukra jutott információkat, bizonyítékokat átadni. Félelmük nem minden alap nélküli, ugyanis a maffia megüzente: géppisztolysorozatot kapnak, ha továbbra is kitartanak elhatározásuk mellett.- Azóta mindenhová ketten megyünk, ha meg kell halnunk, akkor együtt érjen bennünket a vég – mondja P. úr, aki törékeny termete ellenére hihetetlen bátorságról tett tanúbizonyságot.- Két éve, 1998. január 15-én kezdődött – magyarázza édesanyja. Az átélt borzalmakért elsősorban saját magát okolja, mivel ő volt az, aki az olajcsempészést bejelentette. Bár nem a rendőrséghez fordult, hanem a MÁV egyik alkalmazottjához.- A fiam a MÁV alkalmazottja, tőlük kaptuk a szolgálati lakást, amely Fejér megye egyik kis falujának a határában található. Egy kilométeres körzetben rajtunk kívül teremtett lélek sincs, tehát nyugodtan dolgozhatott a maffia, számukra mi nem jelentettünk veszélyt – érvelt.Amikor két éve, egy téli napon betolatták a vasúti szerelvényt a házuk mögé, először azért ijedtek meg, mert ilyen mennyiségű olaj bármikor a levegőbe röpítheti a házukat is. Majd rövid időn belül azt tapasztalták, hogy egymást érik a tankerek, teherautók, utánfutós személygépkocsik, egy perc nyugodalmuk nem volt. Az üzletet mindig éjszaka bonyolították, ezért a sötétben arra sem ügyeltek, hogy az olaj a földre folyik, így a gondosan ápolt kertjük, később a veteményük, gyümölcsösük is teljesen tönkrement. Az édesanya ezért kért segítséget a MÁV-tól, vigyék már el innen ezeket a tartályokat, mert mégsem helyén való, hogy az ő otthonuk mellett állítsák fel az elosztó központot.- A pokol ekkor szabadult el – állítja P. úr. – Amikor édesanyám bejelentette a MÁV-nál, hogy mi folyik itt, néhány órán belül már megjelent nálunk két ember – később megtudtam azt is, hogy kik ők – és közölték, hogy ha nem hallgatunk, bedobnak bennünket egy olajtartályba, és örökre eltűnünk. Ezt követően másfél évig szobafogságban éltünk. Ha dolgozni mentem, édesanyámat őrizték, hogy ha netán eljár a szám, rajta álljanak bosszút. Ha a mama hagyta el a lakást, engem tartottak fogva. Számomra az a legfurcsább, hogy hogyan lehetett 45 vagonnyi olajat eltitkolni, hiszen ehhez a MÁV engedélye kellett, a vámosok is tudták, s szinte az egész falu szeme láttára adták-vették az árut, mégsem intézkedett senki addig, amíg az 50 ezer liternyi kőolajszármazék el nem tűnt.- Amikor közölték velünk, hogy eltesznek láb alól, mobiltelefonon értesítettem a megyei rendőröket, így vették őrizetbe azt a hatfős társaságot, amelyről a lapok is beszámoltak. A körzeti megbízott is elismerte, végig távcsővel figyelte őket, tudott róla, csak bizonyítékokra várt. Egyébként ez az ember már nincs a testületnél, ez azonban még a rendőrség felelősségét nem menti. Nevetséges az is, ami itt folyt, hiszen az egész falu, de még Dunaújvárosban is tudtak az olajról, sokan vásároltak itt, de senki nem tartotta fontosnak, hogy jelentsék, senki nem törődött velünk – állítja az átélt borzalmak miatt még most is reszkető hangon.- Két hónap múlva kiengedték az előzetesből az őrizetbe vett személyeket, s attól kezdve rendszeresen molesztáltak bennünket, a fiamat még bántalmazták is, a konyhaablakot bedobták, fenyegettek, szóval pokol volt az életünk – szól ismét az asszony. – Nem értem a bíróságot, tudták, hogy kicsodák, azt is, hogy mit követtek el, mégis szabadon engedték őket, s ennyi ideig elhúzták a tárgyalást is.- A gyanúsítottak az aktákból két hónappal ezelőtt tudták meg, hogy nem a mi információink alapján bukott le a csapat, ezért akkor abbahagyták a fenyegetést. Közölték is velünk, hogy szerencsénk van. Ám amióta értesültek arról, hogy koronatanúként akarnak meghallgatni bennünket, azóta ismét fordult a kocka – veti fel P. úr. Mutatja az iratokat, hogy a rendőrség csupán szabálysértésként tárgyalta fenyegetettségüket, majd okafogyott-nak nyilvánították panaszukat, s lezárta az ügyet. A bírósági idézésben az olvasható, hogy tanúként meg kell jelenniük, ám hogy hogyan jutnak el a földúton, kietlen területen át a nagyvárosba, ezt nem tudják. A papíron csak az áll, atrocitástól tartani kell, ezért a bíróság épületében gondoskodnak a fokozott biztonsági feltételekről.- És ki fog gondoskodni rólunk az épületen kívül? – kérdi az asszony, s megismétli kérésüket: segítsenek, mert bár nem félnek a haláltól, mégsem szeretnének géppisztoly által meghalni.- Ha csupán ennyiből áll a tanúvédelem, mint a mi esetünkben, ne csodálkozzanak, ha senki nem akarja vállalni az igazságszolgáltatás segítését – teszi hozzá.A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya arról tájékoztatta lapunkat, hogy a rendőrségnek nincs tudomása a fenyegetettségtől, a bírósági tárgyalás időpontjáról nem tájékoztatták még a testületet, s nem tisztázott az sem, kinek a feladata a személybiztosítás megszervezése a tanúmeghallgatás napján.A bíróságon az ügyet tárgyaló tanácsvezető bírónő folyamatban lévő ügyben nem nyilatkozhatott, még arról sem, hogy intézkedett-e a tanúvédelemben, a bíróság elnöke pedig több napja nem elérhető. A titkárságon azt a tájékoztatást kaptuk; nem akarják kommentálni az ügyet.Az Országos Rendőr-főkapitányságon Garamvölgyi László szóvivő kijelentette: a két tanú azonnal vegye fel vele a kapcsolatot, s amennyiben félelmük megalapozott, gondoskodnak a védelemről.