Bérharc és szópárbaj a végsőkig

A Nyugati pályaudvar kedden kora délután olyan, akár egy hatalmas áruház vevők nélkül. A szerelvények rendben sorakoznak a vágányokon, mintha csak az indulás pillanatára várnának. A máskor olajozottan működő gépezet azonban leállt. A működtetők sokasága időről időre felborítja a megszokott rendet. Az utazóközönség pedig eldöntheti, kivel és mivel ért egyet.Hatvan órára megállt az idő, s ha olykor fel is tűnik egy ember, csak ráérősen kószál. Sem utas, sem vasutas nem siet sehova. Az egyik váróteremben néhány taxis beszélget, de a sztrájk szó hallatára a legtöbbjüknek mehetnékje támad. Ketten maradnak, egy harmadik kellő távolságból hallgatja kollégája véleményét.- A melóst mindenhol hülyének nézik, nem csak a vasútnál. Hazavisz negyvenezret, amikor egy lakás rezsije legalább harminc-harmincötezer!- Fagyban, hófúvásban, tudja, ki akasztja össze a vagonokat negyvenezerért! – így a másik.- Micsoda? Huszonhétért! Tegnap hallottam a tévében.- Na, ha negyvenet visz haza, az sok.- De nem visz annyit haza. Mondom, huszonhét.Sehogy sem tudnak megegyezni az összegben, csak abban, hogy mindenképpen kevés.Bekapcsolódik a harmadik is, s indulatosan magyarázzák, hogy a vezetők felveszik a nagy fizetést, a kisemberek meg éhbérért dolgoznak.A külső peronoknál három férfi álldogál civilben, de szemlátomást valami dolguk van ott. Hol a papírjaikba mélyednek, hol a veszteglő vonatokat nézegetik. Amikor kiderül, mi járatban vagyunk, néma szoborcsoporttá változnak. Végül mégis megszólal egyikük:- Mi kívülállók vagyunk – közli, s aztán elmondja véleményét a sztrájkról, amelyet igazságosnak érez, mert szerinte az emberek nem tudnak kijönni a fizetésükből.Társának is megered a nyelve.- Hallotta, mit mondtak tegnap a híradóban? Összehasonlították a vasutasok fizetését a főorvosokéval, és kisütötték, hogy a nyugdíjba menő főorvos kevesebbet keres, mint egy MÁV-dolgozó. Nehogy sírva fakadjak! Meg lehet nézni, milyen kocsikkal járnak a MÁV Kórház orvosai. Nem irigylem tőlük, de nem mindegy, ki hány órát és milyen körülmények között dolgozik a pénzéért.Vita támad közöttük arról, miért sztrájkolnak a mozdonyvezetők, mikor ők keresnek a legjobban. Végül megállapodnak abban, hogy most az összetartás a legfontosabb. Ketten beismerik, hogy mégiscsak vasutasok, sőt elégedetlenek is, ám a legfiatalabb végig néma marad.- Egy géplakatos harmincötezret visz haza, s ha ne adj' isten, panelban lakik, a keresete a rezsire is kevés – panaszolja az ötven körüli, magát félig irodai, félig kétkezi munkásnak valló férfi, akire történetesen éppen ráillik a példa. Tegnap adta fel a fizetését a postán, s a villanyszámlát nem is fizette ki. Ezért nem is engedheti meg magának, hogy sztrájkoljon, mert hiányozna a kieső bér.- El lehet szórakozni a tévében a számokkal meg a statisztikával – veszi át a szót kollégája -, de a valóságban semmi sem annyi, mint amennyit mondanak. Az átlagfizetés kiszámításakor összemossák a vezetők meg az irodában dolgozók magas bérét az egyszerű munkáséval, s így valótlan számokat kapnak. Halljuk, hogy van itt pénz, csak mi nem tudjuk, hova úszik el.Ami a szakszervezeteket illeti, szerintük egyre kevesebb a taglétszámuk, s igazából nem nyújtanak semmit.- Én évekig szakszervezeti tag voltam, mindig adtak a két gyermekemnek Mikulás-csomagot, s amikor tíz év után kértem egy kéthetes beutalót, azt mondták, osszam meg valakivel, s menjek csak egy hétre – méltatlankodik a panellakó.Végül eljutunk oda, hogy a megélhetés szempontjából jobb volt a szocializmusban, elvégre három hatvan volt egy kiló kenyér, és egy kád víz nem került száznyolcvan forintba.Az állomásfőnök éppen megbeszélést tart, de szakít annyi időt, hogy közölje, nem nyilatkozik. Erre megvan az oka, de azt nem árulja el.Az emeleti irodák előtt egyenruhás nőt találunk.- Inkább a dolgozókat kérdezzék, én főnök vagyok. Engem kiborít ez az egész. Nem tudom végezni a munkámat, mert a sztrájk által okozott megnövekedett adminisztráció miatt nem maradt rá időm. Már a februári vezénylést kellene csinálnom. Három nap óta a vendégszobában alszom egy keveset, és tizenkét órákat dolgozom.A pénztárfőnök azt állítja, fogalma sincs, mennyit keresnek a beosztottai, de az egyik kislány úgy nyilatkozott egy angol riporternek, hogy elégedett a fizetésével. Ő ezt nem mondhatja el magáról, hiszen már nyugdíjas korú, harmincnyolc éve a MÁV-nál dolgozik, hatvanháromezer a nettója, de vasutas fia többet keres nála.A dolgozók melegedőjében békésen várakoznak a sztrájkolók és azok is, akik munkába álltak ugyan, de tétlenségre ítéltettek. A munkabeszüntetés tehát minden dolgozót érint, a különbség csak a borítékban mutatkozik meg. Az egyik szakszervezeti vezető éppen távozni készül, aztán rászán öt percet, hogy elmondja: senki sem sztrájkol szívesen, de vállalni kell a rosszat a jobb reményében. A szakszervezeti irodához fiatal, négygyermekes jegykezelő kalauzol. Szerinte a Vasutasok Szakszervezete (VSZ) és a mozdonyvezetők erősek, s a tavaly év elején a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) által szervezett sztrájk után sokan átpártoltak a VSZ-hez, mivel a Gaskó vezette VDSZSZ pár száz emberrel nem képes megállítani a vasutat, s egyedül, a másik két szakszervezet támogatása nélkül nevetségessé vált.Cseppel Csaba, a VSZ sztrájkbizottságának rokkantnyugdíjas tagja azt állítja, hogy a szolgálatban lévők zöme csatlakozott a sztrájkhoz. Igaz, sokan mentek szabadságra, mások betegek. A negyvenöt éves férfit öt éve százalékolták le. Ha ma is dolgozna, 72 ezret keresne, így azonban 33 ezer forint a nyugdíja. Ami a MÁV vezetése és a szakszervezetek közötti érdekellentétet illeti, arról alapos ismeretekkel rendelkezik. Azt is elárulja, miért mutatkozott oly titokzatosnak az állomásfőnök. Két évig ugyanis a VSZ függetlenített szakszervezeti titkára volt, s amikor az előző sztrájk után váratlanul nyugdíjazták az akkori állomásfőnököt, megbízottként ő került a helyére.- Az eddigi sztrájkok történetében gyakran megesett, hogy a munkabeszüntetés alatt nem sikerült megállapodni, s utána, egy következő leállás fenyegetésével jutottak egyezségre a felek. Most is ebben a cipőben járunk, hiszen a MÁV vezetői presztízskérdést csinálnak abból, hogy nem engednek, nyugodt körülmények között azonban megszületik majd a megegyezés. Ha mégsem, akkor legközelebb ésszerűen kell eljárni, s csak a kiemelt területeken, a megfelelő csomópontokon kell sztrájkolni, és a résztvevőket a sztrájkalapból fizetni. Így akár hónapokig is ki tudunk tartani. A mozdonyvezetők képesek megbénítani a vasutat. De a legnagyobb baj az, hogy a bértáblát illetően hazugságokkal hergelik a közvéleményt. Miközben az új belépők szinte minimálbért kapnak, tudvalevő, hogy a sztrájk előtt a szolgálati vezetők magas javadalmazásban részesültek, és menedzserbérezést ígértek nekik. Mondhatom, ilyen, a legcsekélyebb kompromisszumra sem képes, rugalmatlan vezetősége még soha nem volt a MÁV-nak.- A vezetés a béremelések kapcsán olyan üzleti tervre hivatkozik, amely még nincs is készen. Tehát annyi pénz van, amennyit a kormány ad. Csakhogy az általa biztosított temérdek kedvezményt – például a Szent Korona átszállítására a fővárosba utazók ingyenjegyét – nem fizeti ki a MÁV-nak. Ingyen vagy nagy kedvezménnyel vehetik igénybe a vasúti szolgáltatást a rendőrök, közalkalmazottak, képviselők, nyugdíjasok, diákok, de a viteldíjat valakinek állnia kell, hiszen a vasút üzleti alapon működik. Amikor most jóváírták a MÁV harmincmilliárdos hiányát, nem tettek mást, mint kifizették azt az igénybe vett szolgáltatást, amely a kedvezmények miatt törvényesen járt. De beszélhetünk arról is, hogy ezer kilométernyi vasútvonalat akarnak megszüntetni. Márpedig tapasztalhattuk, hogy ahol a vasúti szárnyvonalakat megszüntetik, ott a falvak visszafejlődnek. Sehol a világon nem gazdaságos a vasút, ezért mindenhol jelentős állami támogatást kap, s a személyszállításban sok országban még a teljes árú jegyet is támogatják. De a kedvezmények is csak regisztrációval működhetnének, vagy-is amikor egy hetven év fölötti ember felül a vonatra, a jegyvizsgáló kiállít egy szabadjegyet, amelyet benyújt az államnak. A mi kormányunk a regisztrációhoz nem járul hozzá, így nem is fizeti ki a részéről megrendelt, de a MÁV által nyújtott szolgáltatást. Amikor a vasúthoz jöttem, hétféle mérsékelt árú jegy létezett, most hetvenféle van. Ha megkapnánk a kedvezmény és a tényleges költség közötti különbséget, nem volnánk ekkora bajban. A BKV hiánya is ennek a kompenzációnak az elmaradásából származik – állítja.A Déli pályaudvar is csöndes, a váróteremben négy-öt ember ücsörög; a következő vonat hajnalban indul. Néhányan a Pécsről érkező személyvonat utasaira várnak. Eseménynek számít, amikor egy idős, nagydarab férfi, tekintélyes motyóval nagy hangon elkáromkodja magát. Átkokat szór a vasutasokra, s a jegypénztárostól kiabálva tudakolja, hogy szerdán délután kegyeskednek-e menetrend szerint közlekedni. A pénztáros higgadt marad, sokkal rosszabbra számított. Mint mondja, akadtak dühös utasok, de a többség megértően vette tudomásul a helyzetet.Megérkezik a pécsi vonat, meglepően kevés utassal. Egy jól öltözött fiatalember csupán azt nehezményezi, hogy hat órán keresztül zötykölődött Pécstől idáig. Munkához látnak a vonatvizsgálók, de kámforrá válnak, amint a sztrájkról érdeklődünk. Az ügyeletes tiszt irodájában nagy a nyüzsgés, előkerül a főnökasszony is, akitől megtudhatjuk, hogy jogában áll hallgatni, s erre a kijelentésére módfelett büszke. Halkan megszólal viszont egy szakszervezeti bizalmi, aki közli, hogy akár reggelig beszél mindarról, ami itt van. A kocsivizsgáló féklakatos – a VDSZSZ színeiben – rögvest hozzá is fog két óra hosszáig tartó mondandójához. Ő is a közvéleményt megtévesztő tájékoztatással kezdi, ám hogy a nyolc és fél százalékos béremelés a borítékba érve miért öt és fél, arról jobbnak látja nem beszélni. Megkérdezi, láttunk-e a Déliben bárhol is sztrájkplakátot, s a nemleges válasz után így folytatja:- Az emberek meg vannak félemlítve. Az eredetileg a múlt hétre meghirdetett oktatást a MÁV vezetése áttette hétfőre, a munkabeszüntetés idejére. Berendelte a dolgozókat, de aki részt vett a sztrájkban, azt kiküldték. Előfordult, hogy korábban hazaengedték azokat, akik nem sztrájkoltak, a többiek meg itt aludtak a pályaudvaron.- A forgalom például egyáltalán nem sztrájkol – folytatja. – Ezt úgy sikerült elérni, hogy megijedtek. Ha ugyanis a számukra évente kötelező vizsgán megbuktatnák őket, akkor nem vehetik fel a munkát. Ezért főleg a mozdonyvezetők és a műszakiak sztrájkolnak. A munkanélküliség miatt sokan járnak dolgozni vidékről, s a vezetőség által kiadott propagandaanyagokban felhívták a dolgozók figyelmét, hogy a sztrájkolók számára a munkahelyük a tét. Egyébként a MÁV nem tervez létszámcsökkentést. Ám a vasút átfogó, tíz év alatt ezermilliárdba kerülő reformja kapcsán idén ezer kilométernyi sínpálya üzemeltetése kerül ki a MÁV fennhatósága alól. Ha a helyi önkormányzatok a továbbiakban nem állják a költségeket, ezeken a vonalakon megszűnik a vasúti közlekedés. Jövőre újabb kétezer kilométer megszüntetését tervezik, így a jelenleg hétezer kilométeres, teljes pályahossz négyezerre csökken. Mi lesz az ezeken a vonalakon dolgozókkal? Nem kell ahhoz sztrájk, hogy megszűnjenek a munkahelyek! Arról nem is beszélve, hogy a megújulásra tervezett évi százmilliárdból arra sem futja, hogy a miniszter a megállapodásban rögzített és általa aláírt ígéreteket betartsa. Már 1995-ben arról volt szó, hogy az állam kompenzálja a személyszállításban keletkező veszteségeket, de ebből sem lett semmi.- Tavaly a szakszervezet nyomására készült egy vizsgálati anyag a fuvarozásban nyújtott kedvezményekről. Kiszivárgott néhány adat, és megjelent egy napilapban. Ebből kiderült, hogy bizonyos fuvaroztatók sok esetben akkor is megkapták a kedvezményt, ha nem járt volna. Ezért a MÁV vezetése húsz évre titkosította a vizsgálati anyagot. Érvényes kollektív szerződés sincs, igaz, mindkét fél elkészítette a maga verzióját. A MÁV vezetése megnyírbálná a szakszervezeti jogosítványokat, azt szeretné, hogy az érdekvédelmi szervezetek ne szóljanak bele se a munkarendek meghatározásába, se a csoportos létszámcsökkentésbe. Ugyanakkor folyton arról beszélnek, mennyit kapnak a MÁV-tól a szakszervezetek. Mi ezzel nem foglalkozunk, mert törvény írja elő, ami jár, s mi anynyi munkaidő-kedvezményt kapunk: három emberre havi egy órát. De ezt az előző vezetés úgy számolta ki, hogy a nem szakszervezeti tagokat is belevette a létszámba. A kollektív szerződés hiánya átmenetileg úgy hidalható át, hogy a tavalyit március 31-ig meghosszabbítjuk, s ha a bértárgyalások során a vezetés továbbra sem enged, a három szövetségre lépett szakszervezet a végsőkig kitart.Az ország pedig várja a küzdelem végét. Ezúttal a döntetlen is szép eredménynek számítana.