Erkölcstelenség

Erkölcstelennek tartja a korrupciót az EU-csatlakozásra váró magyar, cseh és lengyel lakosság zöme. A GfK Hungária Piackutató Intézet az említett három országban a teljes felnőtt lakosságot reprezentáló ezer-ezer főt kérdezett meg, és megállapította: a korrupció a magyarok 51, a lengyelek 40, míg a csehek 65 százaléka szerint az abszolút erkölcstelen kategóriába tartozik. A jelenséget összességében negatívan megítélők aránya mind a három országban 80-90 százalék közé esik.Hazánkat tekintve tehát azt olvashatjuk ki az adatokból, hogy a lakosság fele nem korrupt, és mást sem késztet önös érdekből korrupcióra, hiszen ennek még a gondolatától is irtózik. De mélységesen elítéli saját cselekedetét az a másik 30-40 százalék is, amely egyébként hajlik egy kisebb összeget felajánlani vagy elfogadni, ha azzal járhatóbbá tehető a fontosabb elintézendők rögös hivatali útja. Tulajdonképpen elégedettek lehetnénk önmagunkkal, ha nem lenne gyanús a számoknak ez a kézenfekvő értelmezése. Mert azokban az országokban, ahol az úgynevezett létező szocializmus évtizedeiben semmit nem lehetett elintézni megfelelő kapcsolatok és az oda-vissza juttatott ellenszolgáltatások bonyolult rendszerének igénybevétele nélkül, ott megfelelő visszafogottsággal kell kezelni az ilyen nyilatkozatok őszinteségét. Nem állítom persze, hogy ezen a tájon mindenki korrupt, mert az is igazságtalan lenne, de nem árt rávilágítani azok álszentségére, akik tudják, mi az a bűn, de ez nem akadályozza meg őket az elkövetésében. Nem beszélve arról, hogy kérdéses az is, mit tart a közvélemény igazából korrupciónak.Az urambátyám-kapcsolatokból, a sógor-komaságból származó jogtalan előnyök felhasználásakor sokaknak nyilván eszébe sem jut ez a szó. Ha pedig egy önkormányzati osztályvezető úgy adja a zsíros megrendeléseket a helyi vállalkozóknak, hogy eleve megszabja, mennyi jár neki a számla rendezésekor, arról a többség nem is tud. Korrupciónak tehát elsősorban azt tekintik manapság az emberek, ha politikusok bocsátják áruba befolyásukat ajándékért, pénzért vagy más viszonzásért, és ez ki is derül. Az a tény, hogy ezt egészséges lelkülettel elítéli a lakosság többsége, mindenképpen örvendetes.Az már persze kevésbé, hogy mindez nem befolyásolja a politika szereplőit. Gondoljunk csak a Horn-kormány időszakában elhatalmasodó példátlan méretű szabadrablásra, amikor a Hujberek, Máték és Tocsikok kezében a korrupciót szolgálta az orosz államadósságtól kezdve az önkormányzatok belterületi földjein keresztül minden. Különös veszélyt rejt magában az is, hogy amikor lehullt a lepel az elkövetőkről, akkor pártjaik nem a megtisztulás útját választották, hanem igyekeztek besározni a másik oldalt is, amivel azt a látszatot keltették, hogy a politika azonos a korrupcióval.Azok számára, akik bedőltek ennek az ármánynak, maga a politika és a politikus vált erkölcstelenné, és ez beláthatatlan következményekkel járhat a demokráciára nézve. Védelmet csak az jelenthet a közeljövőben, ha egyre többen gondolják majd komolyan a gyakorlatban is a felmérésből kiolvasható ítéletet, és ugyanezt megkövetelik a közélet valamennyi szereplőjétől is.