Fókuszban a munka világa

Őry Csaba, a Szociális és Családügyi Minisztérium politikai államtitkára egyike volt azoknak, akik 1990-ben megalapították a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligáját, amelynek később elnöke lett. Tevékenyen részt vett az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásain. Mint szociológus, jól ismeri a munka világát, a munkavállalók és munkáltatók problémáit. Mint a kormány munkaügyi kérdésekkel megbízott tagja, mindent elkövet, hogy minél többen találjanak munkát. A munkanélküliség csökken, már csak háromszázezren vannak munka nélkül. Úgy véli, hogy az államnak azokat kell elsősorban támogatnia, akik maguk is akarnak változtatni sorsukon. A vasutassztrájk ügyének megoldása vállalati hatáskörbe tartozik, nem a kormányzat dolga a problémák elsimítása. A kormányzat viszont továbbra is támogatja a GDP növekedésének megfelelően az inflációt meghaladó 8,25 százalékos béremelést a MÁV-nál.- Azt hiszem, ma a munkavállalókat leginkább az érdekli, hogy államilag is biztosítva lássák munkavállalói jogaikat, munka közbeni biztonságukat. Például előtérbe került a vasutasoknál a kollektív szerződés léte, a bérfejlesztés mértéke. Megegyezés hiányában most már két éve állandó a sztrájkfenyegetettség.- A kollektív szerződéseknek az ügyét és ezt az esetet, amely kirobbant a MÁV-nál, külön választanám. Itt konfliktus, vita közben lejárt a kollektív szerződés, és miután elmérgesedett a viszony az érdekképviseletek és a vezetés között, nyilván a kollektív szerződés is újra vitatémává vált. Azért szélesebb körben a piacgazdaság egészséges működéséhez hozzátartozik, hogy a munka törvénykönyve ne részletesen szabályozzon, hanem hagyjon mozgásteret mind a munkáltatónak, mind a szakszervezetnek. Az egészséges az, ha kétoldalú megállapodás születik az adott ágazat sajátosságainak megfelelően.- Azért érdemes a MÁV-ról beszélni, mert a legnagyobb állami vállalat hatvanezer dolgozóval, és az esete példaértékű.- A munka világának alapvető problémáihoz képest a MÁV ügye speciális eset. A vasút állam az államban, hangzott el először Baross Gábor idejében, ilyenformán ez sajátos helyzetű cég. Hatvanezer embert foglalkoztató vállalat sincs sok Magyarországon. Ma a 800 ezer vállalatból 765 ezer 10 fő alatt foglalkoztat. Tipikus a kicsi családi vagy a néhány embert foglalkoztató vállalkozás, amely a gazdaság többségét alkotja. Ha valami problémát okoz, az pontosan az, hogy ezekben a kis gazdaságokban gyakorlatilag alig érvényesülnek a szabályok. Valóban úgy érezhetik sokan, akik dolgoznak, hogy kiszolgáltatottak, a főnök bármit megtehet, ha valami nem tetszik, például azonnal kitehetik. Ilyen méreteknél nincs is mód arra, hogy érdekképviseleteket szervezzenek maguknak.- A Szociális és Családügyi Minisztérium ezekben az esetekben mit tud lépni?- A recept régóta ismert, és elviekben mind a négy kormányzat – Antall, Boross, Horn, Orbán – egyetértett abban, hogy a megoldás érdekében a szakmai ágazatokban kollektív tárgyalásokra van szükség. A probléma mégis az, hogy maguk a felek gyengék ahhoz, hogy betartható szerződéseket kössenek ezen a szinten. Van kilenc munkáltatói szövetség, van hat szakszervezeti központ, és nagyon kétséges, nehezen átlátható, hogy vajon mekkora a tényleges befolyásuk az általuk képviseltekre, vagy azokra, akiknek a nevében szólnak. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az erős érdekérvényesítő szakmák csinnadrattákat rendeznek, határozott követelésekkel lépnek fel, a többiek meg vegetálnak, és érdekképviseleteik az utóbbi tíz évben fokozatosan vesztenek befolyásukból, jelentőségükből.- Talán az is probléma, hogy egyes szakszervezetek nem elsősorban a dolgozók érdekeit képviselik, hanem pártjaik érdekeit.- Az érdekképviseleteknek a piacgazdaságban a politikához valamilyen „köze” mindig szokott lenni. Az, hogy közvetlenül a pártpolitikához kötődő, sőt adott esetben közvetlen állami szerepet vállaló érdekképviselők jelennek meg és válnak meghatározóvá a szakszervezetek körében, véleményem szerint több kárral, mint haszonnal jár. Világosan és egyértelműen kiderült, különösen a Horn-kormány idején, hogy más az érdekképviseletek és más a politika világa. A hatalmi játszmák, makrogazdasági öszszefüggések és az érdekképviselet két különböző dolog. Nem szerencsés, ha az érdekképviseletek politikai viták kereszttüzébe kerülnek, és kevésbé tudnak azzal foglalkozni, ami a dolguk lenne.- Visszatérve az eredeti kérdésre, nagy vita folyik a MÁV-nál a munkabérekről. A minisztériumnak mi az álláspontja?- Ez nem a kormányzat ügye. Ez egy adott ágazaton belül a vállalati menedzsmentnek és az érdekképviselőknek az ügye, amelyet tárgyalásokkal, helyben kell megoldani.- Mégis a bérek mértékének milyennek kell lennie?- Abban a körben, ahol az állam a tulajdonos, vagy az állam a munkáltató, ott világosan kimondtuk, hogy a mérték a GDP növekedésének a fele. Jelenleg az inflációt meghaladóan 8,25 százalék emelést tartunk elfogadhatónak.- Tehát évente ennyivel kellene emelni a béreket?- Nem évente, hanem ebben az évben. Mi azt mondjuk, ha látjuk, hogy mennyi a gazdasági növekedés, négy, négy és fél százalék, akkor ennek a fele, amely reálbér-növekedést eredményezhet. Tehát két és fél százalék körüli reálbér-növekedést tartunk reálisnak, mert sok más mindenre is költenie kell az országnak. Családpolitikai, támogatási, ösztönző rendszert indítottunk el, most indul a lakáspolitikai rendszer, itt vannak a különféle katasztrófák, amelyek pénzbe kerülnek, ott van az oktatási rendszer. Ezeken túl kellenek források arra is, hogy a gazdasági növekedés ne csak fennmaradjon, hanem erősödjön is. Nem tehetünk mást, ahol ráhatásunk van – hiszen a piacgazdaság nagyrészt független az állam közvetlen befolyásától -, ott szigorú és fegyelmezett gazdálkodást valósítunk meg. Ez kiterjed a bérekre is.- A munka világának másik nagy területe a munka felügyelete. Súlyos balesetek történnek például különböző építkezéseken. Úgy néz ki, hogy nem tartják be mindenhol a munkavédelmi előírásokat.- A kormányprogramban szerepel a munkaügyi felügyelet önállóságának a visszaállítása, szerepének, jelentőségének megerősítése.- Miért, nem önálló?- Most már megint önálló. Ugyanis a Horn-kormány a korábban önálló munkaügyi felügyeletet beolvasztotta a munkaügyi központokba. Ez nem volt jó. A munkaügyi hivataloktól elsősorban azt várjuk, hogy szolgáltassanak. Ha bemegyek egy hivatalba, ahol szolgáltatást kérek, és helyette rögtön ellenőrt kapok a nyakamba, aki kötelez, büntet, ez önmagában is gyengíti a bizalmat a szolgáltatással szemben. Másrészt a felügyeletnek, hogy védve legyen a korrupciótól, határozottnak, erősnek, tekintélyesnek kell lennie, s úgy működnie, mint egy dekoncentrált szervezetnek általában. Szigorú hierarchiát kell kialakítania, mint az APEH-nél és az ÁNTSZ-nél van. Ez a függetlenség, a hatékonyság biztosítéka. A legnagyobb probléma, hogy nyolcszázezer működő vállalkozást tart nyilván a statisztika, és erre négyszáz munkaügyi felügyelő jut. A munkahelyeknek csak töredékét tudjuk ellenőrizni. Szükség van létszámnövelésre, változtatásokra. Az fontos lépés, hogy januártól visszaállítottuk a szervezet önállóságát, ezután következik a szervezet bővítése, szakmai erősítése.- A foglalkoztatási törvénynél is komoly változások voltak.- A kormánynak az az álláspontja, hogy segít mindenkinek, aki maga is törekszik, hogy változtasson a sorsán. Viszont nem kíván olyanokat támogatni, akik nem akarnak együttműködni, vagy nem akarnak részt venni a közös erőfeszítésekben. Ennek megfele-lően a foglalkoztatáspolitikai rendszer az utóbbi tíz évben – jogosan, hiszen a jelenség egyszerre zuhant rá az országra – a tömeges munkanélküliség kezelésére állt be. Mára viszont megváltozott a helyzet. Egyes területeken még jellemző a tömeges munkanélküliség – főleg a keleti régiókban -, más területeken úgynevezett strukturális munkanélküliség van, azaz munkatúlkínálat a jellemző. Ez azt jelenti, hogy keresik a kétkezi dolgozót, de nem találják. Toborozzák, szomszédos országokból hozzák a munkaerőt azok a multinacionális cégek, amelyek nem találnak megfelelő embert. Ez főleg Győr-Sopron, Zala és Fejér megyére igaz.- Hány munkanélküli van Magyarországon?- Háromszázezer fölött van a számuk.- Akkor ez jelentős csökkenés.- A nemzetközileg elfogadott ILO-statisztika szerint 6,7 százalékos a munkanélküliségi ráta, ami alacsonyabb néhány nyugat-európai országnál. Tehát ma már statisztikailag jó úton haladunk, de a munkanélküliség szerkezetét tekintve nagy problémáink vannak, mert aránytalanul sok a fiatal, a pályakezdő és a hosszú ideje munka nélkül lévők száma. Mi azt céloztuk meg, hogy akik a munkaügyi szervezet látókörébe kerülnek, azokat próbáljuk visszavinni a munkaerőpiacra. Erre szolgál az első kilenc hónap, utána viszont a munkaügyi szervezeten kívül a szociálpolitika segíti azokat, akik nem tudnak vagy nem akarnak munkahelyet találni.- Jó az, hogy tizenkét hónapról kilenc hónapra csökkentették a munkanélküli-segélyt?- Miután az országban munkatúlkínálat is van, a rövidítés erőteljesebb ösztönzést jelent a munkahelykeresésre, ami viszszaszoríthatja a fekete-munkaerőpiacot. A munkaügyi ellenőrzés is ezt segíti elő. A legális, adózott, társadalombiztosítással rendelkező munkát kell előnyben részesítenünk a feketemunkával szemben. Ezzel azt is várjuk, hogy csökkenni fog a munkanélküliség. Természetesen a gazdaságpolitika egésze is még sokat tehet azzal, hogy a közép- és kisvállalkozások számára kedvező gazdasági környezetet biztosít. Ezzel új munkahelyek teremtésére van lehetőség.- Ehhez csökkenteni kellene az adókat, a társadalombiztosítási hozzájárulást.- Ez így van. Ami a mi dolgunk, hogy tegyünk rendet a munkavállalás környékén, a munkavállalói jogok, a munkaviszonyok kérdésében, de a munkáltatók kötelezettségének a tekintetében is. Az államnak azokat kell segíteni, azokat kell támogatni, akik maguk is akarnak javítani sorsukon.