Körlevél a boldogabb családokért

„Ahogy a II. vatikáni zsinat meghirdette a szegények melletti kiállást, úgy szólítunk fel mindenkit a házasságok és a családok védelmére és erősítésére. Azért is, mert nap-jainkban ők sodródtak a leginkább válságos helyzetbe, ők tehát a mi korunk >szegényeihalál kultúrájagátol< abban, hogy minden energiájukat hosszabb távon is a munkahelyi feladatoknak szenteljék".A gyesről és a gyedről kifejti: korábban részsikereket értek el, a valódi megoldáshoz azonban nem vezettek el. "A családtámogatási rendszert néhány éve megrendítették a megszorító állami intézkedések: a családok elbizonytalanodtak, megingott a hosszú távú tervezhetőségbe vetett addigi hitük, beszűkültek anyagi forrásaik. A jelenleg érvényes gyermekgondozási támogatások már több segítséget nyújtanak a családoknak, de még mindig nem elégségesek, hiszen csak mérsékelni tudják a gyermekvállalás anyagi hátrányait, megszüntetni azonban nem képesek." A püspökök nehezményezik, hogy a "gyer-meket nevelő szülők anyagi tekintetben és az életük szervezésében is hátrányos helyzetben vannak a gyermeket nem nevelő felnőttekkel szemben. (...) Magyarországon a kétgyermekesek 25 százaléka, a háromgyermekesek 60 százaléka az átlagos létminimum alatti jövedelemből él" – olvasható a körlevélben.A gyermekekrőlA körlevél kiemelt terjedelemben foglalkozik a csökkenő házasságkötésekből és növekvő élettársi kapcsolatokból, valamint a csonka családokból származó problémákkal. "Bár egyre kevesebben kötnek házasságot, a válások száma mégis folyamatosan emelkedik. Ezer házasságkötésre ma 510 válás esik, míg 1970-ben ez a szám 236 volt. (...) A tapasztalatok szerint az elváltak gyermekei több pszichés problémával küszködnek az életben, mint azok, akiknek a szülei nem váltak el. (...) Úgy látjuk, hogy a mai magyarországi társadalomban sokan, főleg a fiatalok közül, szinte közösségen kívül, vagy átmenetileg vállalt és szabályozott közösségben élnek, rokoni kapcsolataik szinte teljesen elértéktelenedtek. Az egyéni érdekérvényesítést, örömszerzést bálványozó divat hatására úgy érzik, hogy a házasság és a család gátolja énjük kibontakozását, az önmegvalósítást."A körlevél készítői szerint a gyermekeit egyedül nevelő anyák és apák száma 1980-ban 300 ezer, 1996-ban viszont már 402 ezer volt, a házasságra épülő családok száma 1980-ban 2,45 millió, 1996-ban viszont már kétszázezerrel kevesebb, 2,235 millió. "Nem házasságra, hanem élettársi kapcsolatra épül a családok mintegy 7 százaléka (nem számítva családnak az egyneműek együttélését). Az élettársi kapcsolat gyakoribb azok között, akik nem ismerték apjukat, és azok között is, akiknek a szüleik maguk is így éltek. (...) Kétségtelen azonban, hogy ezek a kapcsolatok is szilárdnak bizonyulhatnak" – olvasható a dokumentumban, amely ezt követően kifejti: az ilyen kapcsolatok "termékenysége alacsonyabb, mint a házasságoké. (...) A közvélemény által ideálisnak vélt gyermekszám Magyarországon folyamatosan csökken. A 18-29 éves fiatalok között pedig még alacsonyabb, mint a lakosság átlagában. Megjelent az a nézet is, hogy a gyermek léte akadályozza az érvényesülést. Egyes társadalmi csoportokban a 30 százalékot is eléri azok aránya, akik ezt a véleményt képviselik. A vizsgálatok szerint a gyermekszámot elsősorban nem a szülők anyagi helyzete határozza meg, hanem az, hogy nehéz élethelyzetben a házastársak mennyire számíthatnak egymásra. Az élettársi kapcsolatokban átlagosan csupán fele annyi gyermek születik, mint a házasságokban, viszont sokkal gyakoribb a nem kívánt terhesség. (...) Ha szociálpolitikai intézkedésekkel sikerülne csökkenteni a gyermekvállalással járó anyagi nehézségeket, várhatóan közelebb kerülnénk mind a kívánt, mind az ország népességének megmaradásához szükséges gyermekszám (átlagban 2,1-2,3) eléréséhez. Ez azonban önmagában még kevés ahhoz, hogy növekedjék a gyermekvállalási kedv: ennek érdekében a társadalom egészének összefogására, értékrendjének átalakítására lenne szükség. Tapasztalataink szerint az elkötelezett hívők másoknál több gyermeket vállalnak, és ezt örömmel teszik. A születéseknek már eddig is alacsony száma az utóbbi időszakban tovább csökkent: 1997-ben az ezer főre jutó szülések száma 10 alá esett, pedig 1970-ben ez még 14,7 volt. (...) A termékenység Magyarországon békeidőben még sohasem süllyedt ennyire alacsonyra, mint most. A népesség fogyása a nem túl távoli időben tragikus és szinte visszafordíthatatlan folyamattá válhat. Ezért is fontos, hogy a társadalom nevében az állam is segítse a gyermekvállalást, és erősítse a tartós kapcsolatra nagyobb esélyt adó házasságokat" – olvasható.FeladatokA dokumentum szerzői ezt követően a keresztény elvi alapokon álló társadalomtanításról, a hit és a család kapcsolatáról beszélnek, majd az abortuszról fejtik ki az álláspontjukat. "A szülők felelősek gyermekük életéért annak fogantatásától kezdve. Az emberi lény létének első pillanatától fogva, tehát már az anyaméhben is potenciá-lis személy, akinek személyi jogait el kell ismerni, mindenekelőtt sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogát az élethez. (...) A meg nem született gyermek megölése nem eshet más elbírálás alá, mint a megszületetté. (...) Sajnálatos, hogy a világi törvényhozás (...) az élet védelmét a magzati életszakaszra nem terjesztette ki. Az idevágó állami törvények hiányában is ki kell azonban mondani, hogy minden direkt terhességmeg-szakítás sérti az élethez való jogot. (...) Az abortuszban a nő anyasága is megsérül, még akkor is, ha azt külső vagy belső kényszer hatására teszi. (...) Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a gyermeket vállaló édesanyák az emberiség hősei közé tartoznak."A püspöki kar az állam feladataként jelölte meg, hogy a "törvényeket a családbarát társadalom szellemében kell megalkotni. (...) Az adórendszer ismerje el, hogy a család nevelőmunkájával értékteremtő, társadalmilag alapvetően fontos és hasznos munkát végez, ezért az e feladatokat ellátók részesüljenek tevékenységükkel arányos adókedvezményben. (...) vegyék figyelembe a nyugdíj alapjául szolgáló munkaévek meghatározásánál. Az állam anyagilag támogassa a családalapítási és gyermekvállalási kedvet. Elő kell segíteni, hogy az anyák otthonról végezhessék kereső munkájukat. Ezek a jogi változások azonban egyelőre csak elindítói lehetnek egy átfogó és általános családvédelmi programnak. (...) Ezt a reformot az igazságos tehermegosztás és a szolidaritás alapelveire építve kell véghezvinni" – olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Kar által kiadott, A boldogabb családokért! című körlevélben.