Lépéselőnyben

Ilyenkor, télvíz idején, a hideg, ködös, havas-latyakos időnek is betudhatóan, könnyen telemegy az ember hócipője. Természetesen mindenkinek megvan a kedvezőtlen időjáráson túl a sokkal komolyabb magyarázata arra, miért van, hogy lassan elviselni sem bírja a rá kiosztott sorsot. Magyarországon ráadásul az utóbbi időben megjelent egy állandó elem, amit egyszerű halandótól kezdve az értelmiségen át a politikusokig mindenki megemlít, ha rossz közérzetének mibenléte felől érdeklődik valaki. Ez a viszszatérő elem pedig nem más, mint a közélet eldurvulása, a politikai botrányok, a sárdobálás, az állandó kirekesztés és megosztottság következményeitől való félelem. Szinte mindenki egyetért abban, hogy abba kellene hagyni valakinek. A nagy kérdés csak az, hogy az ellenzéknek sikerül előbb magára erőltetnie végre az oly sokszor dekralált konstruktivitást, vagy a koalíció találja meg hamarabb azt a hatalomgyakorlási stílust, amely erős és határozott az ellenérdekeltekkel szemben, de nem váltja ki folyton acsarkodásukat. Le tudja-e nyelni közel két év után a szocialista-szabad demokrata tábor a hatalom elvesztésének békáját, miközben a győzelem adta lendületet a kormányerők a fontolva haladás nyugodtabb – de nem gyengébb! – energiáivá szelidítik? Magam is hajlok a pesszimizmusra, mert tudom, hogy a privilégiumaik elvesztésétől tartó társadalmi rétegek agresszivitására nehéz agresszió nélkül válaszolni. De, hogy mégis lehet, arra kitűnő példát mutatott Matolcsy György gazdasági miniszter, amikor a gazdaságelemzőkből felállítandó állandó kutatói tanácsba meghívta Vértes Andrást, Horn Gyula egykori tanácsadóját, illetve Csillag Istvánt, az SZDSZ 2002. évi programjának kidolgozóját. Nem akar megbékélést az, aki nem tudja kiolvasni ebből a tényből az üzenetet. Nem kódolt titkok bonyolult megfejtéséről van szó, csupán arról, hogy a tudomány pártállástól függetlenül álljon a gazdaság szolgálatába, és a gazdaság egyre inkább függetlenedjen a szűk pártpolitikai érdekektől. A testület napvilágot látott összetétele végre megteremti a lehetőségét annak, hogy érvek és ne indulatok feszüljenek egymásnak a stabilitásról, a növekedésről, a makrogazdasági mutatók alakulásáról, a nagy elosztórendszerek reformjáról, a vállalkozások támogatásáról, vagyis mindenről, ami fontos a politikai döntések meghozatalához. Nem a megváltás jött el természetesen, csupán az első lépést tette meg a miniszter a mindenki által hőn áhított szebb világ felé, de ez a lépés rendkívül fontos. Olyannyira, hogy a sorrendiségről fentebb föltett kérdés lényegében eldőlt. Kiváncsian várjuk, mindazokkal egyetemben, akiknek tele van a hócipője, hogy mit tud válaszlépésként felmutatni a baloldali ellenzék.