Sztrájkszaldó

Most, hogy átautóbuszoztuk azt a bizonyos 60 órát, ideje egyenleget vonnunk, lehetőség szerint feledve az egyéni érzelmi felhangokat.A Neue Züriche Zeitung tudósítójának megállapítása szerint tíz esztendő alatt ez volt a tizenkettedik vasutas munkabeszüntetés egy olyan országban, ahol a MÁV-alkalmazottak bére jóval magasabb a magyar átlagnál. Németország legjelentősebb üzleti lapja így fogalmaz: „a szakszervezetek, amelyek többsége összefonódott az ellenzéki szocialistákkal, többször bírálták az Orbán-kormányt, hogy nem tárgyal a munkavállalókkal.” Die Presse: „Egy vasutassztrájk dönti csődbe Magyarországot!” – emígyen szól a szalagcím.A vezető bécsi napilap tudósítása is megemlíti, hogy a magyar vasutasok átlagon felüli béremelést kaptak már a sztrájk alatt.Tisztesség okából ne feledkezzünk meg a másik oldalról sem: az MSZOSZ, valamint egy román szakszervezeti társulás egyetért a magyar vasutasok és elsősorban vezéreik sztrájkjával.Nemzetközi szinten tehát finoman szólva, nem állunk jól. A Volán sok száz különjáratot állított be, a cég nyilatkozói szerint csak (!) a déli-délutáni órákban nőtt számottevően a helyközi autóbuszok forgalma. A BKV-s szakszervezetek 8,5 százalékos béremelésnél szüntették be a sztrájkfenyegetésüket, a MÁV három „reprezentatív” érdekképviseleti szerve ugyanilyen ígérvénynél indította el a munkabeszüntetést... A helyzet – ha jobban belegondolunk – önmaga paródiája és kritikája. Egy ország többségének ellenszenvét vívták ki a MÁV-szakszervezetek (erről a statisztikák mesélnek), a két és fél napos munkabeszüntetés majd' félmilliárd forintos veszteséget okozott a vasútnak, és az MSZOSZ-en kívül alig akad szervezet szerte Európában, amelyik mellé állt volna ennek a politikától átitatott ügyletnek. Le kellene vonni a tanulságot abból, hogy évente millókból gazdálkodó szakszervezeti vezetők használják föl a munkavállalókat önös érdekeik érvényesítésére. Miközben az utazók többsége őrjöng, a sztrájkban pedig minden ötödik munkavállaló vesz részt, állítólagos érdekképviselőik úgynevezett „piaci” béreket vágnak zsebre (közel annyi, mint öt vasutasé!) és show-műsorvezetőket megszégyenítő időkeretben páváskodnak a különböző tévécsatornák műsoraiban.Eközben a MÁV népszerűsége rohamosan csökkent, az utasok és a szállítók bizalma megrendült, rövidesen bekövetkezhet, hogy nem azért kell vasutasokat elbocsátani, mert sztrájkoltak, hanem azért, mert már a kutya sem bízik a vasútban.A tegnap délutáni hírek szerint a szakszervezetek január végére újabb munkabeszüntetést szerveznek. No comment... Ezért sajnálom az igazi vasutast, a mozdonyvezetőt, a jegykezelőt, a taktaharkányi váltókezelőt. Mert ez a játszma az ő bőrére (is) megy. Ha ezek a politikai manipulációk visszafelé sülnek el, ő lesz az első, akit elküldenek.És ha az elkövetkező hetekben egy szerény keresetű magyar polgár azt észleli, hogy késik a vonat, neki fog kiszólni az ablakon: „Öreg, ezért sztrájkoltatok?!”Ha hosszú évek tanulságát is figyelembe véve megvonjuk a vasutassztrájkok egyenlegét, bármilyen furcsa és abszurd, lehet, hogy ez a mondat jellemzi legjobban a honi vasutas szakszervezeti állapotokat...