A józsefvárosi Hamupipőke hétköznapi sorsa

2000. 02. 13. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Emberöltőnyi messzeségből problémásnak tűnik megítélni, vajon Molnár Ferenc örökbecsű színműveit a puszta szórakoztatás, netán a komolyabb elgondolkodtatás szándékával rótta-e papírra, s hogy e szövegek színpadra állításakor az alkotók a művekben fellelhető kettőség közül mely irányt hangsúlyozták előadásaikban. Ilyen „kétfenekű” darab Az üvegcipő is, amelynek legújabb, Tasnádi Csaba rendezte bemutatóján, pénteken gördült fel a függöny a Miskolci Nemzeti Színházban.A fakó, kopott Józsefváros napfény alig járta szűk belső udvarainak fadúcokkal megtámogatott, roskatag házainak világát idézi a díszlet. Színtelen, olcsó ruháikban örülnek, szeretnek, zokognak és keseregnek itt az egyszerű emberek (díszlet-jelmez: Zeke Edit). Életük, akár egy nyitott könyv, szinte titoktalanul pereg. Hogyan is rejtőzhetnének el egymás kutató pillantása elől abban a térben, amelyben még a törvénytelen liaisonoknak fészket adó szobácska falai helyén is a szomszédos ház ablakai bámulnak be szemérmetlenül. Látszólag tehát e sivár környezetben zajlanak hétköznapi hőseink egyhangú mindennapjai, ráadásul egymás szeme láttára. Ám akárcsak a színpadkép zugaiban megbúvó bágyadt napsugarak, ezek az emberek is melegséget, hovatovább kisebb-nagyobb titkokat hordoznak bensejükben.Ettől a kettőségtől válik egyedivé, mással össze nem téveszthetővé Molnár Ferenc színműírói világa. Bravúrosan fogalmazott dialógusokban bomlanak ki a hibátlanul felépített jelenetek, a szereplők karakterrajzai, ugyanakkor a kor pesti humorával oldja minden átmenet nélkül – a groteszket megelőlegezve – a tragikus szituációkat.A mindenkori rendezőnek döntenie kell: társalgási színműként, játéktechnikára építve, vagy a mélylélektani rétegeket ábrázolva állítja-e színre a darabot. Létezik azonban egy harmadik út is, amelyben az említett két stílus keveredik.Ennek korrekt megvalósítása viszont intenzív és hosszú próbaidőszakot követel a közreműködőktől – no és természetesen nélkülözhetetlen a megfelelő szereposztás. Tas-nádi Csaba Miskolcon ez utóbbi mellett voksolt – helyesen. A bemutatón Molnár érzelmileg rendkívül gazdag, torokszorító világa elevenedett meg, sokak számára befogadható, átélhető módon. Frappáns, minden pillanatában átgondolt színreál-lítás, tiszta helyzetek, pontosan ábrázolt figurák, remek tempó, hibátlan ritmus- és állapotváltások. A jelenetek remekül ellenpontozva, más és más hangulatot árasztva követik egymást, ahogyan ez a szövegből egyértelműen kiolvasható.A gyermeklány Irma (Kovács Vanda) és a korosodó Sipos (Schlanger András) kettőse valódi groteszk jelenet, tőmondatokban, refrénszerű szekvenciákban fogalmazva. Formailag erre a ritmusképletre épül a játék, de időt hagy hús-vér emberek megformálására. Irmáról már ekkor, a darab elején sejteni lehet, hogy nem egyszerűen kelekótya cselédlány, hanem a cudar Józsefvárosból álmai csodavilágába menekülő, szerelmes kamasz. Sipos is több, gazdagabb személyiség, mint egy házsártos, öregségére mániákus pedantériával megvert férfi. Így érthető a tizenkilenc éves lány rajongása a negyvenhat esztendős agglegény iránt.Egészen más atmoszférájú jelenet következik, amely ugyanakkor megmarad az egész előadásra jellemző játékmódban. A panziótulajdonos Adél (Pásztor Edina) utasítja Sipost, akinek tíz éve a szeretője, hogy három héten belül vegye nőül. A kemény, konok aszszonnyal vívott küzdelemben új arcát ismerhetjük meg a férfinak. A pergő dialógok helyét hosszabb replikák veszik át, s a cselekmény annyira felforrósodik, hogy – egy asztalborogatást követően – majdnem pofon is csattan.E kétségbeesett és makacs asszony szerelemtől reszkető lelkét tárja elénk, amikor a másik, fiatal szeretőjével, Császárral (Fandl Ferenc) marad kettesben. A snájdig ékszerész, a szépfiú, gyáva paprikajancsivá vedlik Sipos határozott fellépése nyomán, ám őszinte rajongása a nálánál jóval idősebb aszszony iránt a harmadik felvonásra férfit farag belőle, aki – ha kell – párbajozni is hajlandó kedveséért.A cselekmény előrehaladtával színesednek, gazdagodnak az ábrázolt figurák az átélt, hiteles színészi alakítások, valamint a példaértékű összjáték nyomán. Ebből az egységes előadásképből remekül megformált karakterek emelkednek ki. A drámai fordulatokat határozott modorban ellenpontozza a házmester házaspárt megformáló Kerekes Vali és Földi László. Máhr Ágnes kuplerosnéjáról sokáig fenntar-tás nélkül elhisszük, hogy valódi úrinő. Németh Gyöngyi utcalánya pontos arányokkal megformáltan oldja a rendőrségi váró feszültségét.Mindemellett nem halványulnak el Molnár időtálló poénjai sem, mi több, szívet-lelket melengető derűvel aranyozzák be a színpadi kisemberek hétköznapjait éppúgy, mint a nézőtéren ülőkét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.