Elindul a vonat?

Vannak, akik komolyan gondolják, nyilvánosan kijelentik, hogy az elmúlt évtizedben lezajlott átalakulás nagyobb kárt okozott országunknak, mint a két világháború együttvéve. De ez butaság. Mindenki tudja, hogy az úgynevezett szocializmussal való békés leszámolást hallatlanul igazságtalan társadalmi és emberi jelenségek kísérték, a bukott rendszer haszonélvezői ügyesen átváltoztak a szabadverseny lovagjaivá, míg a letűnt korszak kárvallottai nem kaptak méltányos elégtételt. Azonban bármilyen fonák átrendezés is történt, bármekkora is az ellopott, elprivatizált, kisíbolt vagyon, mindez semmiképp sem mérhető a háborúk szörnyű pusztításához, az emberéletekben, sorsokban, családokban és nagyobb közösségekben elszenvedett veszteségeinkhez. Végül is az egész rendszerváltozás egyetlen fizikai áldozata Grósz Károly kutyája volt: alja emberek megmérgezték a szerencsétlent.Az első világháború például szörnyű véráldozattal járt. Az összeomlás maga alá temette a történelmi Magyarországot, az októberi káoszból nemzetellenes erők keveredtek hatalomra, 1919-ben a legsötétebb alakok adtak rövid ízelítőt a későbbi kommunista világból. 1920-ban az ország területének kétharmada, lakóinak fele elveszett. Másfél év alatt hét egymást követő kormány próbált megbirkózni a kilátástalan válsággal. Végül az 1921. április 14-én hivatalba lépett Bethlen-kormány már valamelyest letisztuló helyzetben, a konszolidáció az országépítés programjával startolhatott.A háborúban és forradalmakban kivérzett, felforgatott Magyarország mélyen megosztott volt. A társadalom túlesett a történelmi osztályrend megroppanásán, a kiszabadult huszadik századi tömegeszméket pedig többé nem lehetett visszagyömöszölni a palackba. A létező kommunizmus bűnös mivolta miatt ugyan törvényen kívül került, pártja eltűnt a közéletből, a baloldali osztályérdekeket azonban a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tovább képviselte. Gróf Bethlen István miniszterelnök az MSZDP akkori elnökével, Peyer Károllyal egyezkedni kezdett. Szélsőjobboldali közhangulatban, fehér szabadcsapatok csetepatéitól kísérve 1921. november 13-án – három év után – ismét megjelenhetett a Népszava naptára, karácsony előtt két nappal pedig megszületett a Bethlen-Peyer paktumnak nevezett politikai-társadalmi megállapodás. A szociáldemokraták ebben lemondtak a politikai indíttatású sztrájkokról és agitációról, az ország ellen folytatott belső és külső propagandáról, hajlandóságot mutattak a polgári osztályokkal való gazdasági együttműködésre. Cserébe a kormány garantálta a szakszervezetek szabad működését, megszüntette a gyorsított bírósági eljárásokat, politikai amnesztia előkészítésébe fogott, és megkezdte a munkásbiztosítási rendszer általános reformját.Az első világháború idején Magyarországnak 22 869 kilométernyi közforgalmú vasúti hálózata volt. A Trianon utáni országnak ebből 8705 maradt. A Magyar Államvasutak mérhetetlen veszteséget szenvedett anyagiakban, a sugarasan kialakított hálózat elveszítette végállomásait, tengeri kikötőjét. Az utódállamokból tömegesen, családostól érkeztek az állástalanná vált vasutasok. A Bethlen és Peyer közötti megállapodás része volt az is, hogy a szocdemek lemondtak a vasutasok (és más közalkalmazottak) közötti szervezkedésről a vasút mielőbbi konszolidációja érdekében. Cserébe az állam garantált munkabért kínált, az akkori időszak legjobb szociális juttatásait, és a legendásan biztos nyugdíjat. A vasutasok önként és dalolva lemondtak a sztrájkjogról. A MÁV pár esztendő leforgása alatt újra Európa egyik legjobb, legmegbízhatóbb vasúttársaságává vált. Bethlen gróf tíz évig maradt kormányon. Az 1921 és '31 közötti időt a történelemkönyvek a konszolidáció korának nevezik. Valóban az is volt.