Ellensúlyozni kell a politikai manipulációt

Néhányan talán meglepődve olvasták a Zsidó Közéleti Unió (ZSKU) napokban közzétett nyilatkozatát, amely arra hívta fel a figyelmet, hogy egyes politikai tényezők gátlástalanul visszaélnek a zsidóság történelmi tapasztalatból eredő félelmeivel. A szervezet visszautasítja azt a vélekedést, amely Kövér László, a Fidesz új elnöke kongresszusi beszédét „zsidózásnak” minősíti. A zsidóság polgári hagyomá-nyait tudatosan vállaló egyesület ügyvezetőit, Staub Pál és Sík János jogászt, valamint Pelle János írót, történészt a ZSKU tervei mellett aktuálpolitikai kérdésekről, az utóbbi napok antifasiszta demonstrációiról és a Haider-jelen-ségről is kérdeztük.- A Zsidó Közéleti Uniót tavaly októberben jegyezte be a Fővárosi Bíróság. Mi motiválta a szervezet létrehozását?Sík János: – Tíz éve érzékeljük azt a problémát, hogy a polgári értékeket – amelyek a magyarországi zsidóságot mindig is jellemezték – a korábban létrejött zsidó szervezetek nem jelenítik meg hangsúlyosan. Ezért gondoltuk úgy, hogy az általunk képviselt alternatívát fel kell mutatnunk. Ennek a szervezeti kereteit teremtettük meg a ZSKU létrehozásával. Nem törekszünk arra, hogy nagy létszámú szervezetté alakuljunk át, inkább egy szűkebb értelmiségi kör alkotja az egyesületet, amelynek egyik céljaa gondolatébresztés. Szintén nem vállalkozhatunk a magyarországi zsidóság egészének képviseletére, de igyekszünk megjeleníteni egy olyan polgári gondolkodást, ami igenis jelen van a zsidóságon belül.- Milyen a kapcsolatuk a többi zsidó szervezettel?S. J.: – Nem célunk a többi szervezet bírálata, csupán azt szeretnénk jelezni, hogy az általunk fontosnak tartott értékeket ezek nem jelenítik meg. Megalakulásunk óta hivatalos formában nem keresték velünk a kapcsolatot.- Nem tartják veszélyesnek, hogy első, nagyobb visszhangot kiváltó nyilatkozatukban egy aktuál-politikai vitában foglaltak állást?S. J.: – A nevünkben is benne van, hogy közéleti kérdésekkel is foglalkozni kívánunk; ebbe a politika is beletartozik. Véleményünk szerint Magyarországon – elsősorban kisebb, szélsőséges pártokhoz kapcsolódóan – létezik politikai antiszemitizmus, de ez társadalmi szinten nem jelent komoly veszélyt. Nyilatkozatunkban arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy a kérdés ürügyén egyes erők politikai szándékoktól vezérelve igyekeznek zavart, feszültséget kelteni. Másként fogalmazva: akkor is farkast kiáltanak, amikor erre nincsen semmi okuk. Jó példa erre Kövér László jó szándékú megnyilatkozásának kiforgatása eredeti értelméből. Ezek a próbálkozások károsak, mert alaptalanul illetnek súlyos vádakkal egyes személyeket, szer-vezeteket.Konkréteredmények- Az imént említette, hogy a politikai antiszemitizmus jelen van egyes szélsőséges pártok megnyilatkozásaiban. Lehet nevesíteni ezeket a szervezeteket?S. J.: – Több párt is szóba jöhet. Egy biztos: a jelenlegi kormánypártokat nem lehet antiszemitizmussal vádolni. Ilyet nyíltan egyébként senki nem állít, de többen felróják a koalí-ciónak, hogy nem határolódik el a szélsőséges erőktől. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyezném, hogy rendkívül nehéz egy negatív dolgot ilyen módon bizonyítani.Staub Pál: – Én határozottabb választ adnék a kérdésre. Egyesületünk semmilyen kapcsolatot nem kíván tartani a Soah tagadóival, relativi-zálóival, de azoktól is elhatárolódunk, akik politikai fegyverként használják az antiszemitizmus vádját.- A kilencvenes évek elejétől keressük a kapcsolatot a polgári értékeket képviselő szervezetekkel. Ennek most mutatkozik meg az eredménye, hiszen az utóbbi időben több olyan lépést tett a kormányzat, amit az elődök soha. Gondolok itt az iskolai holokauszt-emléknap bevezetésére és a holokausztmú-zeum létrehozására irányuló kezdeményezésekre. Az idén először sikerült megakadályozniuk a hatóságoknak a szélsőjobboldal demonstrációját a budai Várban. Ezek végre kézzelfogható eredmények.Tényekés jelszavakPelle János: – Valóban, a tények fontosabbak a jelszavaknál. A problémát az okozza, hogy a média hajlamos a manipulációra. Így könnyen elfelejtődik, hogy 1994 és 1998 között is voltak ilyen demonstrációk, amelyek ellen senki nem tett semmit. 1996-ban a legnagyobb példányszámú napilap a gyűlöletbeszéd liberalizálásáról jelentetett meg cikket. Kíváncsi lennék, hogyan reagált volna erre a sajtó, ha ugyanez a gondolat egy jobboldali lapban jelenik meg. Magyarországon nagyjából nyolcvanezer zsidó él, többségük vallástalan. Ezért különösen fontos a hagyomány ápolása, a történelmi múlt feldolgozásának útjában álló gátak lerombolása. Az előbb említett intézkedések segíthetnek ebben. Ne felejtsük el, hogy a kommunizmus negyven éve alatt és azután sem történt meg a múlt megfelelő feldolgozása. Ennek köszönhető, hogy a múltat érintő viták rendre átpolitizálódnak, párbeszéd nincs, csak konfrontáció. A valódi párbeszéd megteremtéséért egy konferencia szervezésébe kezd-tünk, ahová baloldali és konzervatív felfogású előadókat is meghívunk. Fővédnöknek Glatz Ferencet, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, Bölcskei Gusztáv református püspököt és Tordai Pétert, a Mazsihisz elnökét kértük fel, aki még nem jelzett vissza, de bízunk pozitív válaszában.- Kövér László mellett Schmidt Mária történészt, miniszterelnöki tanácsadót is érték támadások egyik előadása miatt. Mi a véleményük Schmidt Mária holokauszttal kapcsolatos gondolatairól?P. J.: – A félreértésen alapuló vita legfőbb oka a tájékozatlanság. A sajtó ismételten a manipuláció szándékával közelített a témához, miközben olyan személyek nyilvánultak meg, akik a kérdés szakirodalmát egyáltalán nem ismerik. A holokauszt témakörét többféle módon lehet megközelíteni, így a Schmidt Mária által képviselt szemléletnek is van létjogosultsága. Valóban indokolt a XX. század népirtásainak összehasonlítása. A bolsevizmusnak világméretekben bizonyosan több áldozata volt, mint a fasizmusnak, miközben Magyarországon éppen fordított a helyzet. Itt azonban le kell szögeznünk, hogy minden egyes áldozat esetében tragédiáról kell beszélni, függetlenül attól, hogy milyen ideológia nevében követték el a rémtetteket. Schmidt Mária esetében nem lehet a holokauszt rela-tivizálásáról beszélni. Más a helyzet Lovas Istvánnál, aki a Népszabadságban egy éve közölt írásában a zsidóság tragédiáját nem csupán a kommunizmus népirtásával, hanem az indiánok üldözésével, sőt a nagy járványok pusztításaival is összemosta.Nincsbűnös népS. P.: – Mindenfajta számháborút értelmetlennek tartunk. Annál is inkább, mert a sztálinizmusnak is sok zsidó esett áldozatul. Schmidt Mária előadását én is korrektnek tartom. Nem tartom helyesnek viszont a csendőrség rehabilitálására irányuló kísérleteket.S. J.: – Hangsúlyozni kell, hogy soha nem terhelték alapvető problémák a magyarság és a magyar zsidóság együttélését. A kollektív bűnösség elvét a leghatározottabban elutasítjuk. Vonatkozik ez a német és a magyar népre egyaránt. Világossá kell tenni azonban, hogy voltak bűnös személyek és bűnös szervezetek. A holokauszt idején a magyar csendőrség is ezek közé tartozott.- Az általánosítás itt is veszélyes lehet, hiszen éppen a napokban emlékeztünk a Gestapo által kivégzett Kudar Lajos csendőr ezredesre és társaira...S. J.: – Így igaz. A csendőrségen, az akkori magyar államigazgatáson belül voltak olyan személyek, akik példásan viselkedtek. Elég, ha csak idősebb Antall Józsefre utalunk. Kár, hogy viszonylag kevesen voltak. A zsidóság a saját bőrén tapasztalhatta az előítéletekből fakadó általánosítás következményeit; ezt a módszert más csoportok ellen sem szabad alkalmazni.P. J.: – A történelmi múlt tisztázásával kapcsolatos vitákat jó lenne elválasztani a napi politikai csatározásoktól. A tudományos kutatás során az etnikai gyűlölködés természetét kell feltárni; a tömegpszichológiai megközelítés ehhez hasznos lehet. A zsidótörvények és a magyar közvélemény 1938- 1944 címmel írtam könyvet, amely nemsokára megjelenik. A korabeli sajtó feldolgozásával korábban senki nem foglalkozott.A múlt tisztázásához szükséges légkört azonban igencsak zavarják azok a sajtómeg-nyilvánulások, amelyek különösen az 1998. májusi választások után erősödtek fel. Márpedig az ilyen kérdéseknél el kellene kerülni az állandó aktualizálást. Egyesületünk éppen a média manipulációinak ellensúlyozására törekszik, ezért is adtuk ki a már említett nyilatkozatunkat.- Már szóba került annak a felvonulásnak az idei megakadályozása, amely-lyel az utóbbi években szélsőséges szervezetek „ha-gyományosan” megemlékeztek az 1945. februári német kitörési kísérletről. Ilyen előzmények után indokoltnak tartották azokat az antifasiszta demonstrációkat, amelyek egyikén az államfő is megjelent?P. J.: – Üdvözlendő, hogy egyes civil szervezetek előre lefoglalták a szélsőjobboldal elől a megemlékezések lehetséges helyszíneit. De az egésznek van egy kicsi „utánlövés” jellege. Ezt ugyanis ezek a szervezetek két-három éve is megtehették volna.S. P.: – Az előző kormánynak lehetősége volt arra, hogy kétharmados többségével élve a törvény erejével akadályozza meg a szélsőséges erők utcai demonstrációit. Ezt nem tette meg. 1996-ban és 1997-ben is voltak hasonló demonstrációk, de akkor ezek ellen egyik politikai erő sem emelte fel aszavát.Különösszimpátia- Egyetértenek az Euró-pai Unió tagországainak Ausztria elleni erőteljes fellépésével Jörg Haider pártjának kormányra kerülése miatt?P. J.: – A határozott fellépéssel egyetértünk, de a magyar kormány részéről tapasztalható óvatosságot is indokoltnak tartjuk.S. J.: – Nem örülünk a Haider-jelenségnek, annak pedig különösen nem, hogy Magyarországhoz ilyen közel jelentkezik ez a probléma. A kormánynak ugyanakkor figyelembe kell vennie az ország kapcsolatrendszerét, földrajzi helyzetét. Ezért nem lehet fellépni Ausztria ellen addig, amíg az új kormány nem tesz valóban elfogadhatatlan lépéseket. Érdemes megvárnunk a konkrét intézkedéseket.S. P.: – Természetesen helytelenítjük, hogy a MIÉP szimpátiatüntetést szervezett Jörg Haider mellett. Elfelejtik, hogy a szabadságpárt idegenellenessége éppen a kelet-közép-európai országok munkavállalóira, köztük a magyarokra is irányul. „Ha megversz is, imádlak én” – ez lehetett volna a szimpátiatüntetés mottója.- Csurka István és egyes baloldali politikusok is felvetették – többek között éppen a Haider-jelenségre hivatkozva -, hogy a 2002-es választásokon a MIÉP válhat a harmadik erővé. Önök számolnak ezzel a lehetőséggel?KétpólusúrendszerP. J.: – Ausztriában az hozta fel a szabadságpártot, hogy húsz évig nagykoalíciót alkotott a két legnagyobb párt. Nálunk szerencsére két mérsékelt politikai pólus alakult ki, ez pedig korlátozza a szélsőségesek lehetőségeit.S. J.: – Jósolni nem érdemes, de bízunk abban, hogy a kérdésben vázolt lehetőség nem válik valósággá. Az előző tíz év tapasztalata azt mutatja, hogy a magyar választók nem szavaznak nagy számban szélsőséges pártokra. A társadalom bölcsességére tehát számíthatunk. Az jelenthet reális veszélyt, ha sokan elfordulnak a politikától; az alacsony választási részvétel ugyanis inkább a szélsőséges erőknek kedvez. A pártoknak ezért mindent meg kellene tenniük a politikai aktivitás növeléséért.S. P.: – A veszélyt sem eltúlozni, sem bagatellizálni nem szabad. Az előző kormány idején az utóbbi történt. Senki nem foglalkozott azzal, hogy tömegek jelentek meg a MIÉP rendezvényein, majd mindenki csodálkozott azon, hogy a pártnak kétszázötvenezres szavazótábora lett. Emiatt, illetve gazdaságpolitikájának köszönhetően az 1994 és 1998 közötti kormány erősítette meg a szélsőséges, populista erőket. Mi abban hiszünk, hogy a polgári kormány által megkezdett politika a gazdaság, a társadalom és a kultúra terén olyan eredményekhez vezet, amelyek révén jelentősen szűkül a szélsőséges szervezetek társadalmi bázisa.