Füst nélküli mozdonyok

Stefka István
2000. 02. 11. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A sztrájk alapvető jog a polgári demokráciában. A dolgozói érdekek védelmében élni is kell vele, csak visszaélni kockázatos. A második hete tartó vasutassztrájk óránként 4 millió forintjába kerül a MÁV-nak, s az összeg a hét végére meghaladta a 800 millió forintot. Felbecsülhetetlen, hogy végül mennyibe kerül a magyar gazdaságnak. A közvélemény megosztott, akárcsak a vasutasok. A társadalom többsége értetlenül, a közvetlenül érintettek némi ellenszenvvel figyelik, miért szervez a három nagy vasutas-szakszervezet évről évre munkabeszüntetést. A vasutasok kilencven százaléka dolgozni akar. A béremelést és a különféle juttatásokat megkapták a dolgozók, méghozzá a köztisztviselői átlagnál magasabbat. Sokan úgy vélik, nem a vasutasokért folyik a harc, hanem egyes szakszervezeti vezetők előnyeiért. Csakhogy emiatt veszélyben forog több tízezer dolgozni akaró ember munkahelye, bére. Többen úgy látják, a szakszervezetek nem érdekeltek a MÁV reformjában, annál inkább abban, hogy semmi se változzék. A szakszervezeti funkcionáriusok száma a vasútnál a törvényben előírt hatszorosa. A sztrájk okairól, hátteréről, a MÁV reformjáról, az autópályák fejlesztéséről, a hajózásról beszélgettünk Katona Kálmán miniszterrel, a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vezetőjével.- Ez a kitartó vasutassztrájk minden eddigi rekordot megdöntött.- A hazai rekordokat. De ezzel legfeljebb a Guinness-rekordok könyvébe lehet bekerülni.- A kívülálló számára úgy tűnik, hogy ön átengedte másnak az ügy kezelését.- Valóban így van. A vállalat menedzsmentje, a vezérigazgató, az elnök, az elnökség képviseli az állam érdekeit. A vezetők tudják, mennyi pénzük van a költségvetésből, elkészítették az üzleti tervüket, s ebből kell gazdálkodniuk. Nem a miniszter dolga, hogy megszabja, mennyit költenek bérre és mennyit az egyéb juttatásokra.- Az ország forgalma félig-meddig megbénult, jelentős károk keletkeztek. Nem kellett volna közbelépnie a miniszternek?- Akkor kell közbelépni, ha a vállalat vezetői kérik. Egyetlen közbelépési lehetőség lenne: ha engedményt teszünk, pénzt adunk. Pénz meg nincs, s ezt tudják a szakszervezetek is. A tulajdonos racionális gazdálkodási szempont alapján dönti el, hogy meddig mehet.Kikért folyika munkaharc?- A szakszervezetek nem fogadják el a MÁV által garantált nyolc és fél százalékos bérnövekedést, holott ezzel a vasutasok az állami szektorban dolgozók bérénél magasabb jövedelemhez jutnának.- Ennél gálánsabb az ajánlat. A jövő évre hatszázalékos inflációt meg négy és fél százalékos GDP-növekedést várunk. Ennek függvényében 8,25 százalék az, amit az állam megad a köztisztviselőknek.- Tehát a vasutasok többet kapnának?- Igen. A nyolc és fél százalék a vasúttársaság üzleti tervében szerepelt. De az ajánlat ennél sokkal jobb. A MÁV garantálja, hogy három éven keresztül reálbér-növekedés lesz a vasútnál, és ha nem annyi az infláció, amennyit előrejeleztünk, akkor korrigálják a bértáblát. Ez biztosíték arra, hogy az átlagos vasúti dolgozó reáljövedelme növekszik a következő három évben. Cserében azt kéri a MÁV vezetése, a szakszervezetek vállalják, hogy nem fognak sztrájkolni.- Miért nem fogadják el a feltételt?- Több oka van. Ha a MÁV vezetése reálbér-növekedést garantál egy 30 milliárdos veszteségű vállalatnál, és nem fogadják el, akkor meg kell keresni az igazi okot.- Politikai okra gondol?- Nem. Pénzről van szó. Az igazi ok az, hogy a szakszervezetek a munkatörvénykönyvben garantáltnál nagyobb juttatásokra tettek szert az elmúlt tíz év során. Minden egyes munkabeszüntetés, minden év végi akció, figyelmeztető sztrájk pluszjogokat eredményezett. Az egyik a munkaidő megváltása, amely olyan magasra szökött, hogy már a háromszorosa a munkatörvénykönyvben előírt mértéknek. A vállalatot emiatt közel két és fél milliárd forint terheli. Ezt a MÁV vezetői a munkatörvénykönyvben megszabott szintre szeretnék visszaállítani. A viszály másik oka a szakszervezeti tisztségviselők száma. A Magyar Postánál 45-46 ezer dolgozóra 45-46 függetlenített szakszervezeti munkatárs jut, a MÁV-nál viszont háromszáz függetlenített szakszervezetis van.- Hatvanezer dolgozóra.- Ötvenhétezer vasutasra. Ez a szám a megengedett hatszorosa. De ugyanez irodaszámban is kifejezhető: a szakszervezetisek több mint 300 irodát használnak a MÁV költségén, emellett telefont, autót, gyakorlatilag a teljes infrastruktúrát.- Mennyibe kerül ez az államnak?- Az említett két és fél milliárd forintba.- Akkor most az állam pénzén sztrájkolnak?- Nem az állam, hanem a vállalat pénzén. Ez így van az egész világon, s a MÁV vezetése azt mondja, hogy maradjunk a törvényes kereteken belül.- Törvénytelen a sztrájk?- Nem törvénytelen. A szakszervezet korábban megállapodott a MÁV vezetésével abban, hogy mennyi pénzt kapnak. Mivel tavaly december 31-én lejárt a kollektív szerződés, amelyben ezt rögzítettük, kigombolták a mellényt, és az újragombolás nem akar sikerülni, mert a MÁV vezetése, látva a vállalat teljesítményét, kisebb mellényt szabott, és azt ajánlotta fel a szakszervezeteknek. Azt mondta, kell szakszervezet, érdekvédelem, kollektív szerződés, de nem olyan bőséges ajánlattal, hanem szerényebben. Ugyanakkor arról is döntött, hogy január elsejétől akkor is megadja a dolgozóknak a nyolc és fél százalékos béremelést, ha nincs megállapodás. S ami egészen meglepő – azt hiszem, ilyenre nem találunk példát a munkásmozgalom történetében -, a szakszervezetek panaszszal éltek, hogy miért emelte a fizetést a MÁV vezetése a beleegyezésük nélkül. A bíróság nem kívánt dönteni a kérdésben, mert páratlan esetnek találta, hogy valaki önként ad, és azt reklamálják. Most a vállalat a háromszáz függetlenített szakszervezeti munkatárs létszámát százra akarja csökkenteni, a háromszáz irodából csak százat kíván fenntartani.- Ez a terv.- Ezen folyik a vita. Ez az igazi tét.- Ezek szerint a szakszervezetek képviselőit nem a dolgozók bére érdekli, hanem a saját helyzetük, a juttatásaik.- Pontosan, mert kétszáz szakszervezetisnek vissza kell majd mennie dolgozni. Kik legyenek azok? Ez az óriási gond számukra. Szerintem a MÁV a lehető legnagyvonalúbb ajánlatot tette, amelyet ma gazdálkodó vállalat tehet: bár veszteséges, reálbér-növekedést garantál, és működik, foglalkoztatni akar.- Mégsem lehet pusztán munkavitáról beszélni, politika is van benne. Az MSZOSZ szolidaritási sztrájkot szervezett, márpedig az országos szövetség szocialista befolyás alatt áll.- Van benne politika, de remélem, nem domináns elemként. Nem tudok arról, hogy tényleg átutalt az MSZOSZ a vasutasoknak sztrájksegélyt.- Komoly összegről beszélnek.- Én is hallottam, amikor Sándor László MSZOSZ-elnök azt nyilatkozta mosolyogva, hogy nem mondja meg a pénzösszeget, de sokról van szó. Azt viszont látom, hogy a vasutassztrájk támogatottsága csekély, nagyok a feszültségek. Tulajdonképpen egy kisebbség sztrájkol a többség ellenében.- Néhány külföldi lap már arról cikkezik, hogy a hosszan tartó sztrájk veszélyezteti az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat.- A napokban találkoztam a holland miniszter kolléganővel. Ő azt mondta, hogy ez a vasút velejárója. Ha tréfás kedvemben lennék, azt mondanám, a MÁV szakszervezeti vezetői hozzásegítik a társadalmat ahhoz, hogy megtanulja, ma már nem olyan fontos a vasút, mint a XIX. században volt, a leállása nem bénítja meg az országot. Nehezebb lett a személyi közlekedés, döcög az áruszállítás, de a melegüzemek el vannak látva, nincs baj a közellátással, nincs tej-, hús-, víz-, üdítőhiány. Hiba a vasút szempontjából, hogy megmutatja a társadalomnak, kisebb szükség van rá, mint korábban gondolták.- Mekkora kárt okozott naponta a munkabeszüntetés?- Hogy a társadalomnak mekkora kárt okozott, azt még nem tudjuk, de a MÁV vesztesége óránként 4 millió forint. Tehát most már meghaladja a 800 milliót, amit sajnálatos módon a bérből kell majd elvennünk.Reform a MÁV-nál- Szóljunk pár szót a MÁV reformjáról! A finanszírozása sokak szerint kérdéses, mivel évente 84 milliárdot kellene fordítani rá. Honnan teremtenék elő ezt a pénzt, mikor az államnak amúgy is évi 70 milliárdjába kerül a vasút?- A szakszervezeteknek nem rokonszenves a reform gondolata. Nekik ez a jó struktúra, ebben az élettérben tudnak jól élni, nem érdekeltek abban, hogy megváltozzanak a körülmények.- Pedig meg kell hogy változzanak!- Megváltoznak, mert a sztrájktól függetlenül megkezdtük a reformot. Kineveztem a miniszteri biztost, aki az irányításáért felel, a kormány elfogadta a MÁV reformjavaslatát, s megbízta a közlekedési és a pénzügyminisztert a részletek kidolgozásával. A legfontosabb eleme a pályavasút és a forgalomvasút szétválasztása. A pályavasút – a sínek, váltók, technikai berendezések stb. – állami tulajdonban marad, s egyik használója a MÁV lesz, de lehet bárki más is, aki bérletet fizet. A kereskedelmi vasútnál lehet magántőkét bevonni, lehet önállóan kereskedni, lehet egy-egy vonalat működtetni.- Mi lesz a személyszállítás sorsa?- Ugyanezen a forgalomvasúton történik a személyszállítás is. A személyszállítás támogatott tevékenység marad, az állam még sokáig ki fogja egyenlíteni a különbözetet, mert az utas ma csak a jegy árának mintegy 30 százalékát fizeti meg. Ez azt jelenti, hogy háromszorosára kellene emelnünk a jegyárat ahhoz, hogy a személyszállítás önállóan működjön. Ezt nem szeretnénk. Az áruszállítás viszont nyereséges lehet, és ami nyereséges, abba már befektetnek tőkét.- A reformhoz azonban pénz kell.- Pénz kell, de nem olyan sok, mint gondolnánk. A reform legfontosabb eleme, hogy az állami támogatást stabilizálja. Állapodjunk meg az állammal, hogy adjon százmilliárd forintot – ez 15 milliárddal több a mostaninál -, s ezt kiszámíthatóan, egyenletesen folyósítsa, hogy lehessen tervezni. A vasútnak át kell alakulnia, más típusú vasútnak van jövője.- Pályaépítésre, felújításra, vásárlásra lesz pénz?- Pillanatnyilag az állami pénzen túlmenően számítunk az uniós támogatásokra, és sokat várunk a reformtól, amely átláthatóvá teszi a vasutat, s így kevesebb pénz vész el. Megjegyzem, hogy a vasút mérete lényegesen nagyobb, mint amit az igénybevétel indokol. Végig kell vizsgálnunk a mellékvonalakat olyan szempontból, hogy hol tartanak igényt rájuk, hol nem. Az egész vasútvonal tizenhárom százalékát teszik ki a mellékvonalak, amelyeken a hazai utasforgalomnak csupán egy, az áruforgalomnak 0,3 százaléka bonyolódik le. Az utasforgalom 99 százaléka a fővonalakon zajlik. A mellékvonalakról a régiókkal tárgyalunk, és közösen döntjük el, hogy melyikre érdemes áldozni. De nem szeretnénk, ha tájegységek leszakadnának egy mellékvonal megszüntetése miatt. A nagy hagyományokkal rendelkező, az idegenforgalom szempontjából is fontos kisvasutakat nem szándékozunk megszüntetni.Autópályák és árvizek- Két év óta áll az autópálya-építés. A minisztérium már csak az autópályák egy százalékának a tulajdonosa. Matricák vannak, de kevés az út.- Nem teljesen így van. Az M0 épül tovább, az újabb nyolc kilométer forgalmi szempontból nagyon fontos. Vásároltunk 41 kilométer autópályát az M1-esen, háromszor nagyobb lett a forgalma.- Olcsóbb lett a Győr és Hegyeshalom közötti szakasz.- Pontosan. De ha nem vásároltuk volna meg 51 milliárd forintért, kihasználatlan marad, olyan, mintha nem is létezne.- De erre az üzletre az állam ráfizetett.- Nem fizetett rá, hanem nyert. A bérlője kvázi csődbe ment, nem tudta viszszafizetni a kamatokat sem. Az állam erre garanciát vállalt, fizetnünk kellett volna, ehelyett megegyeztünk a hitelezőkkel, átvállaltuk az adósságot – a hitelezők elengedtek 11 százalékot -, és megvettük az utat. A matrica bevezetésével viszont az M1-es autópályát mindenki számára megfizethetővé tettük.- Az osztrák és a svájci autópálya-matrica még mindig olcsóbb.- Napok kérdése, hogy az osztrákok túlszárnyaljanak bennünket. Az államok rájöttek, hogy az utakat sokan veszik igénybe, a fenntartásuk viszont nagyon drága. Megpróbálnak valamit visszakapni a pénzükből. Mi a tényleges költséget számítottuk ki. Az építésről elmondanám, hogy az M7-esnél elkészültek az elterelő szakaszok, a felújítás teljes előkészítése megtörtént, az M3-asnál befejeztük a régészeti feltárásokat, a Balaton déli partjánál folynak az előkészületek. Nem beszélve arról, hogy 60 milliárd forintot fizettünk ki árvízvédelemre és belvízkárra.- A víz ma is komoly gondokat, emberi tragédiákat okoz.- Ne feledjük, hogy az évszázad árvizével birkóztak meg a vízügyesek a Felső-Tiszán azért a tíz-egynéhány milliárdért. Egymilliónál több homokzsákot tettek le két hét alatt az emberek. Nagy erőfeszítést igénylő, drága védekezés volt, sok pénzt elvitt, emiatt nem épülhettek meg az elkerülőutak. Most viszont a Nemzeti Autópálya Rt. már tárgyal a hitelek ügyében, és tavasszal megkezdődnek az autópálya-programban előírt munkálatok. Folytatódik az M3-as és az M7-es rendbehozatala, Zamárdiig pluszsáv épül két kiegészítő úttal, amely a 6-os műutat köti össze az M5-sel. A hídprogram részeként megkezdődik a szekszárdi híd építése. A bajai már elkészült, a dunaföldvári híd felújítását lóhalálában végezzük, a Mária Valéria, illetve a tiszaugi híd ügye halad.- Az M3-as út meddig épül?- Polgárig, mivel polgári kormány vagyunk.- Lassan tíz éve, hogy megépült a Duna-Rajna-Majna-csatorna, lehet közlekedni Rotterdamtól a Fekete-tengerig. Csakhogy más európai országok 4000 hajójával szemben nekünk csak 35 áruszállításra alkalmas vízi járművünk van. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik feltétele a kikötők építése, korszerű hajók üzemeltetése.- A hajózás nem úgy fejlődik, ahogyan kellene, a Dunán külön gondot okoznak a lebombázott hidak, s a bizonytalan légkör a befektetők számára sem volt vonzó. Ennek ellenére befejeztük a Ro-Ro kikötőt Bajánál, amely lehetővé teszi a kamionok, konténerek szállítását, átrakását. A baj az, hogy kihasználatlan. Elkészült a gönyűi beruházás, fejlesztjük a csepeli szabad kikötőt. Jelentősebb forgalomra akkor lehet számítani, amikor a Duna teljes hosszában felszabadul, és a vízmegosztás kérdésében megállapodunk a szlovákokkal. Eurokonformmá tettük a hajózásról szóló törvényt, de a piacnak be kell indulnia. A költségvetés szűkössége miatt a hajóvásárlást a Mahart ügyének gondoljuk.- Az ön által vezetett minisztériumban nem érződik a politika befolyása. Magam sem tudom, hogy melyik párthoz tartozik.- Polgár vagyok. A Fidesz-Magyar Polgári Párt felkérésére lettem a tárca vezetője. De nem tagadom meg MDF-es múltamat, az alapítók közé sorolom magamat, de a Fidesznek és a kereszténydemokrata pártnak is segítettem. Azért nem érződik a tárca körül a politika, mert politikus módjára oldom meg a kérdéseket. Nálam a szakmaiság a fő szempont, ez érvényesült a munkatársaim megválasztásánál is. Természetesen nem mindegy, hogy milyen értékek tisztelete alapján lehet nálam valaki vezető. Van ebben politika, de nem olyan közvetlenül, hogy ki melyik pártnak a tagja. Polgári értékrendet érvényesítek a tárcánál.- Még egy szót a vasutassztrájkról: ha nem fejeződik be a héten, belenyúl a zsebébe?- Nem tudok belenyúlni. A parlament eldöntötte, mennyi pénzt ad a MÁV-nak. A vállalat gazdálkodik: h

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.