Vasútról utolszor

A vasutassztrájk viszonylagos befejezése óta eltelt két nap történései bebizonyították: nincs alku, a háború tovább folytatódik, a kormány elszámította magát, a mérkőzés nem dőlt el, de ezt a kabinet még tán nem vette észre.Borsik János és Gaskó István politikai terrorról beszél, a kormány pressziójáról, könnyen lebegtetnek mindent, ami bizonyíthatatlan, óvatos áttűnésben az államrezonról szól ez a mese, aki a kereskedelmi hírműsorokat és a baloldali tudósításokat olvassa és hallgatja, könnyen hozhat sommás ítéletet: a parttalan diktatúra korát éljük.Egy évenként 30 milliárd forint veszteséget „termelő” vállalat ajánlott 8,5 százalékos bérfejlesztést, ami a piacgazdaság törvényszerűségei szerint majdnem az abszurditás kategóriájába tartozik. A sztrájk véget ért, aláírták azt a szerződést, amit 14 nappal korábban is aláírhattak volna. De a Borsik, Gaskó, Márkus triász tovább lépett, nem tehettek mást, nekik most meg kellene magyarázni az egyszeri vasutasnak, hogy „mivégre e hajsza, ki kezdte és akarta?” – hogy Pilinszky Jánost idézzük e hozzá méltatlan környezetben. Amúgy a politikai indíttatás igaz, mint ahogy igaz az is, hogy a jelen helyzetben a kormány felelőssége is felmerül. De finoman fogalmazva nem egészen úgy, ahogy a demagóg vasutas szakszervezeti vezérek interpretálják.A kormány rossz úton jár. A miniszterek és elsősorban Katona Kálmán, a KHVM első embere eleddig rossz stratégának bizonyultak. Az úriemberi gesztus, a jövőbe néző tárgyalási stratégia nem vezetett sehová. Borsik János nem kegyelmez – ezt most már illene észrevenni. A „reprezentatív” szakszervezetek botránypolitizálása ellenére az egyszerű vasutasok 95 százaléka felvette a munkát a sztrájk utolsó hetében, ennek ellenére (és az ország polgárainak döntő többségének véleménye ellenére), az érdekképviseletek vezetői minden döntést és ítéletet a saját hatáskörükbe utaltak.A colt ellen gyenge érv az ász-póker – ez egy régi vadnyugati igazság. Az első, 1990-es – szabadon választott MDF-es kormány már a taxissztrájk idején megtanulhatta ezt az alaptörvényt. A kabinet és a miniszterelnök ezúttal is tapasztalhatja: a szocialista parlamenti képviselők által vezetett MSZOSZ anyagilag is támogatni kívánja a „sztrájkalapot”, a Borsik, Márkus, Gaskó társulat pedig „politikai döntésről” beszél. Véleményük szerint a minisztériumokban, sőt, a kormányfő szobájában döntötték el, hogy a szakszervezeti díjakat nem hajlandó a MÁV behajtani.Mondják ezt azok, akik 2 milliárd forintnyi kárt okoztak a vállalatnak, az utasoknak, a szállítóknak. A szakszervezeti vezetők pánikszerűen próbálják bebizonyítani: az önérdek közérdek. A tagdíjat ebben a formában senki sem fogja befizetni, ez persze nem is csoda, sőt, természetes. Veszélyben a szakszervezeti birodalom.S most újra mondom: a kormány rossz úton jár. Nincs remény arra, hogy a Sándor, Borsik, Gaskó, Márkus blokk kegyelmet adjon. Ők láthatólag eldöntötték: ennek a kormánynak buknia kell! Rá kell jönni, hogy a tisztességes, egyszerű, baloldali vasutasokat is meg kell szólítani: ez a történet a baseballütő és a párbajtőr örök ellentétéről szól. Nincs ember az ellenzéki pártokban, aki értékelné a kormány konszenzuskészségét. Nem ötlet, nem szítás: a sztrájkfenyegetést három felgyűrt ingujjú vasutas tudná kompenzálni, akik megjelennének Gaskó István lifttel felszerelt villája előtt. A tények lennének talán azok, amelyek beszélnek. Mert a kormány jóindulatúan vár, de stratégiailag rosszul gondolkozva nem számol pontosan.Hódolat a taxissztrájknak!...