Amerika: A befogadó ország

A túlnépesedett országokból erőteljes az elvándorlás a ritkábban lakott vidékek felé.Az ausztriai események kapcsán újult erővel lángolt fel a vita: egy demokratikus ország alapelveit vagy állampolgárai érdekeit helyezze előtérbe bevándorlási politikája kialakításánál? New York-i tudósítónk írásából most az amerikai mintával ismerkedhetnek meg olvasóink.Az Egyesült Államok népessége szigorúan szabályozott bevándorlási politikáján alapul. Az USA hagyományosan bevándorló ország, az Emigrációs és Honosítási Hivatal évente meghatározza a kvótákat, melyik országból – vagy inkább földrészről – hány bevándorlót fogadhatnak, hogy egyensúlyban maradjon az ország bőrszínre, fajra, vallásra, nyelvre, iskolai végzettségre való tekintettel. Egyrészt a demokratikus berendezkedés miatt az országnak kötelessége befogadni azt a kérvényezőt, akit hazájában politikai vagy vallási okból üldöznek, emberi mivoltában megaláznak. Másrészt itt élhet az is, aki például amerikai állampolgárhoz való házasság révén kéri a letelepedést, vagy olyan munkát tud itt végezni, amit itt élő nem képes. Ezt a szabályozottságot kaotikussá teszi az, hogy megállíthatatlanul áradnak be az emberek illegálisan, szinte a világ minden csücskéből. A legnagyobb gondot Mexikó, a dél-amerikai országok és Kuba jelentik.1997-ben (a legutóbbi összesítés évében) New Yorkba 92 768 emigráns érkezett, Los Angeles a második helyen áll 51 566 emberrel, ezt követi El Paso, Miami, San Francisco és Chicago. A legtöbben a Dominikai Köztársaságból érkeztek, majd India, Kína, Pakisztán, Jamaica és Banglades következett.Az országot változatlanul a lehetőségek földjének tartja a világ, megmagyarázhatatlan a vonzása, a világ minden tájáról özönlenek az emberek ide a jobb megélhetés reményében. Csak New York városában másfél-kétmillióra tehető az illegálisan ott tartózkodók száma. Ez azt jelenti, hogy a vízumuk lejárt, és nincs munkavállalási engedélyük sem. Soknak már az útlevele is érvényét vesztette, vissza sem mehetnek egykönnyen a hazájukba, vagy már nem is tudnak, mert az ilyen-olyan megélhetésük ide köti őket. Papírok nélkül élni – egyenlő a kiszolgáltatottsággal. Még bankszámlát sem lehet nyitni. Társadalombiztosítási szám nélkül pedig végképp ellehetetlenül a bevándorló.Néhány év elteltével mindkét részről betelik a pohár: az államnak jobb, ha ezen emberek státusa rendezett, ezért lehetővé teszi számukra a papírokhoz jutást, hogy adót tudjanak fizetni, és szemmel lehessen őket tartani az egyes nyilvántartásokban. Ezt követően (az esetek többségében) jön az egész otthon maradt család – családegyesítés címén.A letelepedéshez, tehát a tartózkodási vízum – mint például a zöldkártya vagy a befektetői vízum – megkapásához indok kell. Ha ez illeszkedik a hivatal által elfogadható indokok egyikével, akkor az illetőnek szerencséje van. Miután levették az ujjlenyomatokat, kitöltötték formanyomtatványokat, s a bürokratikus meghallgatásoknak is vége – „isten bizony nem vagyok bűnöző, náci, prostituált, AIDS-es, kommunista, kém” -, nos, a kérelmezőnek jó esélye van arra, hogy maradhat. Az iménti eljárás viszont évekig tart.A feltételek között szerepel az írott, beszélt és olvasott angol nyelv alapfokú ismerete – ezt vizsgán, teszt kitöltésével kell bizonyítani.A peresztrojka óta óriási, a volt Szovjetunió országaiból érkező tömeg árasztotta el az Egyesült Államokat. Társadalmi rangjuk, vallásuk és eredeti országuk szerint úgynevezett kolóniákban élnek, mégpedig szorosan, mert a nyelv- és Amerika-ismeretük hiánya miatt egymásra utaltak. Mivel nagyon sokan vannak, a hivatal engedélyt adott néhány orosz kisirodának, hogy az egyszerűség kedvéért végeztessék el ők a nyelvi teszteket, sőt az ujjlenyomatok levételét is. Ennek eredményeként írástudatlanok is sikeresen átmentek az amerikai történelmi és nyelvi vizsgákon, és használhatatlan, sőt hamis ujjlenyomatokat is találtak. Amikor a hivatal az engedélyeket visszavonta, az orosz irodák által kiadott vizsgaeredmények közül azokét sem fogadták el, akik nem csalással oldották meg a feladatokat...Vannak olyan esetek, amikor egyedi a kérelmező indoka. A bürokrácia reakciója ilyenkor a tehetetlenség. Egyes arab országokban és afrikai törzseknél (vallási, rituális) szokás a nők körülmetélése (a klitorisz lemetszése) és a hüvelynyílás csaknem teljes bevarrása a házasságkötésig. Néhány évvel ezelőtt egy trinidadi nő – ott szintén hagyománya van ennek a fájdalmas és életveszélyes, kislánykorban történő beavatkozásnak -, a körülmetéléstől való félelmében nem volt hajlandó visszatérni az országba. Az itteni nővédő csoportosulások szót emeltek érdekében, s a hivatal kedvezően döntött ügyében.A rendkívüli eseteket még nagyobb körültekintéssel kell elbírálni. Ehhez nagy segítséget nyújtanak a jogi egyetemek hallgatói, akik szervezeteket hoztak létre a menekültek jogi képviseletére. A New York-i egyetem menekültjogi – ahogyan nevezik – klinikájának 13 joghallgatója 93 esetet vállalt el tavaly libériai, ukrán stb. menekültstátus-ügyben, továbbá más országokban bántalmazott nők jogi megsegítésére. A hallgatókat beszámoltató professzor elmondta, mint egykor bűnügyekkel foglalkozó védőügyvéd nem hitte volna, hogy az addigiaknál rémesebb történeteket hall majd a menekültektől. A Fordham Egyetem jogi szakának segélyklinikája pedig közpénzekért, segélyekért harcol, hogy tanulni, dolgozni tudjanak a főleg a Dominikai Köztársaságból származó emigránsok.Magyarország, az egész európai keleti blokkal együtt – hála istennek, mondják a hivatalban – lekerült a menekültstátusi listáról, miután véget ért a kommunizmus. Az USA hivatala arra számított, hogy a jövőben nem okozunk gondot. Ezért a térségből érkezőknek szinte lehetetlen legális tartózkodási engedélyt szerezni. Igaz, tízéves vízumot ütnek be a budapesti nagykövetségen, ez a valóságban egy alkalomra általában hat hónapot engedélyez. (A Kennedy repülőtéren, a határállomáson mindenki kap egy A-számot, ami nem más, mint Alien – idegen – szám. Még a legártatlanabb turistáról is feltételezik, hogy itt marad.)Persze kívánatos lenne, ha a magyarországiak vízumkényszerét eltörölnék, de addig, amíg sokan jönnek feketemunkát végezni, ami a jog-, társadalombiztosítási és nyugdíjrendszert (és lehetne sorolni) egyaránt sérti, ez elképzelhetetlen. Addig, amíg háromhavi vécétakarításért, öregápolásért vagy fűnyírásért kapott pénzből Magyarországon be lehet fejezni egy családi ház építését, egyetemre lehet küldeni a gyereket, vajmi kevés a remény a vízumkényszer megszüntetésére.