Csáth esete a televízióval

A magyar rövidpróza ha nem is az elfeledett, de mindenképpen az alig pártolt műfajok közé tartozik. Aki figyelemmel követi a folyóiratok novellatermését, arra is gondolhat, hogy aszályos időszak van a magyar prózában, afféle „hét szűk esztendő”, tehát nincs is olyan írás, ami megjelentethető. Hosszasan lehetene elemezgetni a jelenség okait, de foglalkozzunk inkább a magyar novellaügy nagyon speciális vonzatával, azzal az esettel, amikor az írói teljesítmény tévéműsorrá alakul.A Duna Televízió Katedra nélkül című sorozatában – és ezen belül is a Szép magyar novella nevet viselő alrovatban – hétfőn délután Csáth Géza novellisztikájával ismerkedhettünk. A szabadkai születésű, tragikus sorsú író egyik alapmunkáját, A varázsló kertjét Gálffi László tolmácsolásában hallhattuk, azt megelőzően pedig – Tarján Tamás irányítása mellett – egy elemző-értéklő beszélgetést is nyomon követhettünk.A varázsló kertjéről nem sok újat lehet elmondani: szerkezete, stílusa, misztikus hangvétele többszörösen is kiállta az idő próbáját, s most, legújabban a televíziós megmérettetést. Gálffi László egy „virágdomb” tetején ülve olvasta föl az írást, s ez olyan hatást keltett, mintha maga is a varázsló kertjében tartózkodna. Időutazhattunk egy kicsit a századfordulós Szabadkára, a nehéz levegőjű Bácskába, ahol „az utcákon öregemberek és bánatos arcú, sápadt asszonyok ültek, apró lányok söpörték és öntözték a földet”.Nem kétséges, hogy a látvány a televízió „jótéteményeinek” jelentős részét elfoglalja, de a Szép magyar novella című sorozat bebizonyította, hogy a szó világteremtő erejét sem lehet mellőzni és elfelejteni. Mindezek után logikus lenne, ha a novella diadalmenetben érkezne vissza a tévécsatornák képernyőire, de félő, hogy ez nem fog bekövetkezni. A sok pénzt hozó sorozatok érájában ugyanis aligha lesz olyan producer, aki novellákkal akar majd bíbelődni. A varázsló kertje tehát olyan villanás volt, amelyre ezután is csak elvétve akad majd példa. Ha időutazni akarunk, két út közül választhatunk: vagy elfogadjuk az amerikai filmgyártás kisebb-nagyobb bárgyúságait, vagy könyvet kell vennünk a kezünkbe. Előfordulhat az is, hogy bizonyos kedvező együttállás következményeként újból találkozhatunk majd ezzel a csodálatosnak is mondható jelenséggel, amikor az irodalom néhány pillanatra átalakítja a médiát.