Rendkívül nehéz helyzetbe hozta Kovács László, a szocialista párt elnöke arculattervezőit a minap, amikor „dakota helyett magyar közmondással” adott magyarázatot arra, hogy miért lehetetleníti el immáron sokadszor a párbeszédet politikai ellenfeleivel. „Amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten” – kiáltotta bele a nagy magyar közéletbe a jövő önjelölt letéteményese, amitől a hideg futkosott az említett szocialista píárosok hátán, hiszen ők azon fáradoznak éjt nappallá téve, hogy fizimiskájából galamblelkű pártelnököt formázzanak a „gonosz Kövér sassal” szemben. Erre ő elkezd keménykedni. Amikor pedig Kovács László kijelentette: a szocialisták a jövőben kizárólag a közérdek szolgálatával összefüggő kérdésekben hajlandók együttműködni a kormánypártokkal a parlamentben, a Köztársaság téri pártszékház plafonja is repedezni kezdett. Mert ez a hisztérikus toppantás, ami Kovács szerint nem hadüzenet, hanem válasz, azt is jelenthette a tapasztalatlan szemlélődő számára, hogy az MSZP eddig együttműködött, de ezután nem fog.Persze a választópolgárok többsége tudja, hogy eddig sem volt túl sok közös nekiveselkedés az ország problémáinak, legfeljebb egy-két kérdésben már nem találtak kötözködnivalót az ellenzéki „konstruktivitás bajnokai”. Emlékezzünk csak, milyen büszkék voltak arra például, hogy segítségükkel törvényeket is tudott alkotni a parlament, ami egyébként az egyik legfontosabb feladata. A lelkendezést viszont úgy is fel lehetett fogni, hogy ők még ezt is szívesen megakadályoznák, ha tudnák. Ám az idézett kijelentés azt is sejtetni engedte, hogy a parlamentben másról is esik szó, mint a „közérdek szolgálatával összefüggő” kérdésekről. Szóval úgy hangzik, mintha eddig közösen sefteltek volna a kormánypártok meg a szocialisták az ország házában magánérdekből, ami nyilvánvaló marhaság, viszont jól tetten éri a baloldali gondolatot arról, mire is jó a képviselőség a közérdek szolgálatán kívül (lásd Tocsik- vagy Olajgate-ügy). Mindenesetre érdekes kérdés, hogyan döntik el ezentúl a szocialisták, mi a közérdek és mi nem?De különben is, mindennek egyszer és mindenkorra vége. Amíg a Fidesz vezetőinek stílusa nem változik meg, addig az MSZP vezetői szóba sem állnak velük – mondja Kovács, a nagy politikai stiliszta. Esztétikáját még nem foglalta egységes rendszerbe, de máris sejthető, hogy a baloldali acsarkodást, sárdobálást, rágalmazást, vádaskodást, szitokáradatot, lejáratást, durváskodást és kulturálatlanságot jobbnak tartja, mint a jobboldalit. Sőt! Úgy gondolja, hogy a felsoroltakat a jobboldalon szereplőknek szó nélkül tűrniük kellene, míg ha baloldali kapja a legenyhébb fricskát is, akkor jogos az infantilis hisztéria, a durcáskodás, a megsértődés vagy akár a sokkal durvább viszontválasz is, mert ... És itt bicsaklik meg leginkább a kovácsi logika. Eszerint nyilván azért keményíthet az MSZP, mert a Fidesz kezdte eldurvítani a közélet hangnemét.De ezt a tyúk-tojás problémát már a bölcsődében is úgy rendezi le a dadus néni, hogy „Lacika, te vagy az okosabb, ha te nem durváskodsz, akkor biztosan abbahagyja a másik is”. A mi Lacikánk viszont nem okosabb semmivel senkinél, és hiába utal rá igen sok jel, hogy ő kezdte, bömbölve mutogat a többiekre, hisztizik, toporzékol, mert semmi más nem fontos számára, csak az, hogy ő legyen a középontban. Hiszen felejthetetlenek az MSZP-s politikusok és médiatámogatóik kirohanásai a kormánykoalíció, a Fidesz és politikusai ellen. Ezeket világosan motiválták a hatalom elvesztése miatt feltolult érzések, a harag, az elkeseredettség, az elveszített előjogok utáni sóvárgás és az elkövetett disznóságok esetleges kiderülése miatt érzett félelem. De azon kívül, hogy nyilvánvalóan tűrhetetlen, ha ezek a kirohanások túlmennek egy határon, mi motiválná a kormánypártokat a durva támadásokra? Miért kellene a koalíciónak az ellenzék ellehetetlenítésével foglalkoznia ahelyett, hogy a kezében lévő hatalommal élne szép csendben? Kovács szerint azért, mert „ezek ilyenek”, „semmibe veszik a demokráciát, azt szeretnék, ha visszatérne a kádári diktatúra, amikor nem volt ellenzék a parlamentben”. De miért? – kérdezhetnénk tovább, ám nincsen értelme.Ennyiből is világosan látszik, hogy semmi más nem történik, mint a már sokszor elemzett módszer szerint azok vádaskodnak, akik a vádban szereplő aljasságokat elkövetik. Nem szól egyetlen szocialista megnyilvánulás sem másról, mint arról, hogy minden eszközzel el kell hitetni a lakossággal, a bizonytalankodó választópolgárral, hogy a kormány alkalmatlan az ország vezetésére, sőt. A demokratikus intézményrendszer felszámolására törekszik, szétszakítja a társadalmat, csak azoknak kedvez, akik elvtelenül kiszolgálják, és ezzel szakadékba taszítja az egész magyar társadalmat.Hallgassuk csak Kovács László legfrissebb mondatát: „Reménykeltően közeledik a kormányzati ciklus félideje, ami azt jelenti, hogy kifelé megyünk abból az Erzsébet térinél is nagyobb, össznemzeti gödörből, amibe az ország a kormánykoalíció hibájából került”. Ezek után nem fér semmi kétség ahhoz, hogy nem nemzetféltésről, az ország sorsa iránt érzett felelősségről van szó akkor, amikor Kovács és társai keménykednek. Hanem előrehozott választási kampányról, amely bármilyen eseményt, jelenséget, problémát képes felhasználni aljas módon az ellenfél lejáratására és önmaga jelentőségének látszólagos megnövelésére. A magas gyógyszerárak, az alacsony bérek, a sajtószabadság, a csonka médiakuratóriumok, a mezőgazdaság problémái vagy a divatos botrányok felemlegetése mind csak ürügy Kovács szájából arra, hogy az MSZP nyílt és arrogáns hatalmi törekvéseit átültesse a közgondolkodásba. Az sem riasztja vissza, hogy mindez eltántorítja a többséget a közéletben való részvételtől, szembefordítja a lakosságot a politikával, és rontja hazánk nemzetközi hírnevét is. Mindegy neki, hiszen szerinte mindezzel amúgy is meg lehet vádolni magát a kormányt. Ehhez képest csendes zsörtölődés, amikor Kövér László, a Fidesz elnöke természeti katasztrófához hasonlította a szocialista pártot.
origo.hu
Holnap jön az igazi tél!
