A Madárkalitka a látszatszabadság allegóriája volt

Harasztÿ nagyapja (a hepehupás Szilágyságban született, mint annak idején Ady Endre apja) két pontot tett a nevére, ami családjuk két nemesi előnevére utalt. Ez az írásmód mintha a szobrász nyugtalanságát is jelképezné, hisz világraszóló művekkel dicsekedhetne, ha akarna. Tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának, a Kassák-, a Munkácsy-, a Pro Urbe- és most a Kossuth-díj kitüntetettje. Kispesti lakásán beszélgettünk, amely többszintes, maga csinálta labirintus (külön elektrotechnikai, mechanikai, festészeti, szerelési műhelyekkel): elvarázsolt kastély.- Amikor a kilencvenes évek fordulóján Madárkalitka című munkáját láttam, rádöbbentem, hogy a jó kinetikus szobroknak „leírhatatlan” a közölnivalójuk. A Madárkalitka a látszatszabadság allegóriája. Ha a papagáj felül a rúdjára, a beépített elektronikától kinyílik a ketrec ajtaja, megcsillan a szabadság lehetősége. Amint azonban az ajtóhoz közeledik a madár, hogy meneküljön, a szenzor érzékeli, s azonnal becsukódik az ajtó. Az ön Madárkalitkája és Méhes László Langyos víz című festménye mérföldkő volt a kelet-európai művészettörténetben.- A Madárkalitkát 1971-ben csináltam. Utoljára a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban volt kiállítva. Ott is maradt. Most már üres a kalitka, de szimbólumerejéből nem hiszem, hogy veszített volna. Sajnos, a székesfehérvári kiállítás idején két madaram pusztult el az örök stresszhelyzetben. Nicolas Schöffer, aki magyar származású és a kinetikában világhírű lett, az első időszakban nem értett velem egyet, aztán szeretettel támogatott, és az ő ajánlására kerültem be egyedül Magyarországról a legjelesebb világkiállításokra (párizsi Elektra, Grand Palais). Egy biztos: az első időszakomban feltételesen kezelte munkáim politikai tartalmát – nem értette, mi ellen tiltakozom, mint például a Termékszerkezet-váltás stemplire várva című mobiljaimmal: az egyik egy ismert bázeli gyűjtőé lett, a másik a Magyar Nemzeti Galéria tulajdona. A Fügemagozó szintén társadalmi problémát boncolgatott, most a duisburgi Wilhelm-Lehmbruck Múzeum tulajdona. Az Energiatranszplantáció Berlinben van; az Agyágyú a Ludwig Múzeumban, fenn a várban.- Ahol május 28-ig a Mintamadár című munkája is látható, a Közép-európai művészet 1949- 1999 Pozíciók című kiállításon. Láttam Caldernek a párizsi UNESCO-palota előtti mobilját, de nem ájultam el tőle. Jobban tetszik Nicolas Schöffer kinetikus művészete vagy Moholy-Nagy László fény-tér-mozgás gépei.- Caldernek az UNESCO-palota előtti mobilja nem sikerült. Viszont a mobil nagyszabású felszentelése az 1921-es Calder-kiállításhoz fűződik: a játékot, a nevetést, a mozgást igyekezett kifejezni. Az ő új művészetéről joggal írták: „...egyaránt tekinthetők munkái lírai leleménynek, technikai, sőt matematikai kombiná-cióknak.” Kitalálta a fentről lefelé való építkezést, amikor fölfüggesztette az első elemet, s abba beleakasztott egy másikat, és bonyolult egyensúlyi helyzetet hozott létre. Ez annak idején tiszteltre méltó tett volt. Aztán amikor Nicolas Schöffer A szép csodáit kiállította a velencei biennálén, megkapta a nagydíjat, mert eredendően újat produkált. Vagy Tinguely 1954-ben... Én a művüket nem ismertem. Amikor fiatalon elkezdtem ezzel foglalkozni, senki sem segített. Engem ösztönözni kellett volna, hogy folytassam, hisz amit csinálok, az művészet! Később is csak magam szórakozására alkottam, a világtól elzárva, még egy Calder-könyv beszerzése sem volt könnyű...A szobraim 75 százaléka hazai és külföldi múzeumokban található. A volt MOM helyén épülő városközpontban magyar szobrászok művei lesznek elhelyezve. A legjobb szobrászok vettek részt a pályázaton. Most értesítettek: az én szobrom nyerte az első nagydíjat. A következő tervem: nyáron a Városligeti-tó vizét leeresztik és betonkockákat helyeznek el oda, amire rácsavarozzák a szobrokat. Lesz ott elektromosság, vízpompa, gázlángszobor... Az újra feltöltött vízen csónakázni lehet a szobrok között. Nemzetközi szoborkiállítás lesz, a millenniumi rendezvények egyik szín- és fényfoltja.- '56-os forradalmunk emlékére több szobrot készített...- Igen. Az elsőt a tizedik évfordulóra. Az '56-os forradalom mártír emlékoszlopa egy két és fél méteres liftakna. Vasszerkezete áttört, beláthatunk az emeleteire. A padozata rácsos cella, börtön, a rabság jelképe. A vasvázban egy páternoszter elve alapján működő berendezés van, csakhogy a fülkék a „járószékek” helyén találhatók. Az egész méltóságteljes lassúsággal mozog, a tetőn és a földszinten is megfordul. Sorra jelennek meg előttünk először a lángnyelvek, aztán a gyertyaszálak, amik a körforgás következtében felül eltűnnek, majd alulról újra előbukkannak, jelezve: gyászunknak sosem lesz vége, sőt a következő nemzedék is örökli. A sárgás bronzharang (rajta az 1956-os szám) „szerep nélküli lélekharang”. A művet, amely a Pécsi Modern Képtár tulajdona, 1989 októberében a Budapest Galéria díszhelyén láthatta a közönség. Minden alkatrészét én csináltam, ahogy más szobraimét is.