Férfiak a gáton

Nagy a baj keleti folyóink mentén. Évszázados rekordokat dönt az ár, s közel nyolcezer ember megfeszített munkájának köszönhető, hogy nem szakadt át még több gát, s hogy nem dőlt össze még több ház. Készenlétben állnak a katonák, a Dunántúlról folyamatosan érkeznek a vízügyi szakemberek a veszélyeztetett térségbe. A bajban összetartóbb a magyar ember, a félrevert harang zúgása elnyomja a pártos locsogást. A kormány pedig számol. Keresik a miniszterek, honnan lehet előteremteni a védekezés költségeit. Óvatos becslések szerint is pusztán az belekerül tízmilliárdba, hogy megakadályozzák a közvetlen katasztrófát. Csak ezután lehet a helyreállításról, a védőművek fejlesztéséről beszélni. Most mindenki a vízmércét és az időjárás-jelentést figyeli. Töltik a homokzsákokat, magasítják a gátakat. Ám ha levonul az ár, nem ártana majd újra átgondolni azt, amire a ciánmérgezés is figyelmeztetett nemrég az árvízhez hasonló kegyetlenséggel.Sürgősen le kell ülnie a környező országok szakembereinek tárgyalni arról, hogy az országhatárok a természet számára nem léteznek. Ha a hegyen lakók kiirtják az erdőt Kárpátalján, Erdélyben, semmi nem fogja meg a lehulló esőt, az olvadó havat, ezért az egyébként éltető víz pusztító áradatként özönlik a síkságon élőkre. Ha a bányák dolgozói csak a saját megélhetésükre gondolnak fenn a hegyen, mindenkit elpusztíthatnak idelenn. Nélkülözhetetlen tehát az egyes országok érdekein túlmutató, egységes természetvédelmi, vízgazdálkodási, ökológiai szabályozás a térségben, különben akaratlanul is egymás ellenségeivé válunk. Arról már nem is beszélve, hogy Ukrajnában, Romániában, Szlovákiában még kegyetlenebbül pusztít két éve az áradás, mint nálunk. Nem kerülhet tehát túlzott erőfeszítésébe senkinek felfogni azt, mi a közös sorsunkban. Ehhez persze itthon is rendet kellene teremteni jó néhány fejben.Nagyapám nyírségi ember volt, földjeitől a folyók távolabb estek. Ám a belvíz mindig is gondot jelentett. Ő úgy mondta, hétévente váltják egymást az aszályos esztendők a vízben gazdagokkal. Ha földet vásárolt, elsőként mindig kipucolta, továbbépítette a területet körülvevő árkokat. Öntözni lehetett belőle a vízigényesebb növényeket, és felnevelkedett benne több mázsa hal. Csupa haszon, míg a belvíz okozta kár már akkor is kimondhatatlanul nagy volt. Jól elaltatott bennünket az előző tizenöt száraz év. Tavaly kezdtük megtanulni újra nagyapám bölcsességét, de tartok tőle, még mindig nem eléggé. Most az egész ország azért szorít, hogy ne csapjon sehol át az ár. Nagyon jó lenne, ha ez a felelősségérzet, ez az összetartás szárazabb időben is megmaradna! Ha a gátakat megtartó emberfeletti erő lebonthatná majd a hétköznapok kicsinyes emberi gátjait a probléma igazi megoldása elől.