Révkomáromban forrnak az indulatok

Már nem is hír a központi lapokban, ha valamely régióban megszűnik egy munkahely, utcára kerül pár tucat vagy pár száz ember. A Meciarék idején privatizált cégek sorozatban mennek tönkre, hiszen az új tulajdonosok kiválasztásában nem a szakmai hozzáértés, hanem a párthűség volt az egyedüli kritérium. Szlovákiában a munkanélküliség aránya az év elején lépte át a kritikusnak tartott húsz százalékot, s ha az átlagot régiókra bontjuk, kiderül, hogy különösen a magyarok lakta járásokban katasztrofális a helyzet.A HZDS-kormány kisebbségpolitikájának része volt az is, hogy e vidékeket tudatosan elhanyagolták, visszafejlesztették. Az utóbbi hetekben az egész felvidéki magyarságot érzékenyen érintették a rév-komáromi hajógyár végnapjairól szóló hírek. A város és a régió legnagyobb ipari üzeméről van szó, ha kétezer alkalmazott az utcára kerül – a közvetlen és közvetett hatásokat is figyelembe véve -, az az egyik legmagyarabb vidék további jelentős elszegényedését eredményezte volna. Hiszen már tavaly is nagyarányú elbocsátások voltak, a Szlovák Hajógyár Rt. vezetősége először vagy félezer külső munkatárstól vált meg, majd a törzsgárda is sorra került: 670 dolgozót bocsátottak el állásából. A gyárigazgatóság a törvényeknek megfelelően már novemberben értesítette a munkahivatalt, hogy ez év április elsejétől további ezer alkalmazottól akarnak megválni. Nos, ez a veszély – egyelőre úgy tűnik – elmúlt. (A komáromi járásban 25,2 százalékos a munkanélküliség, amely az ezer ember elbocsátása után elérte volna a 30 százalékot.)A hajógyár megmentéséért erőteljesen lobbiztak és lobbiznak a Magyar Koalíció Pártjának parlamenti képviselői a kormánynál, a múlt szerdán a gyár szakszervezeti képviselőit és vezérigazgatóját Rudolf Schuster is fogadta. Az államfő megígérte: segítséget kér számunkra Mikulás Dzurinda kormányfőtől és Lubomír Harach gazdasági minisztertől, illetve hitelfolyósításra kéri fel az Általános Hitelbankot. Annak megvannak az okai, hogy miért forrnak mégis az indulatok Jókai és Klapka városában.A 102 éves múltra visszatekintő hajógyár a rendszerváltást is jól túlélte, a keleti piacok elvesztése, illetve beszűkülése után az éles konkurenciaharcban is sikerült betörnie a nyugati piacra; az itt gyártott úszóművek iránt van kereslet, megrendelésekben sincs hiány, csak éppen nem tudnak dolgozni, mert nincs miből. A 90-es évek közepén még több mint háromezer embert foglalkoztatott, jelenleg 1920-at, közülük 1100 embert a múlt év ősze óta kényszerszabadságoltak – ők csak a fizetésük 60 százalékát kapják. A munkások közül április első munkanapján még senki sem látott egy fillért sem a februári béréből. Arra a hírre, hogy az említett lobbizások eredményeképp remény van az állami garanciavállalásra, a gyárvezetés a szakszervezetekkel úgy egyezett meg, hogy nem bocsátják el az ezer embert, de emiatt az elmaradt béreket csak kb. 30 százalékos részletekben fogják kifizetni.Két fő oka van annak, hogy a patinás üzem – összesen kétezer itt gyártott hajó szeli a világ óceánjainak és tengereinek habjait – a tönk szélére került. Az egyik a koszovói háború. A hajókat a Fekete-tenger partvidékén szokták átadni a megrendelőknek, akik az átvétel után fizetik ki a vételár nagyobbik részét, s aztán ebből a pénzből finanszírozzák az újabb úszóművek építését. A lebombázott Duna-hidak miatt ez a folyamat megszakadt, a gyár nem szállított, ezért bevételhez sem jutott. Az így keletkezett veszteség 400 millió koronát tett ki a tavaly „összehozott” 700 millióból. De nem lehet mindent a balkáni válságra kenni, s ezért jogos a révkomáromiak dühe. A gyár fő részvényesei különböző pénzügyi mesterkedéseik miatt hitelképtelenné váltak a bankok számára – ezért kell állami garancia a lényegében csaknem teljesen leállt termelés újraindításának finanszírozásához. Április 3-án tehát mind az 1920 alkalmazott felvette a „munkát”. Azért az idézőjel, mert igazi munkája csak keveseknek akadt, a többség takarított, sepregetett. A mólón hat félkész hajó áll, az egyiket e hónapban kellene keresztelni, ezen serényen dolgoznak. A másik öt hajón a pénz- és anyaghiány miatt áll a munka. S van még két olyan hajó is, amelyen csak a munkálatok első szakaszát végezték el.A révkomáromi hajógyár története sokáig sikertörténet volt, amely rövid idő alatt, a külső körülmények és a hozzá nem értés miatt drámává változott. Az emberek csalódnak a fő részvényesekben, a jelenlegi gyárvezetésben, s most már csak a kormány segítségében bízhatnak.