A jószágot nem lehet úgy beállítani, mint a termosztátot

Tehenes Nagy Laci és Valika. Így hívják ôket a borsodi sörgyár falujában, hiszen Bôcsön rajtuk kívül már senki nem él tehéntartásból. Talán az sem véletlen, hogy a környezô falvakban is sorra felszámolták a tehenészeteket. Kemény élet ez, nem sokan bírják. Nagy László és felesége viszont ebben nôttek fel, és ezt csinálják már huszonhat éve.

Amikor összeházasodtak, Valika szakképzett könyvtárosként a helyi könyvtárban, Laci esztergályosként a diósgyôri gépgyárban dolgozott. A férfi édesanyjának istállójában – jövedelemkiegészítésként – hat hízómarhával kezdték. A miskolci állami gazdaságból vettek ki bértartásra állatokat. A gazdaságnál késôbb munkát is kaptak és – felhagyva a szakmájukkal – egy idôben végezték el elôbb a putnoki szakközépiskolát, majd a szarvasmarha-tenyésztô technikumot Abaújszántón. Tehéntartók lettek fôállásban, majd pár év múlva saját porta után néztek. Azt mondják, a vásárlásnál elsôdlegesen az istálló nagysága számított, a telken álló kis házat meg se nézték különösebben. Megszületett a lányuk, ám hogy az élet ne legyen kerek, felszámolták az állami gazdaságot, ahol tíz évig dolgoztak. Az átmeneti munkanélküliség után a kesznyéteni szarvasmarhatelepen alkalmazták ôket, majd három év múlva az a telep is megszűnt. Soha jobbkor! Éppen akkor adták el az otthoni jószágokat, hogy végre-valahára belefogjanak egy építkezésbe.
Nehéz évek jöttek. Se tehén, se pénz, se munka. Nagy László átmenetileg ismét a szakmájában, Gyôrben helyezkedett el, sivár legényéletet élt, kollégiumban lakott. A felesége azonban nem tétlenkedett: mire felépült a ház, a munkaügyi központ támogatásával elvégzett egy kisvállalkozói tanfolyamot. Nem maradt sokáig üresen az istálló sem, ami annak idején a porta megvételére csábította ôket. Eladták egyetlen pénzzé tehetô vagyonukat, a hároméves Skoda Favoritot, és vettek két tehenet. Tulajdonképpen akkor döntöttek úgy, hogy ôstermelôként (ami szerintük adózás szempontjából elônyösebb, mint a vállalkozás) tejelô tehenészetbôl fognak élni. A munkaügyi központ kölcsönén kívül megpályáztak egy mikrohitelt is, s a pénzbôl vásároltak hét „kiváló genetikai hátterű” holstein-fríz vemhes üszôt.
A házaspár azt mondja, azokban az években (ketyegett még az építkezési hitel is) fülig adósodtak. Egy éve kezdenek csak levegôhöz jutni, és talán jövôre, amikor lefutnak a hitelek, és a ház is tehermentessé válik, könnyebb lesz a sorsuk. Az állományuk most tizenhárom tejelô tehénbôl és két növendék üszôbôl áll. Továbbra is ketten dolgoznak. Hajnaltól estig, ünnep- és szabadnapok nélkül a tehenek között. Mert egy ekkora gazdaságból csak úgy lehet megélni, ha kiváló tejet termelnek. És az övéké extra minôségű, literenként nyolcvan forintot fizet érte a tejipari vállalat. Megfelelve a nagyon szigorú egészségügyi követelményeknek, nemrég lett kész a mennyezetig csempézett tejház, ahol szűrik és hűtik a napi 200-280 liter tejet. A tehenek takarmányát tizenöt hektáron maguk termelik meg.
Egy traktor viszont nagyon kellene a lovuk mellé, mert a gépi munka bére nagyon sok pénzüket elviszi. Állandó hiányát érzik annak a másfél-két millió forintos „forgótôkének”, aminek híján gyakorlatilag egy évig a zsebükbôl kell megelôlegezniük a termelési költségeket. Nagy segítség lenne, ha végre megszületne a kormány által ígért, családi gazdaságokat segítô törvény. Mint mindenki, aki ebbôl él, ôk is ezt várják. Az uniós csatlakozástól pedig nem félnek, mert nagyjából tudják, mivel kell számolniuk. Valika a miskolci irodában az információk mellé kazalnyi füzetet kapott, és alaposan áttanulmányozta azokat. Mindezekbôl azt szűrte le: családi gazdaságuk még akkor is megfelelne a kiváló minôséget és a biotermelést szorgalmazó uniós elôírásoknak, ha az unióban nem ismerik az „ôstermelô” fogalmát.
A kvótarendszertôl viszont tartanak. Szigorú ez már most is, de mi lesz, ha tovább csökkentik? Kettejüknek most évi 61 ezer liter a tejkvótája, amihez ebben az évben már vásárolniuk kell, különben literenként 40 forint bírság fizetése várna rájuk. Márpedig tejkvótát venni literenként 50-60 forintért, amire még átírási illeték is terhelôdik, minden, csak nem üzlet. Mire így hozzájutnak plusz tízezer liter leadható mennyiséghez, azon legfeljebb annyi haszon lesz, hogy megússzák a büntetést. Nagy László és felesége jó ideje már naponta szigorúan írják a kifejt mennyiséget, és közben mérgelôdnek. Egy tehén termelését nem lehet úgy beállítani, mint a termosztátot, hogy állandóan egyforma hômérsékleten tartsa a lakást. Elôfordult, hogy csökkentették az abrakot, a teheneket diétára fogták, ám a kiváló gének nem hagyják becsapni magukat. Ráadásul az állatok most értek a legjobb korba: szinte ontják a tejet.A tehéntartóknak tehát nagyon oda kell figyelniük a technológia minden mozzanatára, hogy ne fizessenek rá a termelésre. Az lenne az igazi, ha akkora jövedelem keletkezne, hogy fejlesztésre is jutna belőle.