A rakacai lelkész történelem- és hittankönyvet írt romáknak

Alig százötven oldalas könyvet forgat a kezében Kisfalusi János görög katolikus lelkész. A könyv, amit a lelkész viszlói otthonában nézegetünk, három éve jelent meg, és a Roma testvérek, árnyékból a fény felé címet viseli.

– Bár itt születtem, Viszlón, a fél életemet a szomszédos Rakacán éltem le, hiszen harminchét éves koromtól harmincnégy éven át voltam ennek a borsodi falunak a lelkésze. Igen sok tapasztalatot felhalmoztam – kezdi Kisfalusi János. – Amikor odamentem dolgozni, háromszázhatvan cigány élt a faluban és hétszáz magyar. Ma kétszáz magyar él ott és nyolcszáz cigány. Egytôl egyig mindenkit ismerek a településen. Belelátok az életükbe. Nemegyszer láttam, hogyan válnak jó képességű gyerekek tanulás nélkül céltalan, semmirekellô felnôttekké. Segíteni akartam, ezért írtam meg ezt a könyvet.
A lelkész nagyon sokat gondolkodott azon, miképpen lehetne úgy segíteni, hogy ne bántsa meg a romákat. A könyvhöz három éven át gyűjtötte az anyagot. Az elsô részben a cigányok történetét, a nép eredetét foglalja össze. Ír arról, hogy mikor és milyen körülmények között érkeztek Európába Indiából és Indonéziából. A második részben bibliai történeteket mesél el röviden. A harmadik részben pedig az életbôl vett példákat sorol fel, kiemelkedett cigányok élettörténetét írja le. Megismerjük az egyik borsodi falu szelíd könyvtároslányát, aki a fôiskolát is elvégezte. Bemutatja a kubikosból lett gépkocsivezetôt és a darukezelôt, aki mindig könyveket kért kölcsön a paptól. Leírja, hogyan küzdötte fel magát egy szegény házaspár, mígnem jól menô kereskedô vált belôlük, és beavat a lelkész egyik katonatársának történetébe, akibôl külföldön is híres cigányprímás lett.
– A könyvvel segíteni akarok a romáknak, hogy felemelkedjenek. Ismerjék meg a történelmüket, mert gyökértelenül nem lehet élni. Azt próbálom sugallni, hogy a vallásosság is fontos, szükség van a hitre – mondja a lelkész. – Azt hangsúlyozom állandóan, amikor velük beszélgetek, soha ennyi lehetôségük nem volt, hogy tanuljanak, fejlesszék magukat, használják ki, éljenek vele.
Kisfalusi János szerint a rakacai romák lelkesen fogadták a könyvet, bár a benne lévô kritikát, bírálatot nem hagyták szó nélkül. De a könyv megjelenése után meglepôen sokan kezdtek hittanra járni Kisfalusi Jánoshoz. Volt, hogy egy-egy alkalommal húsz-huszonkét iskolás is ült a padokban. Mára a lelkesedés ugyan némiképp megkopott, de hét-nyolc diáknak még mindig oktat a lelkész.
– Nálunk a tanulók kilencvenhárom százaléka cigány – mondja Szabados Jánosné a rakacai általános iskola igazgatója. – Egy éve tanítunk roma kulturális ismereteket a tankönyvjegyzék alapján választott tankönyvbôl. És bár nem a tisztelendô úr könyvét tanítjuk, nagyon hálásak vagyunk a tevékenységéért. Nem túlzás, ha azt mondom, az ô érdeme, hogy a rakacai romák különbek, mint a környékbeliek.
A tanárnô is egyetért a lelkésznek azzal a véleményével, hogy sokkal hatékonyabb lehetne a romák oktatása, ha helyben lenne középiskola. Az a tapasztalatuk, hogy az általános iskolát még valahogy elvégzik, de ha be is jutnak a szakközépiskolába vagy a szakmunkásképzôbe, rövid idôn belül kiperegnek onnan. A tanárnô is számtalanszor próbált szülôket meggyôzni arról, hogy ne engedjék a gyereküket egy hónap után hazajönni a kollégiumból, mindhiába.
– Nem szeretnek távol tartózkodni a családjuktól, nem lehet elszakítani ôket az otthonuktól – vallja Kisfalusi János is. – Sok értelmes gyerek kallódik el így. Ha csak húsz fôvel indítanának képzést egy-egy nagyobb településen, már az is jelentôs változás lenne.
A lelkész könyvekkel és újságokkal zsúfolt dolgozószobájában mutatja eddig megjelent tizenkét munkáját, köztük Rakaca történetét. A könyvbôl csak egy adatot említ: 1716-ban Szendrô járásban, amely negyven falut foglalt magában, hétszáz cigány élt. S hangsúlyozza, ma csupán Rakacán nyolcszáz.
Ülünk a sok száz könyv között, és azt halljuk, hogy az idôs lelkésznek szemfenék-meszesedés miatt az utóbbi idôben igencsak megromlott a látása. Bár a járás-kelésben elboldogul, olvasni már egyáltalán nem tud. Szerzett egy diktafont, így a gondolatait rögzítheti, de azt mondja, még sok kutatómunkára lenne szükség, hogy az újabb könyvét is megírhassa. Ez is romáknak készül, a roma történelemkönyv folytatásaként.