Magyar ATV: Sajtóklub pénteken

A Magyar ATV ma esti Sajtóklubjában Bencsik András, Járai Judit, Bayer Zsolt és Lovas István többek között arról beszélt, hogy miért áll állandó támadás alatt az Országimázs Központ akkor, amikor a Szonda Ipszos a Horn-kormány ideje alatt többet kapott egy felmérésért, mint amennyit ebben az évben két nemzeti ünnepünkre költött a kormány.

Állandó támadás alatt van az Országimázs Központ, az az intézmény, amelyhez hasonló a világ majd minden országában megtalálható valamilyen formában. Minden országnak rendkívül fontos a saját imázsának építése, szépítése, ápolása. Egyes számítások szerint a Franciaországban hat hónapig tartott, Magyarországot bemutató kulturális rendezvénysorozat már szeptemberben behozta a ráfordított költséget: negyven százalékkal több francia turista érkezett hazánkba, s a francia tőkebefektetők közül is többen felfigyeltek ránk. Nemcsak az bizonyosodott be, hogy rövid úton megtérül az a pénz, amit az országkép javítására fordít az állam, hanem az is, hogy a kultúra révén sokkal hatékonyabban lehet reklámozni az országot, mint politizálással.

Arra, hogy az ellenzéki sajtó mennyire próbálta kisebbíteni a tényt, hogy Chirac kitüntette Orbán Viktort, a TV2 Tények-beli hírközlését hozták fel példának. Ott ugyanis fontosabb volt az a hír, miszerint vidéken kútba esett egy idős ember, mint a kitüntetés ténye. Holott egy ilyen kitüntetés nem személy szerint Orbán Viktornak, hanem a magyar nemzetnek szóló elismerésnek számít. Talán nem véletlen, hogy sokan „Lenin-televízió”-ként emlegetik a TV2-őt, lévén hírszerkesztésében, nyilvánvaló kormányellenes kampányában a pártkorszak-beli agitációs televíziózás jellegzetésségét mutatja.

Az Országimázs Központot érő támadások egyik jó példája, amikor az egyik újság azt taglalta, hogy 150 millió forintot költött a Központ a márciusi 15-i és augusztus 20-i rendezvényekre. A műsor egyik résztvevője ellenpéldául hozta fel azt az esetet, amikor a Horn-kormány a Szonda Ipszos egyetlen, Európai Uniós csatlakozással kapcsolatos közvélemény-kutatásáért 270 millió forintot kapott. Jóval többet, mint amennyibe a két jeles nemzeti ünnep megtartása jelentett.

A parlamenti vitanapon Katona Béla többek között azért tartotta elhibázottnak az Országimázs Központot úgy, ahogy van, mert érvelése szerint ilyen intézményt talán egyedül csak a román kormányfő, Iliescu talált ki, de az ő terve sem sikerült. Ennek az érvelésnek kissé elllentmond, hogy az MSZP egy olyan külföldi állampolgárra bízta választási kampány-anyagának az elkészítését, aki Iliescu kampányát is vezette.

Az ellenzék érvelésének ellentmondásosságára másik példa Szekeres Imre egyik 1996-os felszólása. Akkor kijelentette: az országimázs építése alapvető fontosságú, az addig szétforgácsolt pénzeket ideje volna egy központi akarat szerint kezelni, s ő a kormányzati hivatalt látná a legszívesebben ennek az élén. Az 1996-os beszédében azt is elmondta: a mindenkori kormánynak kötelessége, hogy az ország sikereivel a világ elé álljon, és egy magára magát valamit adó ellenzék legalább ebben illene, hogy segítse a kormányt.

Úgy tűnik, mióta a Fidesz megegyezést kötött a Lungo Drommal, azóta egyre többször nem „romák”-ról, hanem „cigányok”-ról beszélnek az ellenzéki sajtóban. Ha ugyanezen együttműködést az MSZP tette volna meg, az „bölcs döntés” lett volna, míg most bizonyos ellenzéki lap a Fidesszel megállapodott Lungo Dromról mint „néhány díszcigány”-ról cikkezik. Csak egy példa: míg a Horn-Kuncze kormány idején 840 cigány nyert kollégiumi elhelyezést, most különböző programokkal a tízszerese, s az Orbán-kormány 9 milliárd forinttal támogatta eddig a hátrányos helyzetű roma fiatalok beilleszkedését. Lehet, hogy azért nő a lakosság szimpátiája a kormány iránt, mert látja, hogy az ígéretek megvalósulnak?

Az egyik újság cikke szerint Nancy Goodman, amerikai nagykövet úgy nyilatkozott: azalatt a két hónap alatt, amióta Budapesten van, az antiszemita kijelentések voltak azok, amelyek legérzékenyebben érintették őt, és ilyet még a világon sehol sem tapasztalt. A műsor résztvevői szerint ezen kijelentéshez lehet némi köze annak az angol-magyar nyelven megjelent, Antiszemita közbeszéd Magyarországon 2000-ben című könyvnek, amelynek szerkesztője Gerő András, Varga László és Vincze Mátyás. A nagykövet asszony véleményéhez némileg hozzájárulhatott ez a könyv is, amely oly egyoldalúan kiragadott részleteket tartalmaz, s megmagyarázhatatlanul antiszemitának bélyegez meg egyes újságírókat és cikkeket, hogy többen azon gondolkodnak: közösen beperlik a könyv szerkesztőit.