A házasság cserépedényre hasonlít

Míg országos átlagban ötvenkét százalékos a válási arány, addig Derecskén csak minden huszadik házasság bomlik fel. Fazakas Sándor református lelkipásztor szerint a megoldás kulcsszava: az egyházi esküvô.

Az utolsó kilenc évben 120 fiatal pár fogadott örök hűséget, ebbôl négyen váltak el, 116-an együtt maradtak – sorolja az adatokat büszkén a derecskei pap, akinek meggyôzôdése: a tartós házasság egyik fundamentuma az egyházi esküvô, amikor a fiatalok esküt tesznek Isten és ember elôtt, hogy kitartanak egymás mellett jóban és rosszban.
A jegyesbeszélgetéseken a lelkipásztor elsô és legfontosabb feladata megértetni a fiatalokkal, hogy a házasság Isten ajándéka. Igaz, hogy mi fogjuk meg egymás kezét, és határozzuk el, hogy együtt maradunk, de az emberi akarat mögött ott van az Isten akarata is. A házasság olyan, mint egy cserépedény: egyszer kell elejteni, s darabokra törik. Utána összeilleszthetjük, ragaszthatjuk, de ha közelebbrôl megnézzük, látszik rajta a repedés.
– A házasságban nem partnerek, hanem egymás segítôtársai vagyunk – tisztázza Fazakas Sándor sokak téves hozzáállását. – A kártyában, a táncparketten, a vállalkozásban partnerként vehetek részt, s ha valami nem tetszik, bedobom a kártyát. A házasságban viszont ezt nem tehetem, hiszen megfogadtam, hogy a társamat sem egészségében, sem betegségében el nem hagyom, azaz a másikért minden áldozatot meghozok. Vallom továbbá azt, hogy szerencsés dolog, ha a házasságot megelôzi egy hosszabb együtt járás, amely során kölcsönösen megismerjük egymást. A házasságban nem vihetem keresztül saját akaratomat tűzön-vízen, különben elôbb-utóbb cserépedényként törik össze az öröknek hitt kapcsolat.
Minôségileg más lesz a kapcsolat, ha azonnal elfogadják a gyermeket a fiatalok – vélekedik a lelkipásztor. Amikor megszületik az elsô utód, a testi mellett kialakul a lelki szerelem: a gyermekem anyjáért vagy apjáért minden áldozatra kész vagyok, s így marad egész a család.
Derecskén már a hitoktatáson és a konfirmáción igyekeznek felkészíteni a gyerekeket a tartós házasságra. Tudatosítják bennük: Istennek tetszô házasságban éljenek. Nem férfi a férfival, nem nô a nôvel, hanem férfi és nô együtt – ezért felhívják a figyelmet a melegség kialakulásának veszélyeire. A kétneműség azért van, hogy abból gyermek és család szülessen, s fennmaradjon a társadalom.
A konfirmáció után, az ifjúsági bibliaórákon már nyíltan beszélnek a témáról a házasságkötés elôtt álló fiatalokkal. A tapasztalatok szerint azok a fiatalok, akik jártak bibliaórára, jegyesbeszélgetésre és egyházi esküvôjük volt, azonnal elfogadják az elsô gyermeket, s egy év múlva már keresztelôn gyűlnek össze újra a rokonok.
Világosság című lapjukban is hangsúlyozzák az egyházi esküvő jelentôségét mint a család egyben tartásának legfontosabb pillérét. Szerintük nincs próbaházasság. Csak egy házasság van: a törvényes, Isten elôtti.
A lelkipásztor hasonlatokkal teszi kézzelfoghatóvá tanítását. A házasság nem kikötô, ahová a férj, mint tengerész, sok kaland után megérkezik, fenékig üríti az élvezet poharát, majd újból hajóra száll. Inkább gyémántcsiszoló műhely, ahol az érdes felületeket lecsiszoljuk, hogy kincs legyen, fényes és bársonyos gyémánt a két embert összekötô kapocs. Olyan hely, ahol megtanulhatom, hogyan tehetem boldoggá a társamat.