A Central School of Music and Drama növendéke volt, majd 1960-66 között a Royal Shakespeare Company tagjaként alapozta meg a hírnevét. A társulatban végigjátszotta szinte az összes női Shakespeare-szerepet, a Coriolanusban Laurence Olivier volt a partnere.
A színészcsaládba – édesapja Sir Michael Redgrave, édesanyja Rachel Kempson – született Vanessa az 1960-as években, amikor elkezdett filmezni, már sokat tudott a színészetről. Tony Richardson rendezővel 1962-ben kötött házassága fordította a film felé. Bár a kapcsolat csak öt évig tartott, de meghatározta filmszínészi indulását. (A házasságnak Richardson Jeanne Moreau-val folytatott liaisonja vetett véget.) Vanessa 1962 után többnyire híres rendezők filmjeiben kapott főszerepeket. (Nagyítás, 1966; Isadora, 1968; Sirály, 1968; A trójai nők, 1971; Stuart Mária, 1971.)
Az 1960-70-es évek egyik legnépszerűbb, legfoglalkoztatottabb filmszínésznője volt, akinek különleges szépsége betöltötte a vásznat. Legtöbbször erős, határozott egyéniségű nőket jelenített meg. Később is nagy sikerű filmekben játszott: Gyilkosság az Orient expresszen (1974), Júlia (1977), Wetherby (1985), majd az 1990-es évek vége felé több amerikai produkcióban is szerepelt.
Vanessa Redgrave-nek két lánya és egy fia született. Tony Richardson rendező az édesapja Natashának és Joelynek. A Camelot című film forgatása közben ismerkedett meg Franco Nero olasz filmszínésszel. Sir Lancelot (Franco Nero) és Guinevra királynő között a filmvásznon kívül is elmélyült a kapcsolat, ennek eredménye 1969-ben a Carlo nevű gyermek lett.
Számos elismerésben részesült: Cannes-ban kétszer is megkapta a legjobb női alakítás díját (1966, 1969), háromszor az amerikai filmkritikusok díját (1969, 1984, 1985). Arany Glóbusz-díjat nyert 1978-ban és Emmy-díjat 1981-ben, illetve megkapta a filmkritikusok díját is. Az Oscar-díjat 1977-ben a Júliában nyújtott alakításáért kapta. A szókimondó természetéről ismert színésznő az Oscar-díjátadáson kisebb botrányt kavart, amikor a témához nem tartozó közel-keleti helyzetet elemezte keresetlen szavakkal.
A kilencvenes években forgatott filmjeiben főleg markáns mellékszerepekben nyújtott emlékezeteset. Ezek közül jelentősebbek a Rómeó és Júlia, a Mi történt Baby Jane-nel? (ebben először játszott együtt Lynn húgával), az Egy apáca szerelme, A kis Odessza, a Mission Impossible, a Kísértetház, A hó hatalma és a Deep Impact című katasztrófafilm.
Vanessa Redgrave nézeteit soha nem titkolta: számos alkalommal kiállt a békéért, annak idején a vietnami háború ellen is tiltakozott. Részt vett az idegen- és fajgyűlölet ellenes megmozdulásokon, szót emelt a jugoszláv válság rendezése érdekében, valamint az UNICEF nagyköveteként fellépett a gyermekek jogaiért. A napokban volt részvevője a Parthenon 2004 kampánynak, amelynek célja, hogy a brit kormány juttassa vissza Görögországnak az Elgin márványokat még a 2004. évi olimpia előtt.
Pályakezdése után harminc évvel azt is sikerült bebizonyítania, hogy egy színész játéka az évek elteltével csak gazdagodik. Roger Ebert könyvében így ír Redgrave-ről: „fizikailag és mentálisan is tökéletesen a csúcson van”. Vanessa Redgrave az időzítés mestere, aki alakításaiban kifejezően alkalmazta a testbeszéd eszközeit.
Külföld
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
