Egyensúly és növekedés a magyar gazdaságban 2002-ben

A dekonjunktúrában, recesszióban működő gazdaságok az ismert világgazdasági folyamatok hatására 2002. második felére ismét felívelő szakaszba érhetnek. A sorozatosan lefelé korrigált nemzetközi előrejelzések szerint a növekedés külső feltételrendszere lényegesen rosszabb, mint azt korábban vélelmezték. Az Egyesült Államok és Németország gazdasága lényegében stagnál, és az EU többi tagállamában is erőteljesen fékeződik a növekedés. A kőolaj ára a túlkínálat miatt jelenleg igen alacsony, és az előrejelzések szerint 2002-ben az ideihez hasonlóan mérsékelt olajárra számíthatunk.
Az amerikai recesszió minden korábban jelzettnél gyorsabban és károsabban érintette az EU gazdaságát. Az októberi mutatók ötéves mélyponton állnak a 12 tagú eurózónában. Az IMF októberi prognózisához képest is módosítottak az európai előrejelző intézetek. Ezek alapján az eurózónában 2001-ben 1,5 százalékos, 2002-ben 1,8 százalékos növekedés várható. Németország növekedését 2001-ben 0,7 százalékra, míg 2002-re is csak 1,3 százalékra becsülik.
Az EU térségét az utóbbi hónapokban jól érzékelhetően három probléma jellemezte: a szigorú monetáris előírások, azok növekedésgátló szerepe, és a nagymértékű munkanélküliség. Többek között ez is szerepet játszott abban, hogy az októberi inflációs ráta 2,5 százalék körüli értékre mérséklődött. A mérséklődés recesszióba fordulásával azonban nem számolunk.
A várakozásokkal ellentétben az euró egyelőre nem oldotta meg a térség fő problémáját, nincs érzékelhető belső növekedést dinamizáló hatása. A belső fogyasztás serkentését gúzsba köti a stabilitási paktum, ami szigorúan tiltja a költségvetések túlköltekezését. Mivel a régió kereskedelme jórészt belső kereskedelem, ez az egyirányú forgalom a kemény mag (Németország, Olaszország) gazdaságának lassulása miatt inkább fékez, mint dinamizál. Az amerikai recesszió ezt a két országot közvetlenebbül érinti, elsősorban az erős vállalatközi kapcsolatok miatt. 1998-ban a német cégek amerikai leányvállalatainak értékesítése az USA-ba irányuló német kivitel négyszerese volt. Az USA-ban működő cégek jövedelmezőségének csökkenése érzékenyen hat az európai anyavállalatokra is. Ugyanakkor az amerikai vállalatok nyugat-európai és ázsiai leányvállalatai is a termelés visszafogásával és létszámleépítésekkel válaszolnak a romló hatékonyságra. Németországot különösen érzékenyen érinti a beruházási javak amerikai importjának visszaesése. A német kivitel kétharmada konjunktúraciklusokra érzékenyen reagáló ipari fogyasztási cikk (például elektronikai termékek, személyautó, de a német szerszámgépipar is érzékeny az amerikai konjunktúrára). Németországban évek óta elhúzódó válságban van az építőipar, a német tőzsdeindexek drasztikusabban estek, mint az amerikai. Ráadásul a keleti tartományok strukturális problémái rövid távon nem oldhatók meg.
A magyar gazdaság számára fentiek azt is jelentik, hogy világpiaci oldalról jelentős inflációs nyomás nem várható, és a cserearányok továbbra is kedvezően alakulnak. A magyar gazdasági fejlődés belső feltételrendszerét alapvetően meghatározza a már elfogadott kétéves költségvetés, és a monetáris politika változtatása során átalakult árfolyamrendszer, valamint a kamatpolitika. Az árfolyamrendszerben 2002. végéig nem számítunk változásra, az euróhoz viszonyított árfolyam kismértékű nominális leértékelődését valószínűsítjük: 2002-ben átlagosan 252,6 Ft/euróval számolunk. Az inflációnak az utóbbi hónapokban tapasztalt mérséklődésével némileg megnőtt a kamatpolitika mozgástere. Így lehetőség nyílt arra, hogy a nemzetközi trendeket követő nominális kamatcsökkentések ellenére emelkedjen a hazai reálkamat szintje, ami ösztönzőleg hathat a lakossági megtakarításokra. A nominális kamatcsökkenés nagysága várhatóan az inflációcsökkenés mértéke alatt marad.
A GDP termelése 2001. III. negyedévében 3,7 százalékkal, az első három negyedévben pedig négy százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest. A hazai növekedés üteme feltehetően csak 2002 utolsó negyedévére gyorsul majd fel. Ezek mérlegelésével arra számítunk, hogy a 2001. évi, 3,9 százalékra becsült növekedés 2002-re néhány tized százalékponttal lassul. Különböző keresletélénkítő intézkedések nyomán 2001-ben a lakossági fogyasztás 4,3 százalékkal nő, meghaladva a GDP növekedését. Mivel a közösségi fogyasztás és a természetbeni juttatások csak 1,6 százalékkal nőnek, a végső fogyasztás 3,9 százalékkal bővül. A háztartások fogyasztási kiadásai 2001-ben – a jelentős reálbér-növekedés, valamint a kilencvenes évek első felében elhalasztott fogyasztások miatt – a GDP dinamikáját meghaladó mértékben nőnek. Fogyasztásnövelő tényező volt eddig az is, hogy a vártnál magasabb infláció következtében minimálisra csökkentek a reálkamatok. Jövőre mindhárom gazdasági jelenség változására számítunk, ennek következtében a lakossági fogyasztás dinamikája kis mértékben csökken. A közösségi fogyasztás növekedése – a korábbi évekéhez hasonlóan – 2002-ben is két százalék alatt marad.
A bruttó felhalmozás 2001-ben az 1999. évi szintre mérséklődött. A vállalatok elsősorban a beruházások elhalasztásával alkalmazkodnak a gyengülő konjunktúrához és a vele járó bizonytalansághoz. Arra számítunk, hogy a vállalatok a konjunktúra beindulása előtt fokozzák beruházási tevékenységüket. Ebben a helyzetben kiemelkedő fontosságú az állami szerepvállalás. Az állami beruházások, illetve beruházástámogatások (elsősorban az infrastruktúra területén) egyrészt közvetlenül élénkítik a gazdaságot, másrészt hosszabb távon kedvezőbb feltételeket teremtenek a gazdaság növekedéséhez. Mindezek figyelembevételével 2001-re az állóeszköz-felhalmozás három százalék körüli, 2002-re mintegy ötszázalékos növekedését prognosztizáljuk. A bruttó felhalmozás 2001-ben 3,6 százalék, 2002-ben viszont már öt százalék körüli mértékben növekedhet.
A pénzügyi folyamatok 2001-ben mozgalmasan alakultak. Megvalósult a forint teljes körű konvertibilitása, az új árfolyamrendszerrel megszűnt a csúszó leértékelés. Az MNB többször csökkentette az irányadó kamatot.
2001-ben a bruttó bér 17 százalékkal, a nettó bér 15,3 százalékkal emelkedett. Ez azt jelenti, hogy a reálbér a GDP-nél gyorsabban, 5,3 százalékkal növekedett. A keresetnövekedés mögött jelentős a differenciáltság, ami a régiók viszonylatában is jelentkezik. 2002-ben a keresetkiáramlás nem haladhatja meg a GDP növekedését, a jövedelmek reálértékben 3-3,5 százalékkal nőhetnek.
A külkereskedelemi forgalom dinamikája csökken, a külkereskedelmi és folyó fizetési mérlegek egyenlege viszont jelentős mértékben javult. Az import növekedési üteme az exporténál nagyobb mértékben esett vissza az utóbbi hónapokban. Ez részben a csökkenő beruházási hajlandósággal, részben pedig az export magas importtartalmával magyarázható.
A 2001-től nagy részében mérséklődő export- és importnövekedés várhatóan csak 2002 év végére fog érezhetően élénkülni. 2001-ben az export növekedése feltehetően 12,5 százalék lesz, valamelyest meghaladva az importét, amely 12 százalék körül alakulhat. 2002-ben – az év második felében felfutó beruházási importkereslet miatt – az export 9-9,5 százalékos és az import 9,5-10 százalékos bővülésére számítunk. 2001-ben valószínűleg javult, idén pedig minden bizonnyal romlik a kereskedelmi áruforgalom egyenlege. 2001-re 3,7 Mrd euró, 2002-re pedig 4 Mrd euró körüli kereskedelmi mérleg hiány várható.
A fizetési mérleg árudeviza-egyenlege jellemzően jelentősen eltér a kereskedelmi áruforgalométól. Az eltérés főbb tényezői a bérmunka anyagköltségének eltérő számbavétele, a fuvardíjak más paritáson történő elszámolása és a tárgyi apport figyelembe vétele. Mindezek alapján a fizetési mérleg árudeviza egyenlegének alakulására 2001-ben 1,6 Mrd euró, 2002-ben 1,8 Mrd euró hiányt jeleztünk előre.
Feltehetően 2001 végén és ez évben sem fog elmaradni az év végi profittranszfer. Ennek 2001 első félév végi alacsony értéke meglepte az elemzők többségét. A bizonytalanságok ellenére figyelembe véve a rendkívül kedvező adatokat (2001. szeptemberében 313 millió euró volt a hiány), valamint a lassuló importot, mintegy 1,4 Mrd euró folyó fizetési mérleg hiánnyal kalkulálunk 2001-ben. Tekintettel arra, hogy a gazdaság növekedésének gyorsulása csak a jövő év vége felé várható, 2002-ben a fizetési mérleg mérsékelt romlásra számítunk: 1,6-1,8 Mrd euró lehet a hiány.
Az államháztartás pozíciója 2002-ben valamelyest javulhat. A GDP-arányos államháztartási hiány 2001-ben 3,1 százalék körül várható, idén pedig valamivel három százalék alatt valószínűsíthető. Az EU-s módszertan szerinti hiány, amely tartalmazza az államháztartási feladatokat ellátó, nem közvetlenül az államháztartás részének tekintett intézményeket is (MFB Rt., ÁPV Rt. stb.), jelentősen meghaladhatja a hivatalos értéket.
A kiskereskedelmi forgalom volumene 2001 első tíz hónapjában 5,7, októberben 6,4 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbi szintet. Az utóbbi adat erőteljes gyorsulást jelent a korábbi hónapokhoz képest. Az élelmiszer és élelmiszerjellegű vegyes kiskereskedelem forgalmának volumene – amelynek súlya az összes kiskereskedelmi forgalom egyharmadát teszi ki – 2001 októberében 4,2, az év első tíz hónapjában pedig 4,4 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál. Az év eddigi részében kiemelkedő dinamikát mutatott gépjármű- és járműalkatrész-kiskereskedelem eladásainak növekedési üteme – amely viszont augusztus óta folyamatosan mérséklődött – októberre ismét kétszámjegyűre gyorsult (11,7 százalék). A gépjárműüzemanyag-forgalom volumene 2001. októberében dinamikusan nőtt, 7,8 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakának értékét. A belkereskedelem szerkezeti átalakulása 2001-ben folytatódott, s a nagy területű bevásárló helyek részesedése az összforgalomból elérte az ötven százalékot. Előrejelzésünk szerint a következő hónapokban a kiskereskedelmi forgalom volumenének növekedése valamelyest gyorsulhat az előző hónapok mérsékeltebb dinamikát mutató adatai után. 2002. májusában 5,6 százalékos növekedést valószínűsítünk az egy évvel korábbihoz képest. 2001. első félévében mérsékelt ütemű fejlődés jellemezte a turizmust, a növekedés az év második felében megtorpant. Az ágazat devizabevétele a forgalom ilyen alakulása mellett is 19 százalékkal nőtt az első háromnegyed évben. Ebben a forint árfolyamának az euróval szembeni erősödése jelentős szerepet játszott.
Az ipari termelés volumene 2001 októberében a szezonálisan és munkanap-korrekcióval kiigazított indexek szerint az előző év azonos időszakához képest 1,4, az előző hónaphoz viszonyítva pedig 3,9 százalékkal emelkedett. 2000 októberéhez képest az exportértékesítés volumene korrekciók nélkül 8,5 százalékkal nőtt, a belföldi eladásoké 0,7 százalékkal visszaesett. Az ipar termelése korrekciók nélkül négy százalékkal volt magasabb a 2000. októberinél. A feldolgozóipar termelésének volumene 2001 októberében 5,7 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbihoz képest. Ezen belül a korábbi években kiemelkedő teljesítményt nyújtó, ám az előző hónapban jelentős visszaesést mutató villamosgép- és műszergyártásban a termelés három százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest. A szintén jelentős súlyt képviselő járműgyártásban nagymértékű, 15,3 százalékos növekedést figyelhettünk meg a tavaly októberi bázishoz képest. Az élelmiszeripar termelése hét százalékkal meghaladta az egy évvel korábbi szintet. Előzetes adatok alapján 2001. novemberében az ipari termelés volumene szezonálisan és munkanaptényezővel is kiigazított index szerint 0,6 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakának értékétől. Előrejelzésünk szerint a következő néhány hónapban folytatódik az ipari termelés több mint egy éve tartó stagnálása, érezhető fellendülésre csak az év második felében számítunk. 2002 májusában az iparban a belföldi értékesítés 2,1, az exportértékesítés 9,1, az ipari termelés pedig 3,9 százalékkal bővülhet az előző év azonos időszakához képest. Az ipari termelés visszaesése jórészt azzal függ össze, hogy az ország ipara mind jobban az EU növekedési tényezőit követi, továbbá kimerülőben vannak azok a tartalékok, amelyek a gyors fejlődést szolgálták. 2002-ben az ipari termelés további ütemcsökkenését feltételezzük, 2-2,5 százalék ipari termelésbővülésre számítunk, ha valóban bekövetkezik az év második felére előrejelzett élénkülés.
Az építőiparban már évek óta „boom” figyelhető meg. Ez 2001-ben sem tört meg és a növekedési ütem elérte a 11-12 százalékot. Az építőipar a 2001. évi gazdasági fejlődés húzóágazata volt. 2002-ben sem várható a fejlődési dinamika lényeges megtorpanása, s feltételezhető, hogy a termelés növekedése tíz százalék körüli lesz, bár a vállalkozói lakásépítés kifulladásának vannak jelei.
Az agrárágazat ellentmondásai 2001-ben is meghatározóak voltak. A gabonatermelés jelentősen nőtt, erősítve az évek óta jelentkező értékesítési gondokat. Ugyanakkor az állatállomány szinte folyamatosan csökkent. Ennek eredményeként a növénytermesztés idén 10-12 százalékkal nő, az állattenyésztés 5-6 százalékkal mérséklődik. Az ellentmondásos helyzetből következően arra számítunk, hogy 2002-ben a növénytermesztés volumene alacsonyabb lesz, mint 2001-ben, azt állattenyésztés volumene kedvező esetben szinten marad. A mezőgazdasági termelői árak az év végére csökkennek. Optimális esetben a növénytermesztés színvonala 2002-ben nem csökken és megáll az állatállomány visszaesése.
Az inflációs ráta 2001 közepétől jelentősen mérséklődött. Ez a folyamat idén is folytatódik. 2001 novemberében az előző hónaphoz képest az ipar termelői árai 0,8 százalékkal csökkentek, ezen belül a belföldi értékesítés árszintje 0,6, az exportértékesítésé egy százalékkal maradt el az októberitől. A belföldi értékesítésen belül a legjelentősebb árcsökkenést a kőolaj-feldolgozás területén mérték (-7,6 százalék). Szintén csökkentek az árak a jelentős súlyt képviselő élelmiszer-, ital- és dohánygyártásban (-0,2 százalék). Az előző év azonos időszakához viszonyítva novemberben a termelői árak szintje nem változott. Ezen belül a belföldi értékesítési árak négy százalékkal emelkedtek, az exportértékesítési árak pedig 3,5 százalékkal csökkentek az egy évvel ezelőttihez képest. 2001. decemberében a fogyasztói árszint 6,8 százalékkal lett magasabb az egy évvel korábbinál. A folytatódó árcsökkenés elsősorban az élelmiszerek és a járműüzemanyagok árainak mérséklődésével magyarázható (-0,2, illetve -1,9 százalék). 2001-ben átlagosan 9,2 százalékkal voltak magasabbak az árak, mint 2000-ben. Előrejelzésünk szerint 2002. júniusában a fogyasztói árak 12 havi indexe mintegy 5,7 százalékkal lesz magasabb az egy évvel korábbinál. Ugyanebben az időszakban a termelői árak szintje 3,2 százalékkal haladhatja meg az egy évvel korábbit.
A vállalati felmérések alapján kialakított rövid távú előrejelzések a konjunktúra várható romlását jelzik. A nagyvállalatok és a kis- és középvállalatok némileg eltérően ítélik meg a 2002. év növekedési esélyeit. A